Friedrich Adler
Friedrich Adler (Bécs, 1879. július 9. – Zürich, 1960. január 2.) osztrák politikus, természettudós, merénylő (Karl von Stürgkh osztrák miniszterelnök gyilkosa), lobbista és forradalmár.
| Friedrich Adler | |
 | |
| Született | 1879. július 9.[1][2][3][4][5] Bécs[6] |
| Elhunyt | 1960. január 2. (80 évesen)[1][7][2][3][5] Zürich[8] |
| Állampolgársága | |
| Szülei | Adler Emma Victor Adler |
| Foglalkozása | |
| Tisztsége |
|
| Iskolái | Zürichi Műegyetem |
| Sírhelye | Wiener Zentralfriedhof |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Adler témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete szerkesztés
Bécsben született, a szociáldemokrata politikus, külügyminisztériumi államtitkár majd az 1918. őszi forradalom után külügyminiszter Victor Adler fiaként. Felsőfokú tanulmányai során vegytant, fizikát és matematikát tanult Zürichben. 1897-ben belépett az Ausztria Szociáldemokrata Munkáspártjába (SDAP), és 1907-től a Der Kampf folyóirat szerkesztője lett. Jó barátság fűzte Albert Einsteinhez.
Adler 1911 után aktívan részt vett a szakszervezeti mozgalomban, majd tudományos tevékenységével felhagyva az SPÖ bécsi szervezetének főtitkára lett, amely tisztséget 1914-ig megőrizte. A párt balszárnyának vezető egyéniségévé vált, és az első világháború kitörése után határozottan ellenezte az SPÖ háborúpárti politikáját. Elveinek érvényesítéséért nem riadt vissza az erőszaktól sem. 1916. október 21-én a bécsi Meißl und Schadn szálló éttermében három pisztolylövéssel meggyilkolta Karl von Stürgkh grófot, az akkori osztrák miniszterelnököt. A bíróság Adlert halálra ítélte, de az uralkodó, IV. Károly a büntetést kegyelemből 18 évi fegyházra változtatta át. Ezt a büntetést sem töltötte le, ugyanis az 1918. őszi forradalom idején kiszabadították, és egyike lett az osztrák Munkástanács (Arbeiterräte) vezetőinek. Tagja volt az Osztrák Nemzeti Tanácsnak is.
Az 1920-as évek közepétől főleg a Szocialista Internacionáléban vállalt tevékeny szerepet, amelynek több, mint 15 évig főtitkára volt.
A második világháború kitörése után az Amerikai Egyesült Államokba menekült. 1946-ban felhagyott a politikával, és apja August Bebellel és Karl Kautskyval váltott leveleinek sajtó alá rendezésével foglalkozott.
1960. január 2-án halt meg Zürichben.
További információk szerkesztés
- Adler Frigyes pöre. A főtárgyalás gyorsírói följegyzései alapján; ford., bev. Pogány József; Népszava, Bp., 1917
- Bolsevizmus vagy szociáldemokrácia? Friedrich Adler előadói beszéde az ausztriai Szociáldemokrata Munkáspárt 1924. évi november hó 1-től 3-ig megtartott országos kongresszusán "A munkástanácsok és a párt szervezete" kérdéséről; ford. Bresztovszky Ede; Népszava-Könyvkeresekedés, Bp., 1925 (Szocialista agitációs iratok)
- Merényi László: Pisztolylövés Bécsben. Friedrich Adler merénylete a kormányfő ellen; Kossuth, Bp., 1981 (Népszerű történelem)
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 24.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Sonderfahndungsliste G.B.. Schutzstaffel. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 11.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Адлер Фридрих, 2015. szeptember 27.
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ deduced from category
