Főmenü megnyitása

Friss István (Nagyvárad, 1903. május 31.Budapest, 1978. október 11.) állami díjas közgazdász, politikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1956-os forradalom alatt a Szovjetunióba menekült. 1956. november 5-én Ungvárról érkezett vissza Szolnokra.[1]

Friss István
Született 1903. május 31.
Nagyvárad
Elhunyt 1978. október 11. (75 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Nemzetisége magyar
Foglalkozása közgazdász,
politikus
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

ÉletútjaSzerkesztés

Felsőfokú tanulmányait 1924-ben fejezte be a berlini kereskedelmi főiskolán.

1922-ben a Kommunisták Magyarországi Pártja tagja lett. 1925-ben tiltott politikai tevékenység miatt négyévi börtönbüntetést kapott. 1928-ban az illegális Kommunista szerkesztője lett, később a kommunista párt ideiglenes titkárságának tagjai közé választották. 1935–1936 folyamán a Szovjetunióban, 1936-tól 1939-ig Prágában élt. A német megszállás után Lengyelországba, onnan Svédországba menekült. 1941-ben Moszkvába került, ahol egy darabig nem jutott se munkához, se lakáshoz. 1945-ben az úgynevezett moszkovita csoport tagjaként tért haza.

1945-től 1954-ig a kommunista párt Állampolitikai, majd Államgazdasági, végül Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályát, 1956 és 1961 között a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Államgazdasági Osztályát vezette. 1948-ban a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége, 1956-ban az MSZMP Központi Bizottsága tagja lett. 1949 és 1967 között országgyűlési képviselőként is működött. 1954-ben kinevezték az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének igazgatójává. 1974-től haláláig az intézmény tudományos tanácsadója volt.

1953 májusában az MTA levelező, 1960-ban rendes, 1973-ban elnökségi tagjává választották. 1965 és 1970 között a Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya titkári, 1970-től 1973-ig elnöki posztját töltötte be. 1965-ben a Magyar Közgazdasági Tanács alelnöke lett.

MunkásságaSzerkesztés

A gazdaságpolitika egyik irányítójaként jelentős szerepet játszott egyfelől az 1945–1946-os hiperinfláció leküzdésében, a stabil forint megteremtésében. Felelös volt a gazdaság tönkretételében, a szovjet gazdasági modellnek és a hidegháborús hisztériának megfelelö erőltetett iparosításban és az ún. ötéves tervekkel kapcsolatos döntések meghozatalában. Ebben az időszakban született cikkeit és tanulmányait A jövőt építjük című 1951-es kötetében gyűjtötte össze. Az 1956-os forradalom után részt vett a gazdaságirányítás túlközpontosításának enyhítésében, az új agrárpolitika kialakításában, az 1960-as években az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában.

Kutatómunkájában a gazdaságpolitika tudományos megalapozására törekedett. Nézeteit Gazdasági törvények, tervezés, irányítás című 1968-as kötetében és a Gazdaságpolitikánk tapasztalatai és tanulságai. 1957–1960 című, általa szerkesztett 1976-os könyvben összegezte. Úgy vélte, a szocialista gazdaságot egységes termelési rend, de sokféle érdek jellemzi. Véleménye szerint egyetlen népgazdasági terv sem teljesíthető tételesen; a végrehajtásnak folyamatos viták közepette kell történnie, hogy többféle gazdaságfejlesztési koncepció közül lehessen kiválasztani az általános társadalmi érdekeknek leginkább megfelelőt. A gazdaságpolitikát tudomány, politika és népgazdasági tervezés hatékony együttműködésének eredményeként képzelte el.

Hibás elképzelései, káros tevékenysége miatt a számára kreált Közgazdaságtudományi Intézet élére számüzték.

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

1947-ben megkapta a Magyar Szabadság Érdemrend ezüst fokozatát, 1949-ben a Kossuth-érdemrend második osztályát, 1950-ben a Magyar Népköztársasági Érdemrend harmadik fokozatát, 1951-ben a Magyar Munka Érdemrend arany fokozatát, 1953-ban és 1973-ban a Munka Vörös Zászló Érdemrendjét. 1963-ban Munka Érdemrenddel, 1967-ben Szocialista Hazáért érdemrenddel, 1970-ben Felszabadulási Jubileumi Emlékéremmel tüntették ki. 1970-ben az Állami Díj első fokozatát kapta „a közgazdaság-tudomány területén a felszabadulás óta kifejtett elméleti és tudományos szervező munkásságáért”. 1977-ben Akadémiai Aranyéremben részesült. 1978-ban megkapta a Magyar Népköztársaság Babérkoszorúval Ékesített Zászlórendjét.

