Fridrih Cander
Fridrih Cander (cirill betűkkel: Фридрих Артурович Цандер, lettül Frīdrihs Canders, németül Friedrich Zander; Riga, 1887. augusztus 23. – Kiszlovodszk, 1933. március 28.) az Orosz Birodalom, majd a Szovjetunió neves rakétamérnöke és űrhajózási szakértője volt. Nagyban hozzájárult az űrhajózási elmélet fejlesztéséhez. Ő tervezte, többek között, a folyékony hajtóanyaggal működő szovjet GIRD–X rakétát is.
| Fridrih Cander | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1887. augusztus 23. Riga |
| Elhunyt | 1933. március 28. (45 évesen) Kiszlovodszk |
| Sírhely | Kiszlovodszk |
| Ismeretes mint |
|
| Nemzetiség | német |
| Állampolgárság | orosz, majd szovjet |
| Házastárs | A.F. Miljukova |
| Gyermekek | lánya: Asztra, fia: Merkur 1929-ben meghalt |
| Lakhely | Moszkva |
| Iskolái | Rīgas politehniskais institūts |
| Iskolái | |
| Középiskola | Rigai reáliskola |
| Más felsőoktatási intézmény | Rigai Műszaki Főiskola |
| Doktorátusi tanácsadói | Konsztantyin Ciolkovszkij |
| Pályafutása | |
| Szakterület | gépészmérnök, tervezőmérnök, a rakétakutatás és űrrepülés úttörője |
| Aktivitási típus | elméleti és gyakorlati kutatás, egyetemi oktatás |
| Munkahelyek | |
| Más munkahelyek | "Provodnyik" gumigyár (1915–1919), 4. sz. Repülőgépgyár (1919-,) Központi Terviroda (1926–1930), Központi Repülőgépmotor Intézet (CIAM) (1930-) |
| Jelentős tervfeladatai | A GIRD-rakéták tervezése |
| Szakmai kitüntetések | |
| Egy kráter nevét viseli a Holdon; A Lett Tudományos Akadémia tiszteletére nevéről elnevezett fizikai és matematikai díjakat adományoz. Képével a Szovjetunió 1964-ben bélyeget adott ki tiszteletére; családi otthona és háza múzeum lett és utcáját róla nevezték el. | |
| Hatással volt | Szergej Koroljovra |
 | |
| Fridrih Cander aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Fridrih Cander témájú médiaállományokat. | |
Életrajz szerkesztés
Fridrich Cander az Orosz Birodalomhoz tartozó Lettország fővárosában, Rigában született, balti német családban.[1][2] Apja, Artur, (orosz névhasználattal Artur Konsztantyinovics) orvos volt, de Fridrihet a természettudomány más ágai érdekelték. Így 1898-ban a rigai reáliskolába iratkozott be, ahol 1905-ben osztályelsőként végzett. Ekkor, 16 éves korában egyik tanára a figyelmébe ajánlotta a neves Ciolkovszkij munkáját. Ciolkovszkij tudományos jelentéseinek tanulmányozása a rakéták és az űrhajózás tudományának szenvedélyes követőjévé tette. Így 1905-ben a Rigai Műszaki Főiskola gépészmérnöki karára iratkozott be. A cári adminisztráció azonban ugyanez évben forradalmi szervezkedés indokával a főiskolát bezárta. Mivel nem lehetett tudni, ez az állapot meddig fog tartani, Cander jobbnak látta valahol másutt folytatni tanulmányait és az akkori Német Császársághoz (németül Deutsches Kaiserreich) tartozó Danzigba utazott (a mai lengyel Gdańsk) tanulmányainak folytatására az ottani Császári Műszaki Főiskolán. Gdańskból 1907-ben tért vissza Rigába, és 1914-ben ott fejezte be tanulmányait gépészmérnöki diplomával. Tanulmányai alatt többek között röppálya számításokat is hajtott végre egy Marsra való utazáshoz. Ettől kezdve a Marsra való utazás érdeklődését különösen lekötötte és „Előre a Marsra!” (Vperjod na Marsz) lett az ismert jelszava.
