Főmenü megnyitása

Gáspár Antal (Kalocsa, 1889. március 22.Budapest, 1959. december 31.)[1] festő, grafikus, karikaturista.

Gáspár Antal
Született 1889. március 22.
Kalocsa
Elhunyt 1959. december 31. (70 évesen)
Budapest
Foglalkozása karikaturista

PályakezdéseSzerkesztés

Gyermekkorában kitűnt rajzaival, visszaemlékezése szerint "firkálása" révén sok időt töltött az iskolai szamár-padban. Korabeli élclapok rajzain és humorán nevelkedett gyermek számára a rajzolás és festés természetes közegévé vált hamar. 12 évesen már a "Gyermekújság" rajzoló munkatársai közé tartozott és "Gáspár apó" néven illusztrálta, a maga költötte gyermekmeséit. Egy évvel később pedig már az országos élclap, a Kakas Márton közölte rajzait, igaz ide, egy ötlettől vezérelve, futárfiúval küldette el első rajzait, tartva attól, nem veszik komolyan egy pelyhedző állú kamasz fiú személyes jelenlétét.[2] Tanulmányit az iparrajz iskolában folytatta, miközben első rajzai országos lapok hasábjain jelentek meg. Az Üstökös számára 1906-tól, mintegy nyolc éven át készített politikai portré karikatúrákat. 1908-ban, 19 évesen már a korszak jelentős és ismert rajzolóival, Linek Lajossal és Polgár Mártonnal közösen állított ki, a karikatúra tárlaton az Upor-Kávéházban. Gyors munkatempója, könnyedebb egyéni stílusa, modern és korszerűnek számító egyszerű vonalvezetése révén népszerű és foglalkoztatott karikaturistája lett a XX. századelő hazai sajtó és élclap világának. Magyar Figaro, a Pikkoló lapok mellett szinte egy időben rajzolt a Magyar Miska, Bohó Misi, a Móka, az Erdélyi Bakter, a Villám és Mátyás Diák vicclapoknak is. Rajzai számtalan más nem élclapjellegű hetilapban, kalendáriumokban megjelentek illusztrációként. Közel öt évet töltött a fronton, majd alapvetően baloldali gondolkodása miatt a Tanácskormányzást követően önként elhagyta az országot. Baloldali gondolkodása nem azonosult a kommunizmus fogalomkörével, inkább együttérzést képviselt a szegényebb, a kiszolgáltatott helyzetben élő tömegekkel. Politikai karikaturista lévén a mindenkori kormányok, és hatalmasságok tettei, botlásai voltak élcelődéseinek tárgya, amely épp annyira bosszantotta a regnáló kormányok képviselőit, legyen az jobb, vagy baloldali beállítottságú.

Életútjának új korszakaSzerkesztés

Kényszerű emigrációja során berlini, és bécsi lapoknak dolgozott, majd a politikai enyhülést követően, 1925-től visszatért Magyarországra. Itthon közben minden megváltozott. A kávéházi kultúra egyszerűsödött, eltűntek a régi megszokott helyek, és arcok, eltűntek kevés kivétellel az élclapok, szerkesztőségek. Karikatúrákat többnyire a napilapok, hetilapok közöltek. Külföldi tartózkodás, a kinti tapasztalatok alapvetően megváltoztatták, megújították Gáspár rajzi stílusát. S jó néhány évvel utóbb, a java-férfi Gáspárból kirobbant egy remek, hetyke-fürge legény, mint a kis-mókus, az odvas fából, úgy ugrott ki. Annyira az egyik napról a másikra változott át, hogy olyannak tűnt, mintha valamely varázsló cserélte volna ki, kezestül, de a szívét, az agyvelejét is. Egyszerre minden modern lett, friss és hallatlanul szellemes. Mások - leggyakrabban - utóbb elfáradnak. Ő sokkal utóbb lett tüzesen friss. - írta róla egykori szerkesztője Paulini Béla.[3] Rajzai révén a leghosszabb ideig regnáló magyar élclap, a Borsszem Jankó vezető rajzolója lett a lap megszűnéséig (1934). Rajzokat ide, még az emigrációja idején is küldött ide rendszerességgel postai úton 1919-től fogva.

Életútja 1930-1959Szerkesztés

1930-tól jobbára országos napilapoknak dolgozott. 1930-1934 között a Pesti Hírlap hasábjain jelentek meg rajzai olyan kollégák társaságában mint Gömöry Imre, és Mocsay Béla. A Pesti Hírlap évi kalendáriumainak számtalan rajzát, karikatúráját, és illusztrációit készítette, miközben rajzolt az Ojság, a Herkó Páter, és Bolond Istók élclapok egyes számaiba is. 1934-től közel három éven át a Budapesti Hírlap állandó munkatársa lett. Majd 1937-től a háború végéig visszatért a Pesti Hírlap szerkesztőségében napi szinten készítette rajzait, miközben az Esti Kurír, a Függetlenség, a Friss Újság és az Esti Újság, a Színházi Élet, és később a Színházi Magazin is közölte rendszeresen munkáit. Az ostromot Budapesten élte át, és az 1945 után meginduló sajtó világa sem nélkülözte Gáspár megunhatatlan rajzi mókázó kedvét. 1945-1948 közötti időszakban töretlen munkabírással, valósággal ontotta a rajzait. A Szabad Száj, a Pesti Izé, a Fűrész, a meginduló Ludas Matyi vicclapok mellett rajzolt a Hírlap, a Kossuth Népe, Képes Figyelő, a Képes Hét, a Rádióélet, valamint az Irodalmi Újság számára. Tapasztalt és sok politikai kurzust megélt karikaturistaként az 1945-ben elinduló Ludas Matyi egyik vezető rajzolója lett. Számos címlap, politikai portré karikatúra fűződik nevéhez. Értem én a viccet, értem, csak nem szeretem - mondás forgott közszájon ekkoriban, a legenda szerint - az 1948-ban készült három Rákosi Mátyásról készített és publikált karikatúrája kapcsán. Mindezzel együtt a baloldali gondolkodása révén az új rendszer elfogadta Őt, s a Ludas Matyi egyik meghatározó rajzolója maradt egészen 1959-ben bekövetkezett haláláig. Az 1957-ben elinduló Füles hetilap több címlaprajzát Ő adta, s 1958-ig a lap számaiban jelentek meg rajzai. Munkásságát 1950-ben – a karikatúrarajzolók közül elsőként – érdemes művész elismeréssel díjazták. Magyar Újságírók Országos Szövetsége elnökévé választották, és társelnöke volt haláláig a Magyar Újságrajzoló Művészek Egyesületének.[4]

MunkásságárólSzerkesztés

Gáspár mind a telitalálat szövegezésnek, mind a szellemes rajzainak egyedüli szerzője ő maga volt, a harmincas évek szokásival ellentétes módon. Olyan nevezetes rajzok kerülnek ki keze alól már igen fiatalon, amelyek poénjai szinte napok alatt bejárják az országot, és a köztudatban keringenek ma is. A politikai rajzoló karikaturisták állandó harcot vívnak az idővel. Ami ma még egy rajzban megjelenő időzített bomba, amely akkor lép működésben amikor azt megtekintik, felfogják a csattanóját, nagyot szól ahogy mondani szokás, az lehet már holnapra egy halkan elpukkanó szappanbuborék, mosolyt csal csupán az arcokra. Gáspár karikatúrái is többnyire napi kül- és belpolitikai eseményekhez kapcsoltak, ezért jó néhány rajzához ma már szövegmagyarázatokat kell fűzni, hiszen a tollára fűzött személyek túlnyomó többségét elfújta a történelem szele. (tegyük hozzá: így a jó), így hát nem ismertek ma már ezen személyek jó része, sőt maguk az élcelődésül kiválasztott események is a történelem ködébe vesznek. Legidőtállóbb munkái, mély emberségről, nagy bölcsességről, a konkrét eseményeken túlmutató örök-érvényű értékekről vallanak. Rajzai figyelemfelhívóak, egyenes beszédűek, nyíltak, kedves humorral átszőve tartanak tükröt, egyfajta gáspári görbe tükröt a mindenkori olvasó elé. Cél a jobbító szándék, a kritika pedig minden alkalommal szabad és független, szókimondó és befolyásolhatatlan, de ugyanakkor sohasem sértő, mindenkor meglepő és ha meleg szívvel korholó is, de szeretettel simogató is.[5] Rajzai szinte mindenkor országos lapokban jelentek meg, s így fanyar humora, kiváló jellem és korrajzai széles társadalmi körökhöz eljutva, nemzedékek számára jelentettek mérvadó állásfoglalást sokakat érintő témákról.

