Wikipédia

Fred Zinnemann

amerikai filmrendező

Fred Zinnemann (Rzeszów, 1907. április 29. – London, 1997. március 14.) négyszeres Oscar-díjas amerikai filmrendező, aki számtalan kategóriában letette a névjegyét. Rendezett többek között thrillert, westernt, film noirt vagy színműből adaptált drámát.

Fred Zinnemann
Fred Zinnemann 1940s.jpg
Született Alfred Zinnemann
1907. április 29.[1][2][3][4][5]
Rzeszów[6]
Elhunyt 1997. március 14. (89 évesen)[1][2][3][4][5]
London
Állampolgársága
Házastársa Renee Bartlett (1936–1997)
Gyermekei Tim Zinnemann
Foglalkozása filmrendező, producer
Iskolái
Kitüntetései Oscar-díj
Legjobb rendező
Most és mindörökké (1954)
Egy ember az örökkévalóságnak (1967)
Halál okaszívinfarktus
A Wikimédia Commons tartalmaz Fred Zinnemann témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

ÉleteSzerkesztés

Fiatalkora és kezdeti karrierjeSzerkesztés

1907. április 29-én született Rzeszówban. Zenész szeretett volna lenni, de jogot tanult. A Bécsi Egyetemen kezdett a figyelme a filmek felé fordulni, és lett később operatőr. Németországban számos más fiatal kezdővel dolgozott együtt, Billy Wilderrel és Robert Siodmakkal is, mielőtt az Egyesült Államokba ment volna filmművészetet tanulni.

Első játékfilmjére – Redes (1936) – a realista hangvétel volt jellemző. A produkció, melyet Mexikóban forgatták főleg amatőr színészekkel és a helyi lakosok asszisztálásával, az egyik legkorábbi példája a realista narratív filmeknek. Tény, hogy az 1930-as évek elején együtt dolgozott a dokumentarista Robert Flahertyvel, amit úgy foglalt össze, hogy „a legfontosabb esemény a szakmai pályafutásomban”.

1940-es évekSzerkesztés

Egyik legkorábbi hollywoodi megbízatását a Nyugaton a helyzet változatlanban kapta statisztaként, de később elbocsátották a produkciótól, mert visszabeszélt Lewis Milestone rendezőnek. Miután némi sikerre tett szert rövidfilmekkel, két B kategóriás misztikus filmet készített (Eyes in the Night, Kid Glove Killer), majd 1944-ben jött az áttörése A hetedik kereszttel, Spencer Tracy főszereplésével. A Harmadik Birodalomban játszódó történet Anna Seghers azonos című regényén alapul. A produkció, hogy realisztikusabb legyen, kisebb szerepekben német politikai menekült színészek is láthatóak voltak.

A második világháború befejezésével jutott Zinnemann tudomására, hogy szüleit elvesztette a holokausztban. A Metro-Goldwyn-Mayerrel kötött szerződésével szintén elégedetlen volt, mert a stúdió nem engedte a kívánt filmeket megrendezni,helyettük olyan produkciókkal bízták meg, amelyek iránt nem sok érdeklődést tanúsított. Igaz, a Montgomery Clift főszereplésével készült The Search (1948) című háborús drámáért Oscar-díjra jelölték „legjobb rendező” kategóriában, ez biztosította helyét Hollywood meghatározó rendezői között. Ezt az Erőszakos cselekedet című film noir követte , melyben Van Heflin, Robert Ryan, Janet Leigh és Mary Astor voltak láthatók. A film készítéséről Zinnemann elárulta, hogy „nyugodt voltam, tudván, hogy pontosan mit akarok, és pontosan hogyan valósíthatom meg.”

1950-es évekSzerkesztés

A kritikusok jól fogadták a Férfiak című munkáját, amelyben a szárnyait próbálgató Marlon Brando háborús veteránt alakított. A produkció számos jelenetét egy kaliforniai kórházban vették fel, ahol a betegeket alkalmazták statisztaként. A Férfiak volt egyben Marlon Brando első filmszerepe is.