Az egyetem elvégeztével, 1915-ben mint gépészmérnök átmenetileg Moszkvában a Provodnyik gumigyárban helyezkedett el, ahol 1919-ig maradt, mert ebben az évben a 4. sz. Repülőgépgyárban (más néven Motor Repülőgépgyár) kapott alkalmazást. 1923-ban feleségül vette A. F. Miljukovát, akitől egy lánya (Asztra) és egy fia (Merkur) született, de fia 1929-ben skarlátban meghalt. Cander évekig munka nélkül volt, de nem hagyta abba munkáját a rakéta- és űrtudományban. Végül 1926-ban sikerült ismét elhelyezkednie, amikor a repülőgépipari Központi Tervezőirodában (CKB) kapott alkalmazást, majd 1930-ban a moszkvai Központi Repülőgépmotor Intézetben (CIAM).[3][4][5] Ott dolgozott korai haláláig, amikor 1933-ban az észak-kaukázusi Kiszlovodszkban tífuszban elhunyt.
Tudományos eredményei szerkesztés
Első szakirodalmi műve 1908-ban jelent meg. Ebben az interplanetáris, azaz bolygóközi repülés tárgya keretében a létfenntartásra szolgáló berendezéseket tárgyalva ő volt az első, aki űrhajókban növények melegágyi kultiválását javasolta. Eredeti tervét, aminek tárgya egy olyan űrhajó volt, ami repülőgép formájával hagyományos repülőgép felszállási módját követte volna, de aminek égethető alumínium ötvözetből készített szárnyai felszállás után rakéta hajtóanyagként szolgáltak volna 1911-ben hozta nyilvánosságra. Tíz évvel később tervét a Feltalálók Egyesületének 1921. évi gyűlésén tárgyalta meg nyilvánosan az űrhajózásra szánt gyűlési program keretében, amikor a témát a jelenlevő Leninnel külön is megbeszélte. Az előadás nyomtatásban 1924-ben a szovjet Tyehnyika i zsizny (Technika és élet) folyóiratban is megjelent.
A megelőző években nagy izgalmat keltettek az amerikai Robert Goddard és az erdélyi német Hermann Oberth tudományos elméleti munkái. Goddard úttörő munkáját 1919-ben A Method of Reaching Extreme Altitudes, vagyis „Módszer rendkívüli magasság elérésére” cikkében, Oberth munkáját 1923-ban a Die Rakete zu den Planetenräumen, vagyis „A rakéták a bolygóközi térbe„ című cikkében hozta nyilvánosságra.[6] Cander ezeket a közleményeket használta fel az orosz Ciolkovszkij tudományos munkájának alátámasztására és eredményeinek népszerűsítésére.
Vlagyimir Vetcsinkinnel és a Légierő Akadémia rakétaklubjának tagjaival együtt 1924-ben Cander megalapította az Bolygóközi Utazást Tanulmányozó Egyesületet. Ennek az egyesületnek az egyik korai közleményében ők javasolták először a Föld atmoszférájának használatát a visszatérő űrhajó lefékezésére. Ugyanebben az évben Cander Moszkvában szabadalmat nyújtott be egy bolygóközi közlekedésre alkalmas szárnyas rakétára, majd az év októberében Moszkvában a Marsra való rakétás utazás lehetőségeiről tartott előadást. Az előadást követő kérdések megfelelése alkalmával hangoztatta a Marsra való utazás fontosságát, nemcsak azért, mert Mars atmoszférával rendelkezik és (elképzelése szerint) képes az élet fenntartására, de azért is, mert „...a Mars vörös csillagként ismeretes, ami a nagy Vörös Hadseregünk jelvénye”.
