Főmenü megnyitása

Franciaország az Eurovíziós Dalfesztiválokon

Franciaország eddig hatvankét alkalommal vett részt az Eurovíziós Dalfesztiválon.

EuroFrancia.svg Franciaország
Adatok
Műsorsugárzó France Télévisions
Nemzeti válogatók Destination Eurovision (2018–)
nemzeti döntő (1957–1959, 1961, 1970, 1973, 1976–1981, 1983–1987, 1999–2000, 2005–2007, 2014)
belső kiválasztás (1960, 1962–1969, 1971–1972, 1975, 1988–1998,2001, 2004 2008–2013, 2015–2017)
Részvételek
Részvételek 62
Először 1956
Legjobb eredmény 1. (1958, 1960, 1962, 1969, 1977)
Legrosszabb eredmény utolsó (2014)
Összpontszám a döntőben 2004 óta 1104 (19.)
Külső hivatkozások
Honlap A France Télévisions eurovíziós honlapja
Franciaország profilja a eurovision.tv-n
Les Fatals Picards Helsinkiben (2007)
Patricia Kaas Moszkvában (2009)
Amandine Bourgeois Malmőben (2013)

A francia műsorsugárzó a France Télévisions, amely 1950 óta tagja az Európai Műsorsugárzók Uniójának, és 1956-ban csatlakozott a versenyhez.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

Évről évreSzerkesztés

Franciaország egyike annak a hét országnak, melyek részt vettek a legelső, 1956-os Eurovíziós Dalfesztiválon. A korai években domináltak, 1958-ban, 1960-ban, 1962-ben és 1969-ben is nyerni tudtak. 1977-ben akkor rekordnak számító ötödik alkalommal végeztek az első helyen, azóta viszont egyszer sem. Később Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság beállította, Írország pedig meg is döntötte a rekordot.

1974 volt az első esztendő, amikor nem vettek részt. A köztársasági elnök, Georges Pompidou halála miatt döntöttek a visszalépés mellett, mindössze néhány nappal a verseny előtt.[1] 1981 után a versenyt addig közvetítő TF1 csatorna visszalépett, a tévé egyik vezetője középszerűnek nevezte a versenyt.[2] A közvélemény nyomására a következő évben visszatértek, de már egy másik műsorsugárzóval. A nyolcvanas években korábbi sikereikhez képest gyengébb eredményeket értek el, majd 1990-ben és 1991-ben voltak legközelebb az újabb győzelemhez, sorozatban kétszer végeztek a második helyen. Valójában 1991-ben holtversenyben az élen végeztek, de a szabályok értelmében Svédországot hirdették ki győztesként. A versenyt 1999 és 2014 között a France 3 közvetítette. A dalfesztivál 2015-től visszakerült a France 2 csatornára.

A telefonos szavazás 1998-as bevezetése óta eredményeik látványosan leromlottak, és azóta csak háromszor tudtak az első tízben végezni. Az utóbbi évek rossz eredményei ellenére az évtizedek óta versenyző országok közül sokáig az egyetlen volt, amely még sosem végzett az utolsó helyen - 2014-ben azonban a 26. helyen végeztek mindössze 2 ponttal. A 2016-os év változást hozott az eredményeikben: ekkor a 6. helyezést érték el, majd a következő évben 12.-ek lettek.

A 2000-ben bevezetett Négy Nagy státuszának köszönhetően minden évben automatikusan döntősek, és nem kell részt venniük az elődöntőben.