EmlékezeteSzerkesztés

Nyers Rezső „a magyar progresszió jeles képviselőjének” nevezte, akinek életműve „jelentős hozzájárulás a magyar haladásért és a szocialista Magyarországért folyó társadalmi küzdelmekhez.”[2] 1984-ben Friss István emlékezete címmel emlékkönyv jelent meg tiszteletére a Közgazdaságtudományi Intézet kiadásában. 1984 és 1991 között Budapest XI. kerületében utca viselte nevét. (Ezt a rendszerváltás után átnevezték Késmárki utcára.)

Főbb műveiSzerkesztés

  • A magyar demokrácia gazdasági stabilizációja; Szikra, Bp., 1946 (Szemináriumi füzetek)
  • Népgazdaságunk fejlődése a felszabadulástól az ötéves terv megindulásáig; kidolg. MDP. Központi Előadói Iroda politikai gazdaságtani munkaközössége, vezető Friss István, előadó Házi Árpád, László Andor, Szalai Béla; Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Iroda, Bp., 1950 (Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Irodájának előadásai)
  • A jövőt építjük; Szikra, Bp., 1951
  • A magyar nemzeti jövedelem és annak elosztása egykor és most; kidolg. Központi Előadói Iroda politikai-gazdaságtani munkaközössége, vezető Friss István, ea. Nagy Tamás; Szikra, Bp., 1951 (A Magyar Dolgozók Pártja Központi Előadói Irodájának előadásai)
  • I. V. Sztálin "A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban" című műve a marxista-leninista elmélet kimagasló alkotása; Szikra, Bp., 1953
  • A Kommunisták Magyarországi Pártjának harca 1929 októberétől 1939 augusztusáig; Szikra, Bp., 1955 (Az MDP Pártfőiskolája Magyar Párttörténeti Tanszék)
  • Népgazdaságunk fejlesztésének üteméről; Akadémiai, Bp., 1955
  • A személyes érdekeltség kérdése a szocializmus építésében; Szikra, Bp., 1956 (Az MDP Politikai Akadémiája)
  • Népgazdaságunk vezetésének néhány gyakorlati és elméleti kérdéséről; Kossuth, Bp., 1957 (Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Akadémiája)
  • A magyar népgazdaság fejlődése a felszabadulás óta; Kossuth, Bp., 1961
  • A Magyar Dolgozók Pártja gazdaságpolitikája; Akadémiai, Bp., 1961
  • Gazdasági törvények, tervezés, irányítás; Kossuth, Bp., 1968

JegyzetekSzerkesztés

  1. Friss istván 1903. május 21. Nagyvárad – 1978. október 11. Budapest, neb.hu
  2. Nyers Rezső: Friss István 1903–1978. Magyar Tudomány, 1979. 4. sz. 307., 309. o.

ForrásokSzerkesztés

  • Budapest teljes utcanévlexikona. Szerk.: Ráday Mihály. Budapest, é. n. [2004], Sprinter. 280. o.
  • Hevesi Gyuláné Lányi Olga: „Moszkoviták”. S. a. r.: Szerdahelyi István. Budapest, 1992, Hevesi Gyula Alapítvány.
  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk.: Darvas Pálné – Klement Tamás – Terjék József. Budapest, 1988, Akadémiai.
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk.: Glatz Ferenc. Budapest, 2003, MTA Társadalomkutató Központ. 374. o.
  • Nyers Rezső: Friss István 1903–1978. Magyar Tudomány, 1979. 4. sz. 306–309. o.

További irodalomSzerkesztés

  • Rózsa György: Emlékezés Friss Istvánra. Magyar Tudomány, 1983. 10. sz. 784–785. o.
  • Rózsa György: Emlékezés Friss Istvánra, a gazdaságpolitikus és tudománypolitikus emberre. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének Közleményei, 1984. 32. köt. 60–64. o.

Külső hivatkozásokSzerkesztés