ForrásokSzerkesztés

  • Feleky Géza: A nemzetközi karikatúra kiállítás. Nyugat, 1910, I, 706-708.
  • N. n.: Gáspár Antal kiállítása. Pesti Hírlap, 1930. január 10.
  • N. n.: A magyar politika görbe tükre. Bethlentől Gömbösig. Az Est, 1930. május 27.
  • N. n.: Karikatúrakiállításra készül Gáspár Antal, aki már 12 éves koréban Gáspár apó néven illusztrálta a magaköltötte gyermekmeséket. Esti Kurir, 1930. január 10.
  • Magyar rajzolóművészek. Szerk.: Pérely Imre. Könyvbarátok Szövetsége, Budapest, 1930.
  • A mű és alkotója, A magyar festészet és szobrászat írásban és képben. Szerk.: Csókássy István. Budapest, 1933, 83-84.
  • N. n.: Gáspár Antal rajzai a Budapesti Hírlapban. Budapesti Hírlap, 1934. június 3.
  • Szegi Pál: A karikatúra. Széljegyzet Gáspár Antal politikai karikatúráihoz. Fényszóró, 1945/12.
  • D.: Gáspár Antal. Világ, 1949. március 27., 4.
  • (szegi): Magyar karikatúra-művészet. Szabad Művészet, 1950, 503.
  • Frank János: A harmadik Magyar Karikatúra-kiállítás. Szabad Művészet, 1951, 513-515.
  • Szegi Pál: A 3. Magyar Karikatúra-kiállítás. Szabad Művészet, 1951, 546-551.
  • Frank János: A magyar politikai karikatúra. 1867-1875. In: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 90-102.
  • (d. m.): Gáspár Antal emlékére. Magyar Nemzet, 1964. március 22.
  • N. n.: Kilencven éve született Gáspár Antal. Új Tükör, 1979. április 8., 43.
  • Kocogh Ákos: Vázlat a karikatúráról. TIT, Budapest, 1981.
  • Buzinkay Géza: Borsszem Jankó és társai. Élclapok és karikatúrák. Corvina, Budapest, 1983.
  • Botos János: A politikai humor 1945-1948. Reflektor, Budapest, 1989.
  • Argejó Éva: A politikai karikatúrák a rendszerváltás után. Médiakutató, 2003, tavasz, 5-19.
  • Takács Róbert: Nevelni és felkelteni a gyűlöletet. A Ludas Matyi karikatúrái az 1950-es években. Médiakutató, 2003, tavasz, 45-60.
  • Gyöngy Kálmán: Magyar karikaturisták adat- és szignótára 1848-2007 (2007., Ábra Kft.) ISBN 9789630634274

KönyveiSzerkesztés

  • Gáspár Antal: Ne te ne - Budapest., 1911
  • Nagy Imre: Dr. Klein - 1922
  • Gáspár Antal: A magyar politika görbe tükre. Budapest, 1934.
  • Gáspár Antal: A békéért - 1950
  • Szokoly Endre - Gáspár Antal: És Gömbös Gyula a kapitány - Gondolat Könyvkiadó, Budapest., 1960

PublikációkSzerkesztés

KiállításokSzerkesztés

  • 1908 Linek Lajos - Polgár Márton - Gáspár Antal kiállítása - Upor Kávéház, Budapest
  • 1930 - Gáspár Antal Kiállítása - Budapest
  • 1947 - II. Magyar Karikatúra Kiállítás - Nemzeti Szalon, Budapest
  • 1951 - Harmadik Magyar Karikatúra Kiállítás - Budapest
  • 1952 - II. Magyar Képzőművészeti Kiállítás - Műcsarnok, Budapest
  • 1953 - III. Magyar Képzőművészeti Kiállítás - Műcsarnok, Budapest
  • 1959 - Életmű-kiállítás - MÚOSZ székház, Budapest
  • 2005 - KÉSDOBÁLÓ PARLAMENT - Gáspár Antal (1881-1959) és kortársainak politikai karikatúrái - kArton Galéria, 2005. Budapest

JegyzetekSzerkesztés

  1. (http://resolver.pim.hu/auth/PIM1200958
  2. N. n.: Karikatúrakiállításra készül Gáspár Antal, aki már 12 éves koréban Gáspár apó néven illusztrálta a maga költötte gyermekmeséket. Esti Kurir, 1930. január 10.
  3. Magyar rajzolóművészek. Szerk.: Pérely Imre. Könyvbarátok Szövetsége, Budapest, 1930. - Paulini Béla: G. G. (Gedő és Gáspár)
  4. Frank János: A magyar politikai karikatúra. 1867-1875. In: Magyar Művészettörténeti Munkaközösség Évkönyve 1951. Budapest, 1952, 90-102.
  5. N. n.: Gáspár Antal rajzai a Budapesti Hírlapban. Budapesti Hírlap, 1934. június 3.