François Nicoullaud
François Nicoullaud (François Pierremarie Nicoullaud) Port-Tewfik (Szuez, Egyiptom), 1940. július 24. – Párizs, 2021. március 20.[6]) francia karrierdiplomata, politikai elemző, nukleáris szakértő, korábbi magyarországi nagykövet.
| François Nicoullaud | |
| Született | François Pierremarie Nicoullaud[1] 1940. július 24.[2][1] Suez Port[1] |
| Elhunyt | 2021. március 20. (80 évesen)[3][1] Párizs 15. kerülete[3][1] |
| Állampolgársága | francia |
| Foglalkozása | diplomata |
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
1961-ben szerzett diplomát a Párizsi Politikai Tanulmányok Intézetében (Institut d’études politiques de Paris), majd 1964-ben lépett be a francia Külügyminisztérium kötelékébe. 1967-től 1969-ig Franciaország ENSZ-képviseletén dolgozott beosztott diplomataként, majd 1970 és 73 között elvégezte az École nationale d'administrationt. 1973-tól 1975-ig Franciaország chilei nagykövetségén dolgozott másodtitkárként,[7] ahol az 1973-as chilei katonai puccs után több száz menekültet fogadtak be a követség épületébe, a diplomaták látogatták a börtönöket, erőfeszítéseket tettek az emberi jogok védelme érdekében.[8] 1978-ig Nyugat-Berlinben, a francia katonai parancsnokságra delegálták, majd visszatért Párizsba, és 1986-ban különböző beosztásokban dolgozott a külügyben, ahol elsősorban atom- és űrügyekkel foglalkozott. Két évig, 1988-ig Mumbaiban (akkor: Bombay) a Franciaország főkonzulátusának vezetője volt.[7]
Első nagyköveti megbízatása révén 1993-ban Franciaország budapesti nagykövetsége vezetője lett (megbízólevelének átadása: 1993. október 19.[9]). Mint akkoriban elmondta: Kelet-Európával elsősorban a Nyugat-Berlinben töltött időszakban foglalkozott, és bár Magyarországgal kifejezetten nem volt kapcsolata, a magyar kultúrát és a magyar irodalmat már ismerte akkoriban.[10] Az itt töltött három és fél év alatt Budapesten segítette a gazdasági kapcsolatok fejlesztését, melynek során távozásakor Franciaország a befektetések nagyságrendjét tekintve a harmadik legfontosabb gazdasági partnere lett hazánknak (az USA és Németország után, de például Ausztria és Olaszország előtt). Szoros kapcsolatokat épített ki a Franciaországban élő emigráns magyar közösséggel, hogy onnan is támogatást kapjanak a Magyarország és Franciaország kapcsolatai, ezen belül kiemelten jó viszonyt ápolt Fejtő Ferenccel. Megtanult magyarul, és – mint távozásakor megemlítette – a hortobágyi slambuc volt a kedvence.[8] A Párizsi Magyar Intézet Baráti Egyesületének elnöki tisztét 2008-ig töltötte be.
Ezt követően ismét a Quai d'Orsay-ban (a francia külügy) dolgozott nemzetközi együttműködési és oktatási vonalon. 2001-ben lett Franciaország teheráni nagykövete, majd 2005-ben innen távozva nyugdíjba vonult, de aktív maradt: könyvet írt, tanított az Institut des hautes études de Défense nationale katonai iskolában, blogot vezetett, és több alapítvány, egyesület életében vett részt.[11]
Művei szerkesztés
- Le Turban et la Rose, journal inattendu d’un ambassadeur en Iran, Ramsay, 2006 ISBN 978-2-8411-4824-0
- à contre-courants francia nyelvű blogja, ahol utolsó bejegyzésében a magyarokról ír
| Előző Pierre Brochand |
Franciaország magyarországi nagykövete  1993–1997 |
Következő Paul Poudade |
| Előző Philippe de Suremain |
Franciaország iráni nagykövete 2001–2005 |
Következő Bernard Poletti |
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c d e Fichier des personnes décédées. (Hozzáférés: 2021. április 18.)
- ↑ François Nicoullaud, 24313
- ↑ a b Iran envoy condoles demise of ex-French counterpart (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. március 25.)
- ↑ PREX9511746D
- ↑ PREX1310569D
- ↑ François Nicoullaud Pierremarie. Fichier des décès (franciául) (Hozzáférés: 2021. szeptember 18.)
- ↑ a b François NICOULLAUD. Diploweb (2013) (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
- ↑ a b Seres Attila: Párizsban hiányzik majd a slambuc: Mondja Francois Nicoullaud, távozó francia nagykövet. Népszabadság, LV. évf. 87. sz. (1997. április 15.) 6. o. fizetős hozzáférés
- ↑ Torda Endréné: Magyar Külpolitikai Évkönyv, 1993. Budapest: Külügyminisztérium. 1997. 124. o.
- ↑ A francia cégek várják a magyar kormány fontos döntéseit. Magyar Nemzet, LVI. évf. 245. sz. (1993. október 20.) 3. o.
- ↑ Pierre Alonso: François Nicoullaud, disparition d’un homme de paix. Libération (franciául) (2021. március 21.) (Hozzáférés: 2021. szeptember 22.)