Bár már a tizenhetedik században Johannes Kepler is írt a szoláris szél létezéséről, Cander volt az első kutató, aki 1924-ben ennek hajtóerőkénti használatát javasolta. 1927-ben készítette el első, OR–1 jelzésű, folyékony üzemanyagként benzint használó rakétamotorját, melyet egy benzinégőből alakított ki. Cander 1930-tól Moszkvai Repüléstani Főiskolán oktatott, majd 1931-ben átment a CIAM-hoz. Fridrih Cander egyik alapító tagja lett 1931-ben Moszkvában a Sugárhajtási kutatócsoportnak (GIRD) (oroszul ГИРД – Группа изучения реактивного движения) később az egyes számú csoport vezetője lett, amelynek feladata az OR–2 (GIRD–02) rakétahajtómű kifejlesztése volt. Ezt a hajtóművet Koroljov rakétahajtású vitorlázó repülőgépéhez, az RP–1-hez szánták. Candernek vezető szerepe volt a GIRD–X, (GIRD-10) rakétának a kifejlesztésében. A rakéta és a rakétamotor általa kifejlesztett formájában való megépítésében és üzemeltetésében azonban Candernek már nem jutott szerepe, mert 1933. március 25-én tífuszban meghalt. Az általa finomított rakétát azonban a GIRD 1. sz. csoportja élén Leonyid Kornyejev még Cander halála évében, 1933. november 25-én sikeresen üzemeltette.
Kitüntetései szerkesztés
- A Holdon egy kráter a nevét viseli.
- A Lett Tudományos Akadémia tiszteletére nevéről elnevezett díjakat adományoz mind fizikában, mind matematikában.
- 1964-ben a Szovjetunió a képével bélyeget adott ki tiszteletére[7]
- Cander rigai családi otthona és háza ma múzeum és annak utcáját róla nevezték el.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Friedrich Zander (born into a German family in Riga, Latvia), T Romanovskis, Comment on ‘Families of Keplerian orbits’, European Journal of Physics Eur. J. Phys. 25 (2004) L17–L19 PII: S0143-0807(04)64910-5 [1]
- ↑ Another distinguished German from Riga was Friedrich Zander (1887-1933), who graduated from the Mechanics Department of Riga Polytechnic Institute in 1914 and remained there to pursue research which culminated in the construction of the first rocket., Contribution of Baltic Germans to Science The Latvian Institute Archiválva 2017. augusztus 22-i dátummal a Wayback Machine-ben
- ↑ Tsander, FA, "Autobiography of Fridrikh Arturovich Tsander, Production Engineer" (in Russian), March 12, 1927.
- ↑ Freeman, Marsha, "The contributions of Fridrikh Tsander: a memoir", Acta Astronautica 52 (2003) 591-599.
- ↑ Petrovich, G.V., "The Soviet Encyclopedia of Space Flight", p 468, University Press of the Pacific, 2002
- ↑ Siddiqi, Asif, "Deep Impact: Robert Goddard and the Soviet Space Fad of the 1920s", History and Technology 20:2
- ↑ postal stamp
Ajánlott irodalom szerkesztés
- Цандер, Фридрих Артурович. Из научного наследия (orosz nyelven). Moszkva: Nauka (1967) oroszul
- Technical translation by NASA: Tsander, Fridrikh Arturovich. From a scientific heritage. Washington, D.C.: NASA (1969) angolul
- Tsander, Fridrikh Arturovich. Selected Papers (orosz nyelven). Riga: Zinātne (1977) oroszul
- Golovanov, Yaroslav. The Martian:Tsander [archivált változat] (orosz nyelven). Moszkva: Molodaja Gvargyija (1985). Hozzáférés ideje: 2010. június 26. [archiválás ideje: 2011. május 27.] Archiválva 2011. május 27-i dátummal a Wayback Machine-ben oroszul
Források szerkesztés
- Valentyin Glusko: Rozvityije raketosztrojenyije i koszmonavtyiki v SZSZSZR, Masinosztrojenyije, Moszkva, 1987 (Magyarul: A szovjet rakétaipar és űrhajózás fejlődése; Gépipar, Moszkva, 1987)