Főmenü megnyitása

Gábor Marianne

(1917–2014) magyar festő

Gábor Marianne (Budapest, 1917. április 26.Budapest, 2014. július 23.[1]) magyar festőművész, grafikus.

Gábor Marianne
Született1917. április 26.
Budapest
MeghaltBudapest
2014. július 23. (97 évesen)
Nemzetisége magyar magyar
Iskolái Szőnyi István festőiskola
Magyar Képzőművészeti Főiskola (1935–1941)
Mestere(i) Szőnyi István
Réti István

ÉletpályájaSzerkesztés

Zsidó értelmiségi családban született, anyja Raiss Izabella Lucia, apja Gábor Ignác irodalomtörténész, műfordító volt. Szőnyi István festőiskolájában, majd 1935–1941 között a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult, ahol Réti István tanítványaként elvégezte a művészképzőt, majd a továbbképzőt is. 1938-ban állított ki először, attól kezdve tíz évig kiállító művész volt. Még főiskolai hallgatóként, 1939-ben szerepelt a kassai Nemzeti Kiállításon és az Ernst Múzeum tavaszi kiállításán, Nemes Marcell-díjat kapott. 1941–1943 között a zebegényi művésztelep tagja volt. 1942-ben tartották meg első önálló kiállítását a Nemzeti Szalonban. Második önálló kiállítását 1944 januárjában Rózsa Miklós rendezte a Tamás Galériában. Tanulmányutakat tett Ausztriában, Belgiumban, Franciaországban, Angliában, Hollandiában, Olaszországban és a Szovjetunióban.

A háború utáni első önálló kiállítását 1947-ben rendezhette a Művész Galériában. Később festészetét sok más művészével együtt polgárinak minősítették, amelyet nem fogadott el a kor hivatalos kultúrpolitikája. Legközelebb csak 1957-ben állított ki, és elfoglalhatta helyét a kiállító művészek sorában. 1977-ben nagy életmű-kiállításon mutatta be munkásságát a Nemzeti Galériában. Az 1990-es évek közepén holokauszt- és zsidó témájú képeit állította ki önálló kiállításain.

MagánéleteSzerkesztés

1938-ban ismerkedett meg későbbi férjével, Rónai Mihály András költővel (1913–1992). A szintén zsidó családból származó Rónait 1940-től többször hívták be munkaszolgálatra. A német megszállás utáni hetekben a munkaszolgálatból néhány napra Budapestre szökött, és 1944. április 27-én összeházasodtak. 1944-ben a főváros ostromát hamis papírokkal, illegális szállásokon együtt bujkálva élték túl.[2] Szüleik a holokauszt áldozatai lettek.

Egyéni kiállításaiSzerkesztés

  • 1942 Nemzeti Szalon
  • 1944 Tamás Galéria
  • 1945, 1947 Művész Galéria
  • 1948 Fészek
  • 1957, 1963, 1966, 1970, 1973 Csók Galéria
  • 1958 Kulturális Kapcsolatok Intézete
  • 1959 Pesterzsébeti Múzeum
  • 1964 Palermo, Róma
  • 1966 Velence, Róma
  • 1969-1971 Róma
  • 1970 Szeged
  • 1972 Velence
  • 1974-1975 Párizs
  • 1976 Firenze
  • 1977-1978 Nemzeti Galéria
  • 1980 Berlin
  • 1981 Rostock
  • 1985, 1996 Vigadó Galéria
  • 1986 Móra Ferenc Művelődési Központ
  • 1987 Néprajzi Múzeum (Budapest)
  • 1988 Szolnoki Galéria
  • 1990 Hevesi Művelődési Központ
  • 1992 Szatmári Múzeum
  • 1993 Nyugati Irodalmi Emlékmúzeum
  • 1995 Kossuth Klub
  • 1997 Magyar Írószövetség Klubja

DíjaiSzerkesztés

  • Nemes Marcell-díj (1939)
  • a Szinyei Társaság elismerése (1940)
  • Hatvany-díj (1941)
  • a Szinyei Társaság Kitüntető Elismerése (1942)
  • Újjáépítési díj (1945)
  • a Magyar-Szovjet Baráti Társaság 1. díja (1955) (Balatoni-tájkép)
  • Firenzei Leonardo-érem (1976)
  • Érdemes művész (1978)
  • az Olasz Művészeti Akadémia aranyérme (1979)
  • a Confederazione Internazionale dell'Ordine degli Artisti érdemrendjének birtokosa (1984)
  • az Accademia Bedriacense "Maestro Accademico" díja (1984)
  • az Accademia Italia Fiaccola d'Oro (Aranyfáklya) díja (1986)
  • Budapestért díj (1994)
  • Pro Urbe Mátészalka (2002)
  • A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje (2003)

JegyzetekSzerkesztés

  1. Elhunyt Gábor Marianne festőművész. MTI/Blikk.hu. 2014. július 25.
  2. Rónai Mihály András kéziratban lévő önéletrajza alapján közli S. Nagy Katalin, i. m. 285. o.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés