Főmenü megnyitása
Furtai hímzéses terítő

A furtai hímzés a Hajdú-Bihar megyei Furta község jellegzetessége. Sajátosan hímzett motívumvilága, díszítő stílusa a 20. század fordulóján igen elterjedt volt.[1] A furtai hímzés több mint 150 éves múltra tekint vissza.

Tartalomjegyzék

TörténeteSzerkesztés

A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének Furtáról származó legrégibb darabjai azt igazolják, hogy használatuk elterjedése az 1850-es években már virágzott. Ezen legrégibb darabok között jóformán fehér alapanyagokat, batisztot, házivásznat és gyolcsot találunk, fehér pamuthímzéssel, melyek formája az 1990-es évek elejéig szinte változatlanok maradtak.

1880 körül jelenik meg a kék surcvászon, fehér pamuthímzéssel, mely az 1930-as évek közepéig volt elterjedt. Elsősorban férfi ruhadarabok, ingek, kötények díszítésére használták, de női ruhák, pl. fehérneműk alját vagy az ingvállat is kihímezték. A jegyváltáshoz külön jegykendőt készítettek, közepén hímzéssel, szélén horgolt csipkével. A menyasszony a jegyváltásra nemcsak jegykendőt, de kékfestő anyagra vagy surcvászonra gazdagon hímzett kötényt ajándékozott kedvesének, esküvőre pedig vőlegényi inget készített gazdag fehér hímzéssel. A népviseletek háttérbe szorulásával, a díszítőmotívumok a lakások belső díszítésében jelentkeztek. Az 1920-as években egyre inkább a kézimunkázás terjedt el, s a díszítményeket asztalterítők, falvédők, törülközők, kézi kendők mintázására is használták. Ekkortájt kezdett elterjedni a fehér alapon piros pamuthímzés, majd 1935 körül négy-ötféle szín: a piros, zöld, kék, sárga és tüzes rózsaszín használata. Ezzel felbomlott a klasszikus furtai hímzés hagyományos stílusa. Erősen érződött a bolti előnyomott kézimunkák utasításszerű színhasználatának hatása, az arra irányuló törekvés, hogy a közízlésnek megfelelően elfogadhatóvá tegyék. A díszítő eljárások hagyományosan öröklődtek, a hímzésminták másolással terjedtek, de egy-egy alkotó kezében a motívumfűzések újszerű variációkat teremtettek. Egyes darabokat vizsgálva megállapítható, hogy időszakonként feltűnt egy-egy jó képességű ún. „íróasszony”, akinek stílusa, formakészlete uralja az egy bizonyos időszakban készült ruhadarabok díszítő stílusát. Az íróasszonyok mindennapi munkájuk mellett örömmel vállaltak mások részére előrajzolást, sőt a hímzések megkezdésében és kidolgozásában is segédkeztek, tanácsot adtak.[2]

 
Jellegzetes furtai hímzés

Az 1960-as években már majdnem feledésbe merült ez a nagyon értékes hímzési mód, forma- és mintavilág, amikor 1961-ben Varga Dánielné, Juhász Erzsébet (1923 – 2001) népi hímző és íróasszony, a jelenlegi furtai Művelődési Házban kb. 40 asszonnyal megszervezte hímző szakkörét.[3] A Furtai hímzés megörökítőjeként népszerű Erzsi néni 1959 óta foglalkozik a hímzés tervezésével és tevékenységei során 1980-ban elnyerte a Népművészet Mestere kitüntető címet.[4] A helyi hagyományok ápolását ma is fontos feladatnak tartják Furtán. Jelenleg egyre többen fáradoznak a régi hímző hagyományok őrzésében, ápolásában és a furtai motívumok megismertetésén.

Jellegzetessége, színvilágaSzerkesztés

A klasszikus furtai hímzés, zömében kék alapon fehér pamuthímzéssel készült, de a fehér alapon piros virágmotívumok is igen jellegzetesek. A kék alapszín és a fehér kontraszthatás élesen elütővé teszi a mintát és kiemeli a motívumok szépségét.[5]:

A legfontosabb, hogy egyszínű textilre egyszínű fonallal hímezzünk. Vagy fehérre fehérrel, esetleg pirossal, kékkel vagy kék anyagra fehérrel. A lényeg az hogy ne legyen olyan színes mint például a kalocsai. Mintáinkban a vadrózsa , a szegfü és a margaréta jelenik meg.

