Főmenü megnyitása

A fotolumineszcencia egy olyan fizikai folyamat, amikor egy anyag fotonokat abszorbeál és ezeket újra kisugározza. Kvantummechanikai magyarázat szerint a fotolumineszcencia során gerjesztés történik egy nagyobb energia állapotba, majd visszatérés az alacsonyabb energia állapotba, mely során fotonkibocsátás történik. A fotolumineszcencia több formája ismert, ezek a rezonáns sugárzás, a fluoreszkálás és a foszforeszkálás. A fény abszorpciója és újrakibocsátása közötti idő tipikusan rövid idő (10 nanoszekundum nagyságrendű), speciális körülmények mellett ez az idő akár órákig is eltarthat.

Tartalomjegyzék

A fotolumiszcencia formáiSzerkesztés

Rezonáns sugárzásSzerkesztés

A fotolumineszcencia legegyszerűbb formája a rezonáns sugárzás, amikor egy anyag különféle hullámhosszúságú fotonokat abszorbeál és ugyanannyi mennyiségű fotont azonnal ki is sugároz. Ebben a folyamatban nem történik jelentős energiaállapot-változás, a folyamat igen gyorsan zajlik le, 10 nanoszekundum nagyságrendben.

FluoreszkálásSzerkesztés

A fluoreszkálás esetében az anyag elnyel (abszorbeál) különböző hullámhosszúságú elektromágneses sugárzásokat és ennek hatására fényt bocsát ki a bejövő sugárzástól eltérő hullámhosszon.[1] A legtöbb esetben a kibocsátott fény hullámhossza hosszabb, és így kisebb energiával rendelkezik, mint az elnyelt sugárzás. Abban az esetben, amikor az abszorbeált sugárzás erős, lehetséges, hogy egy elektron két fotont abszorbeál; ez az úgynevezett két-fotonos abszorpció okozhatja, hogy a kibocsátott fény rövidebb hullámhosszúságú lesz, mint az elnyelt sugárzásé.

FoszforeszkálásSzerkesztés

A foszforeszkálás esetében, szemben a fluoreszkálással, a foszforeszkáló anyag nem azonnal sugározza ki azt a sugárzást, amit korábban abszorbeált. Ez a jelenség kapcsolatban van a kvantummechanika ismert „tiltott” energiaállapot átmeneteivel. Mivel ez az átmenet bizonyos anyagoknál igen lassan megy végbe, az abszorbeált sugárzás újra kisugárzása órákkal később alacsonyabb intenzitással történik az eredeti gerjesztéshez képest.[2]

 
Foszforeszkáló por: látható fényben, uv fényben és teljes sötétségben

A generált foton vörös felé tolódik el, ami arra utal, hogy vesztett az energiájából, amint azt a Jablonski-diagram mutatja.

A foszforeszkáló anyagok tanulmányozása vezetett el 1896-ban a radioaktivitás felfedezéséhez.

FelhasználásSzerkesztés

FélvezetőiparSzerkesztés

A fotolumineszcencia fontos technikai eszköz a félvezetőiparban, ahol a félvezetők tisztasága és a kristályok minősége fotolumineszcens módszerrel ellenőrizhető. Az időfüggő fotolumineszcens eljárás során a mintát fényimpulzussal gerjesztik és a lumineszkálás csökkenését mérik, ami információt ad a minta minőségéről. Ezt a módszert használják GaAs félvezetők gyártásánál.

Biztonsági alkalmazásokSzerkesztés

A fotolumineszcens anyagok egyik fő alkalmazási területe a biztonsági feliratok, jelzések kivitelezése.[3]

HőmérsékletmérésSzerkesztés

A foszfor-termometriában a fotolumineszcens anyagok hőmérsékletfüggését használják ki hőmérséklet mérésre.[4][5]

IrodalomSzerkesztés

  • Erostyák János-Kozma László: Általános Fizika II. kötet: Fénytan. (hely nélkül): Dialóg Campus kiadó. 2003. 272–274. o.  

ForrásokSzerkesztés

  1. Principles Of Instrumental Analysis F.James Holler, Douglas A. Skoog & Stanley R. Crouch 2006
  2. http://www.newworldencyclopedia.org/entry/Phosphorescence
  3. http://www.photoluminescent.co.uk/standards
  4. J. P. Feist and A. L. Heyes (2000). „The characterization of Y2O2S:Sm powder as a thermographic phosphor for high temperature applications”. Measurement Science and Technology 11, 942–947. o. DOI:10.1088/0957-0233/11/7/310.  
  5. L. P. Goss, A. A. Smith and M. E. Post (1989). „Surface thermometry by laser-induced fluorescence”. Review of scientific instruments 60, 3702–3706. o. DOI:10.1063/1.1140478.