Wikipédia

Friedrich Olbricht

Friedrich Olbricht (Leisnig,[9] 1888. október 4. – Berlin, 1944. július 21.) második világháborús német katonatiszt, tábornok, a Walküre hadművelet egyik fő résztvevője.

Friedrich Olbricht
Született1888. október 4.[1][2][3][4][5]
Leisnig[6]
Meghalt1944. július 21. (55 évesen)[1][2][7]
Berlin[8]
SírhelyAlter St.-Matthäus-Kirchhof Berlin
Állampolgárságanemzetiszocialista Németország
Rendfokozatagyalogsági tábornok
Csatái
Kitüntetései
  • A Vaskereszt Lovagkeresztje
  • Német Ezüst Kereszt
  • Albert-rend
  • Grand Cross of the Order of the White Rose of Finland
Halál okalőtt seb
A Wikimédia Commons tartalmaz Friedrich Olbricht témájú médiaállományokat.

Karrierje szerkesztés

Lengyelország 1939-es német megszállása során Olbricht a 24. Gyalogoshadosztály parancsnokaként szolgált, ezt követően kitüntették a Vaskereszt Lovagkeresztjével. 1940. február 15-én előléptették gyalogsági tábornokká. Később a Haderőhivatal (Allgemeines Heeresamt) parancsnokának nevezték ki, és a haderő főparancsnokságának tagjaként a fegyveres erők tartalékhivatalának (Wehrersatzamt) parancsnoki tisztségét is betöltötte.

Walküre hadművelet szerkesztés

1941–42 telén Olbricht kidolgozta a Walküre hadművelet nevű vezérkari tervet, amely látszólag egy belső, államellenes felkelés esetére nyújtott volna megoldást, a valóságban azonban egy puccskísérlet terve volt. Olbricht olyan, a rezsimet elítélő ellenállói kör részese volt, melynek tagjai voltak többek között Ludwig Beck vezérezredes, Carl Friedrich Goerdeler és Henning von Tresckow dandártábornok is, és az ő segítségükkel megpróbált kidolgozni egy tervet Adolf Hitler meggyilkolására és a náci hatalom megdöntésére. 1943-ban Claus von Stauffenberg ezredes lett a beosztottja a hivatalában, aki később kulcsfigurája lett a merényletkísérletnek. Stauffenberg feladata Hitler megölése volt, egy közelében elhelyezett bomba segítségével.

A merényletkísérlet napján, 1944. július 20-án Olbricht tábornok és Albrecht Mertz von Quirnheim ezredes elindították a Walküre hadműveletet, melynek során mozgósították a Tartalékhadsereget (Ersatzheer) annak parancsnoka, Friedrich Fromm tudtán kívül. A hivatalos közlemény szerint Hitler merénylet áldozata lett, az SS pedig puccsot akart végrehajtani, ezért elrendelték az SS valamennyi tisztjének letartóztatását. Nemsokára azonban kiderült, hogy a Stauffenberg által elhelyezett bomba nem ölte meg Hitlert, ennek hírére pedig a hatalomátvétel is akadozni kezdett. Ennek legfőbb oka valószínűleg az volt, hogy a szárazföldi csapatok nem tudták átvenni az irányítást a berlini rádióállomások felett, így nem volt ellenőrzésük a ki- és bemenő üzenetek felett. Hitler és tisztjei (köztük Wilhelm Keitel tábornok) így adásokat sugározhattak a Farkasveremből, ennek eredményeképpen pedig a puccskísérlet összeomlott, a náci felsővezetés néhány órán belül visszaszerezte az irányítást lojális csapatai segítségével.

Letartóztatása és kivégzése szerkesztés

Este kilenc órakor a berlini helyőrség katonái letartóztatták Olbrichtot a Bendlerblock parancsnokságon található irodájában. Az este folyamán Friedrich Fromm vezérezredes rögtönzött hadbírósági ítélet keretében (feltehetőleg saját érintettségének leplezése végett) elrendelte Olbricht, Quirnheim, Stauffenberg és segédtisztje, Werner von Haeften sortűz általi kivégzését, ezzel szembemenve Hitler személyes parancsával, mely szerint az árulókat élve kell elfogni (feltehetőleg hosszabb és fájdalmasabb kivégzés várt volna rájuk). A kivégzésre nem sokkal éjfél után, a Bendlerblock udvarán került sor, Olbricht volt az első a négy katona közül, akin végrehajtották az ítéletet.

Kitüntetései szerkesztés

Megjelenése a kultúrában szerkesztés

Fordítás szerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Friedrich Olbricht című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Irodalom szerkesztés

  • Georgi, Friedrich (1989). Soldat im Widerstand. General der Infanterie Friedrich Olbricht; 2. Aufl., Berlin u. Hamburg. ISBN 3-489-50134-9.
  • Helena P. Page, General Friedrich Olbricht. Ein Mann des 20. Juli; 2. Aufl., Bonn u. Berlin 1994 (ISBN 3-416-02514-8)
  • Helena Schrader, Codename Valkyrie General Friedrch Olbricht and the plot against Hitler; Haynes Publishing 2009 (ISBN 978-1844255337).
  • Scherzer, Veit. Die Ritterkreuzträger 1939–1945 Die Inhaber des Ritterkreuzes des Eisernen Kreuzes 1939 von Heer, Luftwaffe, Kriegsmarine, Waffen-SS, Volkssturm sowie mit Deutschland verbündeter Streitkräfte nach den Unterlagen des Bundesarchives (german nyelven). Jena, Germany: Scherzers Militaer-Verlag (2007). ISBN 978-3-938845-17-2 

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Sächsische Biografie (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ BnF források (francia nyelven)
  6. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  7. ↑ TracesOfWar
  8. ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
  9. ↑ Stadt Leisnig: Friedrich Olbricht (1888–1944). Führender Kopf des 20. Juli 1944. Archiválva 2018. szeptember 29-i dátummal a Wayback Machine-ben
  10. ↑ Scherzer 2007, 161. o.


A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Friedrich_Olbricht&oldid=26713937”