Varga Dánielné, Juhász Erzsébet[6]

AlkalmazásaiSzerkesztés

A hímzéssel díszített ruhadarabok öt nagyobb csoportba oszthatók[7]:

  • Férfiruhák - Legjellegzetesebb darabja a kötény, helyi nevén kötő. Anyaga kék surcvászon, derékban nyarga¬lással, gépi varrással levarrott rakások. A hajtások hegyes végűek, némelyik darabnál farkasfog, cakkozás. A lerakott részek mindegyikén virágminta. Széle körben fehérrel cakkozott. Rajza szabályos rendben virágfüzérsorok és sajátos stílusú betűkkel bevarrott név, mely a tulajdonos neve. A kivarrott kötő az 1914-es háború előtt volt divat. Rendszerint menyasszonyok készítették kedvesüknek, de a szülők is készítettek vagy előrajzolás után ma¬guk varrtak ki legénysorba kertülő fiúk számára. A szabályos szerkezeti felépítés minden darabnál azonos. Ritmusa visszatérő, de a minták füzése más és más. Ez adja érdekességét, s teszi a vi-szonylag nem túl gazdag motívumkészlet mellett is roppant változatossá. A hímzett férfiing leginkább ünneplő vagy vőlegényi ruhadarab, melyet szintén kézi előrajzolás után hímeztek, varrtak ki. Eleje, plasztronja[Mj. 1] tömött mintás, felülről lefelé haladó sorokban követik egymást. Nya¬ka lekerekített, cakkos szélű, sokszor lyukacsos hímzésű. Kézelője a nyakához hasonló hímzéssel díszített. Nem is számított Furtán valamirevaló legénynek vagy embernek az olyan, aki nem volt birtokosa a megszokott, a helyi divathoz alkalmazkodó ruhadaraboknak, különösen akkor, amikor az első világháború kezdetén még általános volt az ilyen ruhadarabok használata.
  • Női ruhák - A nők ruházata hímzés tekintetében érdekes módon szegényebb. Az ingváll lyukacsos hímzése, apró virággal díszítése és az alsószoknya hasonló ékesítése bár szokás volt, de nem túl hosszú életű. A kötény-mely legtöbbször fekete klottból[Mj. 2] készült - volt a legdíszesebb. A megszokott cakkozás, apró virágminták laza rendje nem mutat olyan gondosságot, mint a férfiak ruháza¬tánál.
  • Alkalmi textíliák - Jegykendő kétféleképpen készülhetett. Vagy kör alakú gyolcsból horgolt széllel, közepe fehér batiszt, rajta körbefutó egymásba fonódó virág girland, amit a felirat díszítésszerűen fog körbe, majd egy lezáró csík követi a cakkozással. Másik formája négyszögletes, körben cakkozott széllel, tüzes rózsaszín vagy piros hím¬zéssel. Egyik sarkában az ajándékozó, a menyasszony neve. Mintázata egyszerű, nagyobbára szegfű, esetleg harangvirág. A vőlegény köteles volt a jegyet bőgatyájának korcában, a kötő derekában viselni esküvőig, ezzel jelezve, hogy már foglalt, lekötötte magat. Ha a kapcsolat megszűnt, elmaradtak egymastól, a jegyet, a jegykendőt vissza kellett küldeni. Házassag esetén a láda fiában őrizték, halal esetén a vőlegényi ruhával együtt a koporsóba temették[8]
  • Használati tárgyak - asztalterítők, dísztörülközők, díszpárnák, vászontarisznyák.
  • Díszítőelemek – lakások diszítésére használt textiliák, lepedővégek, monogramok.

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. kemény ingmell
  2. A klott régi népszerű pamutszövet, amelyet leginkább bélésnek használták, de kötény vagy is készült belőle

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  • Furta Krónikáskönyve 1998: Dr. Baranyi Béla és Jordán Sándor. Furta Krónikáskönyve. Furta Község Önkormányzata, 179–181. o. (1998). ISBN 963-03-5976-6