Gát József
Gát József, 1933-ig Grosz József (Székesfehérvár, 1913. december 26. – Budapest, 1967. július 2.) zongoraművész, karnagy, zenepedagógus.
| Gát József | |
| Született | Grosz József 1913. december 26.[1] Székesfehérvár |
| Elhunyt | 1967. július 2. (53 évesen) Budapest |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái | Országos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1932–1937) |
| Sírhelye | Farkasréti temető (A-937. fülke)[2][3] |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete, munkássága
szerkesztésGrosz Bernát (1868–1944) téglagyáros, nagykereskedő és Armuth Aranka (1888–1944) gyermekeként született.[4] 1932-től 1937-ig volt a Zeneakadémia hallgatója, Kodály Zoltánnál zeneszerzést, Bartók Bélánál és Székely Arnoldnál zongorát tanult. 1937-ben szerezte meg zongoraművészi diplomáját. Végzése után zongora-módszertani tanfolyamokat tartott tanároknak, és javaslatára bevezették a hangszer nélküli előkészítő évet a fővárosi zeneiskolákban. 1947-től 1949-ig a Nemzeti Zenedében zongorát, ezután haláláig zongoramódszertant, szolfézst és karvezetést, később zongorát tanított a Főiskolán. Karnagyként is tevékenykedett: 1952-ig vezényelte a Vándor-kórust, ezt követően pedig a belügyminisztérium ének- és zenekarát. Miután szerzett egy Ammer csembalót, egy mérnök barátjával hangszedőket szereltetett rá, hasonlóan a gitárok megoldásához, így nem volt szükség mikrofonok alkalmazására a halk hangú hangszernél. Ezt a megoldást alkalmazta spinéten és klavikordon is. Ezzel a hangszerkollekcióval mutatkozott be 1955-ben a Zeneakadémia nagytermében tartott koncerten, ily módon ő indította el a csembalókultúrát Magyarországon. Mindamellett ritkán hangversenyezett, de készült lemezfelvétele Bach Goldberg variációiból 1963-ban és François Couperin műveiből 1966-ban. Elkötelezetten szorgalmazta a régi művek stílusos, korhű előadását.
Tudományos alapossággal kutatta a régi billentyűs játék hagyományait és a zongorajáték technikai, módszertani kérdéseit. Kutatási eredményeit cikkekben, tanulmányokban, könyvekben foglalta össze – idegen nyelveken is. Népszerűek voltak instruktív kiadványai (Bach: Kétszólamú invenciók; Lassus: 24 motetta, Couperin: Pièces de clavecin), és számos szerző (Schumann, Mendelssohn, Glinka stb.) kórusműveiből is többet kiadott magyar szöveggel.
Házastársa Veszprémi Magdolna volt, akit 1938. július 21-én Budapesten, az Erzsébetvárosban vett nőül.[5]
A Farkasréti temetőben nyugszik.
Főbb művei
szerkesztés- Kottaolvasás – lapról játszás. Budapest, 1939
- Kéztorna. Muzsikusok gimnasztikája; ill. Szőts Jenő; szerzői, Budapest, 1940
- Kótaolvasás; Szikra, Budapest, 1947
- Úttörőzenekar; Tankönyvkiadó, Budapest, 1950 (Úttörő szakköri füzetek)
- Kottaolvasás, hallásfejlesztés. Budapest, 1950
- A zongorajáték technikája. Budapest, 1954 (német, angol, francia, orosz, japán, svéd, olasz és spanyol nyelven is)
- Zongorametodika. Budapest, 1964
- A zongora története. Budapest, 1964
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ FamilySearch (angol nyelven). (Hozzáférés: 2021. október 3.)
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
- ↑ https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
- ↑ Szülei házasságkötési bejegyzése a székesfehérvári polgári házassági akv. 231/1909. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 3.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a Budapest VII. kerületi polgári házassági akv. 912/1938. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2021. október 3.)
Források
szerkesztés- Szabolcsi Bence – Tóth Aladár: Zenei lexikon II. (G–N). Főszerk. Bartha Dénes. Átd. kiadás. Budapest: Zeneműkiadó. 1965. 24. o.
- Új magyar életrajzi lexikon II. (D–Gy). Főszerk. Markó László. Budapest: Magyar Könyvklub. 2001. 26. o. ISBN 963-547-414-8
