Gábori Miklós

(1925-1996) régész, történész, múzeumigazgató, egyetemi tanár

Gábori Miklós (Kapuvár, 1925. december 3.Budapest, 1996. augusztus 9.) magyar régész, antropológus.

Gábori Miklós
Született1925. december 3.
Kapuvár
Elhunyt1996. augusztus 9. (70 évesen)
Budapest
Állampolgárságamagyar
Nemzetiségemagyar magyar
HázastársaGáboriné Csánk Veronika
Foglalkozásarégész, antropológus
KitüntetéseiKadić Ottokár-érem
SírhelyeFarkasréti temető (4/3-4-8)[1][2]
SablonWikidataSegítség

Életpályája szerkesztés

Tanulmányait Budapesten végezte, majd néhány évig különböző múzeumokban dolgozott. Ezután a váci Trefort Ágoston Múzeum munkatársa, majd igazgatója lett. Ebben az időszakban a Dunakanyar késő paleolitikus és epipaleolitikus lösztelepeinek ásatásával foglalkozott. 1955-ben a Budapesti Történeti Múzeum Régészeti Osztályára került. A magyarországi késői paleolitikumról írta a doktori értekezését. Mongóliába és később Kínába is eljutott. Magyarországon több helyen végzett jelentős ásatásokat.

Kutatási területe szerkesztés

Az ősrégészet, azon belül is a paleolitikum neves képviselője. Elismert szakértője volt Kelet-Európa, a Kaukázuson túli területek és Közép-Ázsia őskorának.

Kutatásainak színhelyei szerkesztés

Művei szerkesztés

  • Napfényes Mongólia - Táncsics, Budapest, 1964
  • Ősemberek, ásatások - Móra, Budapest, 1964
  • Régészeti kalandozások - Gondolat, Budapest, 1969
  • Az ősember útjain - Táncsics, Budapest, 1974
  • Ala Tau Ararát - Gondolat, Budapest, 1978

Elismerése szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 318. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Évfordulóink a műszaki és természettudományokban, (2000)

Külső hivatkozások szerkesztés