NyelvhasználatSzerkesztés

Franciaország eddigi hatvankét dalából ötvenegy francia nyelvű, hat francia és angol kevert nyelvű, egy francia és kreol kevert nyelvű, egy francia és korzikai kevert nyelvű, egy francia és spanyol kevert nyelvű, egy korzikai nyelvű, egy pedig breton nyelvű volt.[3]

A dalverseny első éveiben nem vonatkozott semmilyen szabályozás a nyelvhasználatra. 1966-tól az EBU bevezette azt a szabályt, hogy mindegyik dalt az adott ország egyik hivatalos nyelvén kell előadni, vagyis Franciaország indulóinak francia nyelven. Ezt a szabályt 1973 és 1976 között rövid időre, majd 1999-ben véglegesen eltörölték. Ők a szabad nyelvhasználat alatt is főleg francia nyelvű dalokkal neveztek. Sőt, amikor 2008-ban egy nagyrészt angol nyelvű dallal neveztek, még a francia parlamentben is felszólaltak a döntés ellen.[4] 2016-os és 2017-es dalaik nagyrészt francia nyelvűek voltak, azonban a refrén angolul hangzott el mindkét dalban.

Nemzeti döntőSzerkesztés

Franciaországban nem alakult ki hagyományos, minden évben megrendezett nemzeti válogató. A francia induló kilétét vagy nemzeti döntő segítségével, vagy nemzeti döntő nélküli belső kiválasztással döntötték el.

A kezdeti években rendezett nemzeti döntők során egy zsűri választotta ki a francia indulót.[5]

1976 és 1987 között a kihagyott 1982-es verseny kivételével mindig rendeztek nemzeti döntőt. A döntőt elődöntők előzték meg, és a nézők telefonos szavazás segítségével választották ki a nyertest.[6] 1988 és 1998 között minden alkalommal a francia tévé kért fel egy énekest az indulásra. Később 1999-ben és 2000-ben, illetve 2005 és 2007 között rendeztek nemzeti döntőt, ám a rossz eredmények miatt 2007 óta ismét a belső kiválasztás mellett döntöttek.[7]

