Gömör–Szepesi-érchegység

A Gömör–Szepesi-érchegység vagy Szlovák-érchegység (szlovákul Slovenské rudohorie vagy Spišsko-gemerské rudohorie) az Északnyugati-Kárpátok belső vonulatán húzódó középhegység. Zöme Szlovákiában, egy csekély hányada Magyarországon található (Aggteleki-karszt). Méreteiben a legkiterjedtebb szlovákiai hegység.

Gömör–Szepesi-érchegység
Magasság1476 m
OrszágSzlovákia
HegységBelső Északnyugati-Kárpátok
Legmagasabb pontStolica
Terület4000 km2
Hosszúság135 km
Elhelyezkedése
Gömör–Szepesi-érchegység (Szlovákia)
Gömör–Szepesi-érchegység
Gömör–Szepesi-érchegység
Pozíció Szlovákia térképén
é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′Koordináták: é. sz. 48° 45′, k. h. 20° 15′
Térkép
Térkép
A Gömör-Szepesi-érchegység elhelyezkedése (szürkével)
A Gömör-Szepesi-érchegység elhelyezkedése (szürkével)
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömör–Szepesi-érchegység témájú médiaállományokat.

A közte és a Bükk között elterülő néprajzi tájegység neve Gömör, régiesen Gömörország.

Tarka geológiai felépítésének köszönhetően a múltban a hegységben különböző érceket bányásztak. Az ércbányászat legfőképpen a 14. és 19. század között volt jelentős. Az alsósajói szideritet a mai napig folyamatosan tárják fel.

Masszív gyakran lapos domborzata van. A többi szlovákiai hegységtől eltérően csak egy kicsi katlana van (lásd: Rozsnyói-völgy). Hegyi jellege csak délen jellemző.

Alapvető adatok szerkesztés

  • Legmagasabb csúcsa: Stolica (1476 m)
  • hossza: kb. 140 km
  • szélessége: kb. 40 km
  • területe: kb. 4000 km²

Geológiai szerkezete szerkesztés

Bonyolult geológiai felépítése úgy alakult ki, hogy a Vepori- és Gömöri-aljzattakaró-rendszer túlnyomórészt prekambriumi illetve a paleozoikum korai időszakában kialakult (paleozoós) metamorf kőzetekbe a karbon időszakban gránit intrúziók nyomultak be. A mezozoikumi buroktakaró üledékei között igen fontosak a karbonátos kőzetek, amelyekből jellegzetes karsztos fennsíkok alakultak ki. A változatos felépítésű hegyekben sokféle érc és ásvány fordul elő.[1]

Nyugaton, az Ipoly és a Sajó völgye között az érchegységben három északkelet-délnyugati csapású hegység található, a főleg karbon kori gránitból álló Vepor és a metamorf kőzetek és a gránit váltakozásából kialakult Sztolica az egykori tönkfelszínek jól megőrzött maradványai. A Rőcei-hegység a Gömöri-medence szélén alacsonyabb és tagoltabb, egyben változatosabb felépítésű. Itt megjelennek a mezozoikumi karsztosodó kőzetek, valamint a neogén vulkánosság nyomai is.[1]

Az érchegység keleti része, a Sajó völgyétől keletre, a Gömöri-takarórendszer paleozoikumi, főleg karbon és perm időszaki palás kőzeteiből áll. A Sajó forrásvidékén lévő csomópontból két hegyvonulat indul kelet felé. A délkeleti, a Bódva forrásvidékénél végződő fő vonulaton 1100–1200 méter magas tetők (Pozsálló-Volovec, 1284 méter; Kojsói-havasok, 1246 méter) helyezkednek el. Az északi oldalgerincen emelkedik legmagasabb csúcsa, az Aranyasztal – Zlaty stol (1322 méter).[1]

A érchegységet észak és dél felől vastag triász mészkőtakaró övezi. Északon a Murányi-fennsík és a Szlovák Paradicsom, délen a Gömör–Tornai-karszt fennsíkjai kapcsolódnak a Gömör–Szepesi érchegység tömegéhez.[1]

Földrajzi tájtagolása szerkesztés

 
Szlovák Paradicsom” (Sztracenai-hegység)

A karsztos területek kivételével mindegyiket sűrű erdő borítja.

Jegyzetek szerkesztés

Források szerkesztés

  • Eurföldr: Nemerkényi–Móga: Gábris Gyula – Horváth Erzsébet – Horváth Gergely – Kéri András – Móga János – Nagy Balázs – Nemerkényi Antal – Pavlics Károlyné – Simon Dénes, Telbisz Tamás: Európa regionális földrajza - természetföldrajz. www.tankonyvtar.hu. ELTE Eötvös Kiadó (2014) (Hozzáférés: 2016. április 1.) (pdf)
  • Szombathy: Szombathy Viktor: Csehszlovákia (nagyútikönyv). Budapest: Panoráma. 1976. 324. o. = Panoráma nagyútikönyvek, ISBN 963-243-076-X