Gál János (festő)

(1894–1976) grafikus, festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 25.

Gál János (Székelyudvarhely, 1894. szeptember 28.Budapest, 1976. december 27.)[forrás?] festőművész.

Gál János
Született1894. szeptember 28.
Székelyudvarhely
Meghalt

Budapest

Szülei: Gál János (Székelyudvarhely, 1859. január 21. – 1903. február 26.) dohány-, szivar-, fűszer- és gyarmatáru-kereskedő és Sombori Irma (Marosvásárhely, 1863. november 21. – Budapest, 1923). Gál János a gimnáziumi tanulmányait Székelyudvarhelyen végezte. Budapesten a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult. Mesterei Bosznay István, Dudits Andor, Márton Ferenc, Strobl Alajos, Szentgyörgyi István, Mayer Antal.

Az 1920-as évek elején Jászapátiban Vágó Pál mellett és Sárospatakon, a művésztelepen folytatta tanulmányait. 1925-ben a Fekvő lány című képét a főváros vásárolta meg. 1928-ban állami ösztöndíjjal Párizsba ment. Ekkor készültek párizsi képei. 1931-ben válogatott, csoportos kiállításon szerepeltek képei – a Magyar–Amerikai Kamara New York-i kiállításán 12 képe volt látható. 1937-től a Benczúr Társaság tagja volt.

Aktfestőként, de vallásos témák feldolgozójaként is ismert. E két téma egyesítése az 1942-ben festett Magdolna című képe. Első változatán Magdolna keblén csak egy gyöngysor van, majd a kebleket egy kendőrészlettel takarja el.

Köztéri munkaként a Szegedi Dóm üvegmozaikján is dolgozott.

A második világháború kettétörte pályáját. Továbbra is sokat dolgozott, de kiállítása csak 1957-ben Debrecenben, a Déri Múzeumban volt. Későbbiekben nem engedték kiállításra a képeit. Miután nem voltak kiállításai, a festészetből nem tudott megélni, ezért Újpesten rajztanárként dolgozott.

Halálakor Sashalmon, a Bajcsy Zsilinszky úton lakott. Az Ilona-telepi temetőben nyugszik.

  • 1932: Ráth György-díj
  • 1933: Jelisek Gida-emlékdíj
  • 1934: Ferenc József festészeti díj
  • 1935: Balló-díj
  • 1938: Rothermere-díj

További információk

szerkesztés
  • Kortárs Magyar Művészeti Lexikon. Főszerk. Fitz Péter. Bp., Enciklopédia Kiadó, 1999-2001.
  • Molnár Dénes: Erdélyi műtár. Képzőművészek, iparművészek, műépítészek, művészettörténészek, fotóművészek, műgyűjtők adattára. Déva, Corvina Kiadó, 2002.
  • Pipics Zoltán: Száz magyar festő. Bp., Sz. István Társulat, [1943].
  • Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-.