RésztvevőkSzerkesztés

Év Előadó Dal Magyar fordítás Döntő Pontszám Elődöntő Pontszám
1956 Mathé Altéry Le temps perdu Elveszett idő Nincs adat Nem volt elődöntő
Dany Dauberson Il est là Ott van ő
1957 Paule Desjardins La belle amour A szép szerelem 2. 17
1958 André Claveau Dors, mon amour Aludj, szerelmem 1. 27
1959 Jacques Philippe Oui, oui, oui, oui Igen, igen, igen, igen 3. 15
1960 Jacqueline Boyer Tom Pillibi 1. 32
1961 Jean Paul Mauric Printemps, avril carillonne Tavasz, április csenget 4. 13
1962 Isabelle Aubret Un premier amour Egy első szerelem 1. 26
1963 Alain Barrière Elle était si jolie Olyan szép volt ő 5. 25
1964 Rachel Le chant de Mallory Mallory dala 4. 14
1965 Guy Mardel N'avoue jamais Sose valld be 3. 22
1966 Dominique Walter Chez nous Nálunk 16. 1
1967 Noelle Cordier Il doit faire beau là-bas Ott biztosan szép az idő 3. 20
1968 Isabelle Aubret La source A forrás 3. 20
1969 Frida Boccara Un jour, un enfant Egy nap, egy gyermek 1. 18
1970 Guy Bonnet Marie-Blanche 4. 8
1971 Serge Lama Un jardin sur la terre Egy kert a Földön 10. 82
1972 Betty Mars Comé-comédie Komé-komédia 11. 81
1973 Martine Clemenceau Sans toi Nélküled 15. 65
1975 Nicole Rieu Et bonjour à toi l'artiste Jó napot neked, művész 4. 91
1976 Catherine Ferry Un, deux, trois Egy, kettő, három 2. 147
1977 Marie Myriam L’oiseau et l’enfant A madár és a gyermek 1. 136
1978 Joël Prévost Il y aura toujours des violons Mindig lesznek hegedűk 3. 119
1979 Anne-Marie David Je suis l'enfant-soleil A nap gyermeke vagyok 3. 106
1980 Profil Hé, hé m'sieurs dames Hé, hé, urak, hölgyek 11. 45
1981 Jean Gabilou Humanahum 3. 125
1983 Guy Bonnet Vivre Élni 8. 56
1984 Annick Thoumazeau Autant d'amoureux que d'étoiles Annyi szerelmes, ahány csillag 8. 61
1985 Roger Bens Femme dans ses rêves aussi Az álmaiban is nő 10. 56
1986 Cocktail Chic Européennes Európai lányok 17. 13
1987 Christine Minier Les mots d'amour n'ont pas de dimanche A szerelmes szavaknak nincs vasárnapja 14. 44
1988 Gérard Lenorman Chanteur de charme Sanzonénekes 10. 64
1989 Nathalie Pâque J'ai volé la vie Loptam az életet 8. 60
1990 Joëlle Ursull White and Black Blues Fekete-fehér blues 2. 132
1991 Amina C'est le dernier qui a parlé qui a raison Ő az utolsó, aki beszél, akinek igaza van 2. 146
1992 Kali Monté la riviè Felfelé a folyón 8. 73
1993 Patrick Fiori Mama Corsica Mama Korzika 4. 121
1994 Nina Morato Je suis un vrai garçon Egy igazi fiú vagyok 7. 74
1995 Nathalie Santamaria Il me donne rendez-vous Randevúzik velem 4. 94
1996 Dan Ar Braz & L'Héritage des Celtes Diwanit bugale Talán megszületik a gyermek 19. 18
1997 Fanny Sentiments songes Ábrándos érzelmek 7. 95
1998 Marie-Line Où aller Hová menni 24. 3
1999 Nayah Je veux donner ma voix Neked adnám a hangomat 19. 14
2000 Sofia Mestari On aura le ciel Miénk lesz az ég 23. 5
2001 Natasha St-Pier Je n'ai que mon âme Csak a lelkem van 4. 142
2002 Sandrine François Il faut du temps (Je me battrai pour ça) Idő kell (Harcolni fogok érte) 5. 104
2003 Louisa Baileche Monts et merveilles Hegyek és csodák 18. 19
2004 Jonatan Cerrada À chaque pas Minden lépéssel 15. 40 A Négy Nagy tagja
2005 Ortal Chacun pense à soi Mindenki magára gondol 23. 11
2006 Virginie Pouchain Il était temps Ideje volt 22. 5
2007 Les Fatals Picards L'amour à la française Szerelem francia módra 22. 19
2008 Sébastien Tellier Divine Isteni 19. 47
2009 Patricia Kaas Et s'il fallait le faire És ha muszáj lenne megtenni 8. 107
2010 Jessy Matador Allez! Ola! Olé! Hajrá! Olá! Ollé! 12. 82
2011 Amaury Vassili Sognu Álom 15. 82 Az Öt Nagy tagja
2012 Anggun Echo (You and I) Visszhang (Te és én) 22. 21
2013 Amandine Bourgeois L’enfer et moi A pokol és én 23. 14
2014 Twin Twin Moustache Bajusz 26. 2
2015 Lisa Angell N’oubliez pas Ne felejtsétek el! 25. 4
2016 Amir J’ai cherché Kerestem 6. 257
2017 Alma Requiem Rekviem 12. 135
2018 Madame Monsieur Mercy 13. 173
2019 Bilal Hassani Roi Király 16. 105

Szavazás (1975-2015)Szerkesztés

 
A Twin Twin Koppenhágában (2014)
 
Lisa Angell Bécsben (2015)
 
Amir Stockholmban (2016)
 
Alma Kijevben (2017)

Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.   Izrael 152
2.   Törökország 151
3.   Egyesült Királyság 146
4.   Portugália 136
5.   Spanyolország 134

Franciaország még sosem adott pontot a következő országoknak: Csehország, Észak-Macedónia, Fehéroroszország, Grúzia, Marokkó, Montenegró, San Marino, Szlovákia.

Franciaország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.   Svájc 145
2.   Norvégia 134
3.   Görögország 126
4.   Írország 123
5.   Hollandia 119

Franciaország még sosem kapott pontot a következő országoktól: Szerbia és Montenegró, Szlovákia.