Valószínűleg legismertebb munkája az 1950-es évekből a Délidő. A Gary Cooper főszereplésével készült western allegorikus politikai kommentárja a McCarthy-érának, valamint több helyen megtörte a western műfaj sablonos szabályait. A következő évben készítette el a Most és mindörökké című háborús drámát. A rendezőnek keményen meg kellett harcolnia Harry Cohn producerrel, hogy Montgomery Cliftre osszák Prewitt szerepét, habár a legnépszerűtlenebb időszakában lévő Frank Sinatra Zinnemann akarata ellenére került a produkcióba. A film végül nyolc Oscar-díjat nyert, köztük a legjobb rendezés díját.

1955-ben musicalt készített Oklahoma címmel, melyben a fiatal Shirley Jones debütált. Az évtizedet Egy apáca története (1959) című filmmel zárta Audrey Hepburnnel.

1960-as évekSzerkesztés

A Csavargók (1960) című filmjét – az ausztrál vadonban játszódó történetben Robert Mitchum és Deborah Kerr alakít egy házaspárt – öt kategóriában is jelölték az Oscar-díjon: legjobb film, legjobb rendezés, legjobb forgatókönyv, legjobb női főszereplő és legjobb női mellékszereplő, de nem sikerült nyernie egyiben sem. A spanyol polgárháború után játszódó Behold a Pale Horse című filmje kritikai és anyagi szempontból is megbukott. Később Zinnemann elismerte, hogy a film „nem igazán állt össze.”

1966-ban viszont a szerencse mellészegődött az Egy ember az örökkévalóságnakkal. A Morus Tamás életéről szóló filmben Paul Scofield játszotta a főszerepet. A produkció hat Oscar-díjat nyert, és Zinnemannt is hozzájuttatta második legjobb rendezésért járó díjához.

Ezt követően az MGM azzal bízta meg, hogy készítsen filmet André Malraux francia író Emberi tényező című regényéből, de a forgatás 1969-ben megszakadt. A stúdió Zinnemannt tette felelőssé legalább egymillió dollár elköltéséért, amely része volt annak a három és fél millió dollárnak, melyet az előkészítő munkálatok emésztettek fel. Zinnemann válaszként beperelte az MGM-et, és hét évnek kellett eltelnie, hogy ismét kamera mögé álljon.

1970-es évekSzerkesztés

Az Emberi tényező leállítása Zinnemann szerint „egy korszak vége és egy új kezdete volt, amikor ügyvédek és könyvelők kerültek a stúdiók élére a filmszakmabeliek helyére, és amikor egy kézfogás már nem ért semmit.” A Universal Pictures lehetőséget adott neki, hogy Frederick Forsyth bestsellerjéből elkészítse A Sakál napját. A thriller főszerepét játszó Edward Fox egy angol bérgyilkost alakított, aki azt a megbízást kapta, hogy ölje meg Charles de Gaulle francia elnököt. Zinnemannt kifejezetten érdekelte egy olyan film elkészítése, amelynek a végét már a közönség előre sejthette (a Sakál küldetése elbukik). A produkció zajos sikert aratott.

A Sakál napját a Lillian Hellman Pentimento című könyvén alapuló Julia (1977) követte Jane Fondával és Vanessa Redgrave-vel. A filmet 11 Oscarra jelölték, melyből hármat kapott meg. Az átadóünnepségen hangzott el a szintén díjnyertes Vanessa Redgrave „cionista huligánoknak” címzett, többeket megbotránkoztató beszéde.

1980-as évekSzerkesztés

Utolsó filmjét 1982-ben forgatta Svájcban Egy nyár öt napja címmel. A történet egy Sean Connery és Betsy Brantley alakította házaspárról szól akik a '30-as években az Alpokba utaznak vakációzni, ahol egy fiatal hegymászóoktató (Lambert Wilson) erősen megbolygatja kapcsolatukat. A produkció kritikai és kereskedelmi szempontból is csalódást hozott, habár évekkel később számos kritikus azon a meggyőződésen volt, hogy a film valójában alulértékelt.

