Foszfor-trijodid

szervetlen vegyület
Foszfor-trijodid

Foszfor-trijodid

A foszor-trijodid modellje
IUPAC-név Foszfor-trijodid, Foszfor(III)-jodid
Más nevek Trijód-foszfin
Kémiai azonosítók
CAS-szám 13455-01-1
Kémiai és fizikai tulajdonságok
Kémiai képlet PI3
Moláris tömeg 411,58 g/mol
Megjelenés sötétvörös, szilárd
Sűrűség 4,18 g/cm³, 25 °C[1]
Olvadáspont 61 °C
Forráspont elbomlik
Oldhatóság (vízben) elbomlik
Kristályszerkezet
Molekulaforma Trigonális piramis
Veszélyek
EU osztályozás Maró (C)[1]
R mondatok R14, R34, R37[1]
S mondatok S26, S36/37/39, S45[1]
Lobbanáspont nem gyúlékony
Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak.

A foszfor-trijodid (PI3) egy sötétvörös színű, szilárd vegyület, amely vízzel hevesen reagál. Gyakori tévhit, hogy a PI3 annyira instabil,[2] hogy nem lehet tárolni (a levegő párájával reakcióba lép, lásd lejjebb), valójában azonban kereskedelmi forgalomban is kapható. Széles körben alkalmazzák az alkoholok alkil-jodidokká való átalakítására. Emellett erős redukálószer. A foszfornak létezik egy alacsonyabb oxidációs fokú jodidja is, a P2I4, az viszont kétséges, hogy a PI5 létezik-e szobahőmérsékleten.

Tulajdonságai szerkesztés

A PI3 dipólusmomentuma szén-diszulfidos oldatban lényegében 0, mert a P−I kötés alig dipólusos. A P−I kötés gyenge is, a PI3 sokkal kevésbé stabilis, mint a PCl3 vagy a PBr3, a PI3 standard képződési entalpiája mindössze −46 kJ/mol.

Reakciói szerkesztés

A foszfor-trijodid hevesen reagál vízzel – kis mennyiségű foszfin és P−P kötéseket tartalmazó vegyületek mellett – foszforossav (H3PO3) és hidrogén-jodid keletkezik. Az alkoholokkal hasonlóképpen alkil-jodidokat képez, ez jelenti a PI3 fő felhasználását.

A PI3 emellett erős redukálószer, a szulfoxidokat tioéterekké redukálja, még −78 °C-on is. Emellett a foszfor-trijodid 1-jódbutános oldata vörösfoszforral való hevítés hatására P2I4-dá redukálódik.

Előállítása szerkesztés

A szokásos eljárás a foszfor-trijodid előállítására az elemek egyesítése, például jód hozzáadása a fehérfoszfor szén-diszulfidos oldatához.

 

Emellett a PCl3 is átalakítható foszfor-trijodiddá hidrogén-jodiddal vagy bizonyos fém-jodidokkal.

Hivatkozások szerkesztés

  1. a b c d A foszfor-trijodid biztonsági adatlapja (Sigma-adrdich)
  2. L. G. Wade, Jr., Organic Chemistry, 6th ed., p. 477, Pearson/Prentice Hall, Upper Saddle River, New Jersey, USA, 2005.