Forrás:[8]

Megjegyzés: A táblázat az 1975-ben bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott pontokat.

Szavazás (2016-2017)Szerkesztés

Franciaország a következő országoknak adta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.   Olaszország 27
2.   Bulgária 24
  Portugália 24
3.   Örményország 20
4.   Ausztria 17
5.   Svédország 15

Franciaország a következő országoktól kapta a legtöbb pontot:

# Ország Pont
1.   Izrael 30
  Örményország 30
2.   Belgium 20
  Spanyolország 20
3.   Olaszország 19
4.   Ciprus 18
5.   Albánia 16

Megjegyzés: A táblázat a 2016-ban bevezetett pontozási rendszer alatt kiosztott pontokat veszi figyelembe, illetve csak a döntőbeli pontokat mutatja, és nem tartalmazza a 2004 óta megrendezett elődöntőkben adott pontokat.

RendezésekSzerkesztés

HáttérSzerkesztés

Év Rendező Kommentátor Pontbejelentő
1956   Lugano Michèle Rebel n. a.
1957   Frankfurt am Main Robert Beauvais Claude Darget
1958   Hilversum Pierre Tchernia Armand Lanoux
1959   Cannes Claude Darget Marianne Lecène
1960   London Pierre Tchernia Armand Lanoux
1961   Cannes Robert Beauvais
1962   Luxembourg Pierre Tchernia André Valmy
1963   London Armand Lanoux
1964   Koppenhága Robert Beauvais Jean-Claude Massoulier
1965   Nápoly Pierre Tchernia
1966   Luxembourg François Deguelt
1967   Bécs Pierre Tchernia
1968   London
1969   Madrid
1970   Amszterdam
1971   Dublin Georges de Caunes n. a.
1972   Edinburgh Pierre Tchernia
1973   Luxembourg
1974   Brighton Nem vettek részt
1975   Stockholm Georges de Caunes Marc Menant
1976   Hága Jean-Claude Massoulier
1977   London Georges de Caunes
1978   Párizs Léon Zitrone és Denise Fabre Patrice Laffont
1979   Jeruzsálem Marc Menant Fabienne Égal
1980   Hága Patrick Sabatier
1981   Dublin Denise Fabre
1982   Harrogate Andre Torrent Nem vettek részt
1983   München Léon Zitrone Nicole André
1984   Luxembourg
1985   Göteborg Patrice Laffont Clémentine Célarié
1986   Bergen Patricia Lesieur
1987   Brüsszel Patrick Simpson-Jones Lionel Cassan
1988   Dublin Lionel Cassan Catherine Ceylac
1989   Lausanne Marie-Ange Nardi
1990   Zágráb Richard Adaridi Valérie Maurice
1991   Róma Léon Zitrone Daniela Lumbroso
1992   Malmö Thierry Beccaro Olivier Minne
1993   Millstreet Patrice Laffont
1994   Dublin Laurent Romejko
1995   Dublin Olivier Minne Thierry Beccaro
1996   Oslo Laurent Broomhead
1997   Dublin Frédéric Ferrer és Marie Myriam
1998   Birmingham Chris Mayne és Laura Mayne Marie Myriam
1999   Jeruzsálem Julien Lepers
2000   Stockholm
2001   Koppenhága Marc-Olivier Fogiel és Dave Corinne Hermès
2002   Tallinn Marie Myriam
2003   Riga Laurent Ruquier és Isabelle Mergault Sandrine François
2004   Isztambul Laurent Ruquier és Elsa Fayer Alex Taylor
2005   Kijev Peggy Olmi (elődöntő)
Julien Lepers és Guy Carlier (döntő)
Marie Myriam
2006   Athén Peggy Olmi és Eric Jean-Jean (elődöntő)
Michel Drucker és Claudy Siar (döntő)
Sophie Jovillard
2007   Helsinki Peggy Olmi és Yann Renoard (elődöntő)
Julien Lepers és Tex (döntő)
Vanessa Dolmen
2008   Belgrád Peggy Olmi és Yann Renoard (elődöntők)
Julien Lepers és Jean-Paul Gaultier (döntő)
Cyril Hanouna
2009   Moszkva Peggy Olmi és Yann Renoard (elődöntők)
Cyril Hanouna és Julien Courbet (döntő)
Yann Renoard
2010   Oslo Peggy Olmi és Yann Renoard (elődöntők)
Cyril Hanouna és Stéphane Bern (döntő)
Audrey Chauveau
2011   Düsseldorf Audrey Chauveau és Bruno Berberes (elődöntők)
Laurent Boyer és Catherine Lara (döntő)
Cyril Féraud
2012   Baku Audrey Chauveau és Bruno Berberes (elődöntők)
Laurent Boyer és Catherine Lara (döntő)
Amaury Vassili
2013   Malmö Marine Vignes
2014   Koppenhága Audrey Chauveau és Bruno Berberes (elődöntők)
Cyril Féraud és Natasha St-Pier (döntő)
Elodie Suigo
2015   Bécs Mareva Galanter és Jérémy Parayre (elődöntők)
Stéphane Bern és Marianne James (döntő)
Virginie Guilhaume
2016   Stockholm Marianne James és Jarry (elődöntők)
Stéphane Bern és Marianne James (döntő)
Élodie Gossuin
2017   Kijev Marianne James és Jarry (elődöntők)
Stéphane Bern, Marianne James és Amir (döntő)
2018   Lisszabon Christophe Willem (összes adás)
André Manoukian (elődöntők)
Stéphane Bern és Alma (döntő)
2019   Tel-Aviv André Manoukian (összes adás)
Sandy Heribert (elődöntők)
Stéphane Bern (döntő)
Julia Molkhou
2020   Rotterdam n. a. n. a.