Utolsó évek és halálaSzerkesztés

Zinnemann erősen ellene volt annak a meggyőződésnek, hogy Hollywoodban a korosztály alapján ítéljék meg az embert. Egy történet szerint – bár ennek forrása megkérdőjelezhető – Zinnemannak az 1980-as évek során találkozója volt egy fiatal producerrel, megrökönyödésére a producer nem tudta, ki ő, annak ellenére, hogy négy Oscar-díja volt, és számos filmsikert rendezett. Amikor a fiatal producer tapasztalatlanul megkérdezte Zinnemannt, hogy eddig mit csinált pályafutása során, a rendező állítólag elegánsan úgy felelt vissza, hogy „persze, először te mondd, mit.” Erre a történetre többször hivatkoznak vissza Hollywoodban, amikor veterán filmesek olyan helyzetbe kerülnek, hogy mások nem ismerik munkáikat.

Zinnemann 90. születésnapja előtt másfél hónappal hunyt el szívinfarktusban, Londonban. A filmiparban betöltött helyének köszönhetően csillagja megtalálható a Hollywood Walk of Fame-en.

StílusaSzerkesztés

Zinnemann összes munkáinak főszereplői magányos, elveikben elszigetelt emberek gyakran tragikus eseményekkel körülvéve. Filmjeiben aprólékosan dolgozott ki minden részletet, elképesztően jó érzéke volt a szereplőválogatáshoz, és nagy hangsúlyt fektetett karakterei erkölcsi dilemmáira.

FilmrendezéseiSzerkesztés

Év Magyar cím Eredeti cím
1930 Emberek vasárnap Menschen am Sonntag
1936 Redes
1942 Kid Glove Killer
Eyes in the Night
1944 hetedik kereszt, AA hetedik kereszt Seventh Cross, TheThe Seventh Cross
1945 óra, AzAz óra Clock, TheThe Clock
1946 Little Mister Jim
1947 My Brother Talks to Horses
1948 Search, TheThe Search
1949 Erőszakos cselekedet Act of Violence
1950 Férfiak Men, TheThe Men
1952 Délidő High Noon
Member of the Wedding, TheThe Member of the Wedding
1953 Most és mindörökké From Here to Eternity
1955 Oklahoma Oklahoma
1957 Hatful of Rain, AA Hatful of Rain
1958 öreg halász és a tenger, AzAz öreg halász és a tenger Old Man and the Sea, TheThe Old Man and the Sea
1959 apáca története, EgyEgy apáca története Nun’s Story, TheThe Nun’s Story
1960 Csavargók Sundowners, TheThe Sundowners
1964 Behold a Pale Horse
1966 Egy ember az örökkévalóságnak Man for All Seasons, AA Man for All Seasons
1973 Sakál napja, AA Sakál napja Day of the Jackal, TheThe Day of the Jackal
1977 Júlia Julia
1982 Egy nyár öt napja Five Days One Summer

Fontosabb díjai és jelöléseiSzerkesztés

Oscar-díj
Golden Globe-díj
  • 1954 díj: legjobb rendező - Most és mindörökké
  • 1958 jelölés: legjobb rendező - A Hatful of Rain
  • 1960 jelölés: legjobb rendező - Az apáca története
  • 1961 jelölés: legjobb rendező - Csavargók
  • 1967 díj: legjobb rendező - Egy ember az örökkévalóságnak
  • 1974 jelölés: legjobb rendező - A Sakál napja
  • 1978 jelölés: legjobb rendező - Julia
BAFTA-díj
  • 1960 jelölés: legjobb film bármilyen forrásból - Az apáca története
  • 1968 díj: legjobb film bármilyen forrásból - Egy ember az örökkévalóságnak
  • 1968 díj: legjobb brit film - Egy ember az örökkévalóságnak
  • 1979 jelölés: legjobb rendező - Julia
Cannes-i fesztivál
Velencei Nemzetközi Filmfesztivál

JegyzetekSzerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német és angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ↑ https://plus.nowiny24.pl/fred-zinnemann-slawny-rezyser-z-hollywood-urodzil-sie-w-rzeszowie/ar/11631461

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Zinnemann Fred című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információSzerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Fred_Zinnemann&oldid=25039635”