Gáspár Ferenc (utazó)

Gáspár Ferenc (Szilágysomlyó, 1861. június 9. – Budapest, Erzsébetváros, 1923. július 12.) orvos, utazó.

Gáspár Ferenc
Született	1861. június 9. Szilágysomlyó
Elhunyt	1923. július 12. (62 évesen) Budapest
Állampolgársága	magyar
Házastársa	Ofner Adél
Foglalkozása	orvos hajóorvos utazó
Halál oka	öngyilkosság
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert
A Wikimédia Commons tartalmaz Gáspár Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Gáspár Ábrahám és Horovitz Fanni fiaként született az észak-erdélyi Szilágysomlyón. Nem volt könnyű gyermekkora, hiszen édesanyját fiatalon elvesztette. A kolozsvári unitárius gimnáziumban töltött középiskolai évei után a Bécsi Egyetemen tanult, ahol orvosi diplomát szerzett. 1886-ban az Osztrák–Magyar Monarchia haditengerészetének szolgálatába állt. Csaknem két évtizedes hajóorvosi munkája alatt hét évig, mint fregatt-orvos működött, majd kereskedelmi hajókon, több alkalommal bejárta mind az öt világrészt. Eljutott a Földközi-tenger, az Indiai-óceán, az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán magyar ember által ritkán látogatott szigeteire is.

Utazásainak java részét a múlt század végén, vitorlás hadihajókon tette meg. Nagy utazásait s ezeken szerzett észrevételeit díszes és élénk színekben írt munkákban tette közzé. Ezek úgy szép leírásuk, mint népszerűen elbeszélt tudományos tartalmuk miatt koruk igen kedvelt olvasmányai voltak. A szemtanú hitelességével közölt megdöbbentő beszámolót a Hamburg kikötőjében behajózásra váró kivándorlókról. Részletesen leírta a Földközi-tenger szigeteit, a Kanári-szigeteket, a Karib-térséget. Az Amazonas folyón Manausig hajózott fel. Nagy megjelenítő erővel mutatta be Észak-Brazíliát, a Pará környéki dzsungeleket. Igen érdekes az Amazonason felhatoló tengeri dagályhullámok és a folyóvíz küzdelmének, a „pororocának” a leírása. Beszámolóiból megismerhetjük a múlt század végi dél-amerikai városokat (Rio de Janeirót, Pernambucot, Santost, Montevideót, Buenos Airest), az uruguayi és az argentínai pampákat, a Falkland-szigeteket, a Magellán-szorost, a Tűzföldet, s a chilei Atacama-sivatagot. Érdekfeszítő leírásokat közölt Afrikáról, valamint Ázsia számos egzotikus – akkoriban még gyarmati sorban lévő – országáról (India, Ceylon, Burma, Sziám, Indokína, a maláj szigetvilág). Bejárta a Japán-szigeteket, Szamoát, eljutott Hawaiira és a Salamon-szigetekre.

Művei a természettudományos ismeretterjesztés kiemelkedő alkotásai, és egyben fontos dokumentumok a múlt századi tengerészéletről és a világ egészségügyi helyzetéről. Szakmájából fakadóan különös figyelmet szentelt a különböző trópusi betegségek elterjedésére, okaira és kezelési tapasztalataira. Munkásságát kortársai pl. Vámbéry Ármin – aki előszót írt „A Föld körül” című művéhez – és Cholnoky Jenő – aki lektorálta műveit – egyaránt nagyra értékelték. Id. Lóczy Lajos, a Magyar Földrajzi Társaság elnöke is elismeréssel méltatta írásait. Az Uránia filmszínházban élőszóban tartott, vetített képekkel illusztrált előadásai népes közönséggel ismertették meg a világot.

A hajózást befejezve Budapesten telepedett le. 1907-ben a kereskedelmi minisztériumban volt az állami munkásbiztosító hivatal orvosi referense, majd a Ferenc József kereskedelmi kórház kormánybiztosa. 1923. július 12-én öngyilkos lett.

Főbb művei

• Negyvenezer mérföld vitorlával és gőzzel (Szeged, 1892)
• Hét év a tengeren (Budapest, 1903)
• A tengerészet lovagkora (1905)
• A Föld körül (6 kötet, Budapest, 1906–1908)
• A fehér ember útja (2 kötet, Budapest, 1912)
• Tengereken-szigeteken (1913)

Külső hivatkozások

• Gáspár Ferenc (magyar nyelven). magyarvagyok.com. (Hozzáférés: 2011. június 9.)
• Dr. Gáspár Ferenc: Az orvos a tengeren (magyar nyelven). Ponticulus Hungaricus. (Hozzáférés: 2011. június 9.)
• Szállási Árpád dr.: GÁSPÁR FERENC - A HAJÓORVOS ÍRÓ (magyar nyelven). ekor-lap.hu. (Hozzáférés: 2011. június 9.)