DíjakSzerkesztés

Marcel Bezençon-díjSzerkesztés

Kategória Év Előadó Dal Zeneszerző(k)
Szöveg / zene
Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Sajtódíj 2002 Sandrine François Il faut du temps Patrick Bruel, Marie-Florence Gros / Patrick Bruel, Rick Allison 5. 104   Észtország, Tallinn
2018 Madame Monsieur Mercy Émilie Satt és Jean-Karl Lucas 13. 173   Portugália, Lisszabon
Zeneszerzői díj 2011 Amaury Vassili Sognu Daniel Moyne, Quentin Bachelet / Jean-Pierre Marcellesi, Julie Miller 15. 82   Németország, Düsseldorf

OGAE-szavazásSzerkesztés

Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
OGAE Song Contest Poll 2016 Amir J’ai cherché 6. 257   Svédország, Stockholm

ESC Radio AwardsSzerkesztés

Kategória Év Előadó Dal Eredmény az Eurovízión Helyszín
Helyezés Pontszám
Legjobb női előadó 2017 Alma Requiem 12. 135   Ukrajna, Kijev
Legjobb együttes 2018 Madame Monsieur Mercy 13. 173   Portugália, Lisszabon

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  1. Az 1974-es Eurovíziós Dalfesztivál adatlapja a eurovision.tv honlapon. EBU. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  2. Az 1982-es Eurovíziós Dalfesztivál összefoglalója francia nyelven. eurofans.free.fr. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  3. Franciaország indulóinak listája. diggiloo.net. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  4. Franciaország: egy parlamenti képviselő hivatalos panasza a nyelvi kérdésben. esctoday.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)[halott link]
  5. 1961-es francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  6. 1976-os francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  7. 2006-os francia nemzeti döntő. natfinals.50webs.com. (Hozzáférés: 2009. június 25.)
  8. Franciaország által adott és kapott pontok (1975-2013). EurovisionRecords. (Hozzáférés: 2009. június 25.)

Lásd mégSzerkesztés