Gálya (település)

falu Szerbiában, a Vajdaságban

Gálya (szerbül Гај / Gaj, németül Galja) vajdasági falu a Dél-bánsági körzet kevevárai községében.

Gálya (Гај / Gaj)
A görögkeleti templom
A görögkeleti templom
Közigazgatás
Ország Szerbia
TartományVajdaság
KörzetDél-bánsági
KözségKevevára
Rangfalu
Irányítószám26223
Körzethívószám+381 13
Népesség
Teljes népesség2929 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség35,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság64 m
Terület92,8 km²
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 47′ 46″, k. h. 21° 03′ 60″Koordináták: é. sz. 44° 47′ 46″, k. h. 21° 03′ 60″
A Wikimédia Commons tartalmaz Gálya témájú médiaállományokat.

Fekvése szerkesztés

Kevevárától 9 km-re északkeletre, a Duna közelében, Deliblát déli szomszédságában fekvő település.

Története szerkesztés

Gályáról az első adatok a török hódoltság végéről ismertek, ekkor már a lakott helységek közé tartozott.

Az 1717-es kamarai jegyzékben a verseczi kerületben, Gaisch néven, 20 házzal említették, gróf Mercy térképén pedig Gay alakban, de már a pancsovai kerületben volt feltüntetve. Később azonban a Duna kiöntései következtében elpusztult, az 1761-es hivatalos térképen már nem volt feltüntetve.

 
Gálya környéke 1769-72 között

1765-1768. között a Duna-völgyi Határőrvidék szervezésekor a német rokkant katonákból álló határőrezred számára jelölték ki letelepedési helyül, 1873-ban pedig Temes vármegyéhez csatolták.

A régi falu a dunai ártér közepén feküdt, a mai Staro Selo nevű dűlő helyén, ahol a kolostor ma is fennáll.

A község 1765-1768. között telepedett jelenlegi helyére.

A 20. század elején Temes vármegye Kevevárai járásához tartozott.

1910-ben 2322 lakosából 139 fő magyar, 52 fő német, 261 fő román, 2 fő horvát, 1715 fő szerb, 156 fő egyéb (legnagyobbrészt cigány) anyanyelvű volt. Ebből 170 fő római katolikus, 11 fő református, 13 fő ág. hitv. evangélikus, 2131 fő görögkeleti ortodox vallású volt. A lakosok közül 1116 fő tudott írni és olvasni, 259 lakos tudott magyarul.

A település Dolčinac nevű dűlőjében egy fakereszttel megjelölt forrás van. A forrás vizének a nép gyógyító erőt tulajdonít.

A régi faluhelyen álló templomról a néphagyomány azt tartja, hogy ha valamely beteg ott meghál, az felgyógyul; ezért azután messze vidékről is fel szokták keresni a betegek.

Gályai magyarok szerkesztés

Habár szerb többségű falu, Gálya magyarlakta településnek is számít. Gályán a magyarok szórványban élnek. Nikola F. Pavković szerb helytörténész a 2009-ben megjelent "Bánáti falu, társadalmi és kulturális változások - Gálya és Dunadombó" (Banatsko selo, društvene i kulturne promene - Gaj i Dubovac) c. tanulmánykötetében azt állítja, hogy a magyarság Bánátban való letelepdésére legfontosabb volt a 19. század. Pavković a következő gályai magyar családokat tartja számon:

  • Antal, 1 háztartás, 1960. körül telepedett át Székelykevéről.
  • Bakos, 7 háztartás, Bácskából származik, az első világháború előtt telepedett át. Pavković különösen kiemeli Bakos Károlyt, aki szerb felesége révén áttért az ortodox hitre, buzgó hívő, valamint a fiát (nevét nem említi), aki a falubeli egyházi tanács tagja.
  • Varnyú, 1 háztartás, a család egyik sarja átköltözött Kevevárára.
  • Jónás, 1 háztartás, 1918. táján telepedett át Apatinból.
  • Lajkó, 2 háztartás, Bácskából származik, egyik sarja átköltözött Kostolacra.
  • Nagy, 1 háztartás, ismeretlen a származása.
  • Rideg, 2 háztartás, a család egyik sarja átköltözött Kostolacra.
  • Szőke, 3 háztartás, ismeretlen a származása.
  • Tandi, 4 háztartás, ismeretlen a származása.
  • Czeglédi, 2 háztartás, ismeretlen a származása.

Ezek mellett említés esik még három, Gályáról elköltözött magyar családról: Ábrahám, Gajdás és Sági.

Bevallása szerint, a gályai magyar családokról szóló adatokat Pavković 2004. augusztus 2-án a falubeli Jónás Gézától (született 1927-ben, befejezett 6 éves elemi iskolát) és feleségétől (nevét nem említi) gyűjtötte össze.

Népesség szerkesztés

Demográfiai változások szerkesztés

Demográfiai változások
1948 1953 1961 1971 1981 1991 2002 2011
3139 3275 3532 3701 3661 3432 3302[2] 2929[1]

Etnikai összetétel szerkesztés

Nemzetiség Szám %
Szerbek 2619 79,31
Cigányok 191 5,78
Csehek 137 4,14
Magyarok 120 3,63
Románok 32 0,96
Horvátok 8 0,24
Macedónok 8 0,24
Jugoszlávok 8 0,24
Vlachok 4 0,12
Montenegróiak 3 0,09
Szlovákok 2 0,06
Németek 1 0,03
Egyéb/Ismeretlen[3]

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Reiszig Ede: Temes vármegye községei. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  
  • Nikola F. Pavković: Banatsko selo, društvene i kulturne promene - Gaj i Dubovac, Matica srpska, 2009.