Főmenü megnyitása

Gát Zoltán (Kisszeben, 1900. – ? ?) ezredes, a VKF-2 tisztje, a háború után – letartóztatásáig – a Katonapolitikai Osztály egyik kulcsfigurája.

Szerepe a háború alattSzerkesztés

A Ludovika Akadémia elvégzése után a VKF-2 osztályán szolgált. Egyes források szerint már a harmincas évektől adatokat szolgáltatott az NKVD-nek. A front közeledtével, jugoszláv területen átment a szovjet csapatokhoz.

A Katonapolitikai Osztályon betöltött szerepeSzerkesztés

1945 augusztusától szolgált a Katonapolitikai Osztályon. Kruchina Viktor disszidálását követően Pálffy György helyettese, 1948-tól a hírszerzés és a támadólagos elhárítás vezetője volt.

A szovjetek teljes mértékben megbíztak benne, Pálffy György letartóztatása után ki akarták nevezni tábornoknak és a Katonapolitikai Osztály élére akarták tenni. A ludovikás tisztekkel szemben gyanakvó magyar felső vezetés e kérdésben sokáig vitában állt a szovjet tanácsadókkal, s a kinevezésre végül nem került sor.[j 1][j 2] A Katonapolitikai Csoportfőnök rövid időre Földi Lajos, majd Révész Géza lett, akit varsói követi posztjáról hívtak vissza. Révész az első pillanattól kezdve gyanakodott "horthysta" beosztottjára, de Gátot csak egy évvel később, 1949. december 28-án tartóztatták le. Az egyelőre nem hozzáférhető szovjet irattári anyagok hiányában két elmélet létezik, hogy a szovjetek miért adták be a derekukat. Az egyik szerint Gát tapasztalt hírszerzőként az első pillanattól átlátta a Noel Field-féle vád képtelenségét, így veszélyt jelenthetett a már lezárt Rajk-ügy kezdeti koncepciójára. A másik elmélet szerint saját hibájából lett kegyvesztett. Gátnak ugyanis sikerült beépítenie egy embert az újjászerveződő nyugatnémet titkosszolgálat központjában, Pulachban, a kapcsolat azonban hamarosan elhalt. Gát ahelyett, hogy ezt jelezte volna feletteseinek, élőnek tüntette fel a kapcsolatot. A szovjetek ellenőrizték Gátot, rájöttek, hogy az általa jelzett időpontokban és helyeken nem valósultak meg titkos találkozók, így levették a kezüket az ezredesről.[j 3] A magyar szervek lépre csalták és őrizetbe vették Gát postását és kiértékelőjét, dr. Tomeket is.

Bár az ellene folyó vizsgálatba sokakat bevontak, vádat mégsem tudtak emelni ellene, így 1950. október 1-jén egyszerűen internálták. Terhelő vallomását felhasználták Kardos György 1951. május 21-én tárgyalt perében.[j 4] Gát Zoltánt 1953. november 17-én öt év börtönbüntetésre ítélték. Tanúként szerepelt Farkas Mihály 1957-es perében. Nem sokkal később kiszabadult, és a Magyar Lakkfestékipari Vállalatnál helyezkedett el.

Jegyzetek, forrásokSzerkesztés

  1. "Gát Zoltánban a szovjetek olyannyira megbíztak, hogy előbb tábornoki előléptetését javasolták, de a magyar szervek ehelyett 1949. december 28-án őrizetbe vették, majd – miután valódi vádat emelni nem tudtak ellene – 1950. október 1-jén internálták. Révész Géza emlékezete szerint Gát Zoltán letartóztatása után egy komoly vitára került sor közte és az operaházi beszélgetésen jelen lévő két Farkas – apa és fia – valamint Kádár János és még két szovjet tanácsadó között. Azt is hozzátette ehhez, hogy Gát ügye sokáig húzódott, amikor lépre csalva dr. Tomeket – Gát postását és kiértékelőjét – is őrizetbe vették."Ötvös István: A katonai főperek Magyarországon pp. 107, 2007 [2013. október 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. október 21.)
  2. "1949. december 31-én – konstatálta sértetten Révész altábornagy – Péter Gábor, a két tanácsadó, Kádár János, Farkas Vladimír és Farkas Mihály jelenlétében hosszas vita volt Gát Zoltán letartóztatásáról. A szovjet elvtársak azt hangoztatták, hogy semmi olyan terhelő adat nincsen, aminek alapján Gát Zoltánt őrizetbe lehetne venni. Végül Farkas Mihály azzal a megjegyzéssel zárta le a vitát: „Rajkra sem volt elegendő adat, mégis letartóztattuk”. Ezután Gát Zoltánt letartóztatták, azonban ügye vizsgálatának irányítását az Államvédelmi Hatóság vette át. Annak ellenére, hogy valóban jelentős és súlyos bűncselekményeket követett el, nem folytattak ellene komoly eljárást, csupán internálták. Nekem viszont azt mondották, hogy 15 évre elítélték." – (TH V–150 019/1. Révész Géza vallomása, 1956. december 27.) Varga László (2000). „A Rajk-per hátterében”. Az 1956-os magyar forradalom történetének dokumentációs és kutatóintézete közalapítvány Évkönyv VIII - Magyarország a jelenkorban (08). (Hozzáférés ideje: 2009. augusztus 6.)  
  3. "Bukását hanyagsága okozta. Pulachban – itt működött a Gehlen vezette nyugatnémet titkosszolgálat központja – sikerült beszerveznie egy embert. Ez az összeköttetés egy idő után megszakadt, de Gát nem jelentette az eseményt feletteseinek, úgy tüntette fel, mintha ez a kapcsolat továbbra is folyamatos maradt volna. A szovjet elhárítás lefigyelte a tevékenységét, megállapította, hogy az általa meghatározott időkben és helyeken nem került sor találkozókra az ügynökkel. Letartóztatták és börtönbe vetették."Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis Könyvkiadó, 75. o. (2001). ISBN 9639291013 
  4. "A tárgyalásra nem idéztek be tanúkat, nem szembesítették velük a vádlottakat, csak felolvasták a korábbi terhelő vallomásukat. Ezek közül fennmaradt Gát Zoltán ezredes nyilatkozata: „– … Kardos György teljesen helytelen és káros irányba vezette az elhárítást. Beosztottai a jelentéktelen vagy egészen csekély értékű ügyek tömkelegében kimerültek, ugyanakkor komolyabb ellenséges ügynökök felderítésére nem fektettek súlyt… Kardos György kijelentette, hogy még nem tartja időszerűnek azt, hogy az imperialista hírszerző szervek minőségi ügynökeinek felderítésére vegyen irányt…”"Moldova György. Aki átlépte az árnyékát…. Urbis Könyvkiadó, 74. o. (2001). ISBN 9639291013