Főmenü megnyitása

Fraknói Vilmos

(Frankl Vilmos szócikkből átirányítva)

Fraknói Vilmos, 1874-ig Frankl Vilmos (Ürmény, Nyitra vármegye, 1843. február 27.Budapest, 1924. november 20.) történetíró, váradi kanonok, arbei címzetes püspök, a Magyar Tudományos Akadémia titkára.

Fraknói Vilmos
Fraknoi Vilmos.jpg
Született 1843. február 27.[1][2]
Ürmény
Elhunyt 1924. november 20. (81 évesen)[1][2]
Budapest[3]
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Sírhely Fiumei Úti Sírkert[4]
Az Országos Széchényi Könyvtár őre (igazgatója)
Hivatali idő
1875 1879
Előd Mátray Gábor
Utód Majláth Béla

Fraknói Vilmos aláírása
Fraknói Vilmos aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Fraknói Vilmos témájú médiaállományokat.

ÉletpályájaSzerkesztés

Frankl Vilmos néven született Ürményben, ahol Frankl Sándor uradalmi orvos, eredetileg zsidó vallású édesapja ekkorra már kikeresztelkedett, ő pedig 1874-ben felvette a Fraknói nevet.[5] Középiskoláit Nagyszombatban és az esztergomi bencés gimnáziumban végezte, teológiai és bölcsészeti tanulmányait Pesten végezte. 1864-től a filozófiai doktorátus megszerzése után előbb a nagyszombati gimnázium, majd 1865-től az esztergomi papnevelő intézet tanára volt. 1865. július 23-án pappá szentelték. 1870-ben az Akadémia levelező tagjává választották. 1871-től Pesten élt, 1875-től az Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárának (ma Országos Széchényi Könyvtár) őre. 1879. május 22-étől 1889-ig az Akadémia főtitkári, majd 1892-ig másodelnöki tisztét töltötte be. 1878-ban nagyváradi kanonok, 1879-ben szekszárdi címzetes apát, valamint a múzeumok és könyvtárak országos főfelügyelője volt. 1892-ben arbei címzetes püspök lett. Rómában magyar történeti intézetet (1892), majd magyar művészházat alapított. A középkori, főleg a 15. és részben a 17. századi magyar történelemnek számos, elsősorban egyház- és diplomáciatörténeti témáját dolgozta fel, a tanulmányok hosszú sorában sok külföldi, főleg olaszországi levéltári anyag felhasználásával. Szerkesztette a Magyar Tudományos Akadémia Értekezések a történettudomány köréből című kiadványsorozatot (18721878), az Akadémia évkönyveit, értesítőjét (1878–1889) és a Magyar Könyvszemlét 1876-tól 1879-ig. 1903-ban a Kisfaludy Társaság tagja lett. Kiadta a Magyar Országgyűlési Emlékek I–X. kötetét (az utolsó kettőt Károlyi Árpáddal), a vatikáni magyar okmánytár (Monumenta Vaticana) I–IV. kötetét (18841899), Mátyás levelezését a római pápákkal (1891).

MűveiSzerkesztés

További műveiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 27.)
  2. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 31.)
  4. http://resolver.pim.hu/auth/PIM54945, Fraknói Vilmos, 2018. szeptember 16.
  5. Archivált másolat. [2007. július 21-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. március 9.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Romsics Ignác: Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel. Osiris Kiadó, Budapest, 2011