Gömörpanyit

Gömörpanyit (szlovákul Gemerská Panica) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Gömörpanyit (Gemerská Panica)
Evangélikus templom
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Első írásos említés	1247
Polgármester	Michal Fedor
Irányítószám	980 46
Körzethívószám	047
Forgalmi rendszám	RV
Népesség
Teljes népesség	591 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	44 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	191 m
Terület	14,92 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 48° 28′, k. h. 20° 21′48.466666666667, 20.35
Gömörpanyit weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörpanyit témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Fekvése

Rozsnyótól 26 km-re délnyugatra, Tornaljától 6 km-re északkeletre, a Sajó bal partján fekszik.

Élővilága

• 
• 
• 
• 
  2016
• 

A faluban két gólyafészek található. A tűzoltószertár kéményén 2014-ben 2 gólyafiókát számoltak össze, 2015-ben és 2016-ban pedig 3-3 fiókát.

Története

1247-ben „Ponich" néven említik először. A 13. századi oklevél két falut említ a mai község területén: Alsó- és Felsőpanyitot. A két település a 16. században olvadt össze egy községgé. 1427-ben a Tornaljay és Kompolthy családok birtoka. A Rákóczi-szabadságharc alatt a település elnéptelenedett. Később lakói főként mezőgazdasággal, fuvarozással, szén- és mészégetéssel, juh és kecsketenyésztéssel foglalkoztak.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „PANYITH. Gömör Panyith. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai több Uraságok, lakosai többnyire Evangelikusok, fekszik Sajó vizének bal partyán, Csoltóval, Beretkével, és Gömörrel határos, réttye termékeny, földgye közép termékenységű, ’s 3 nyomásbéli, fája tüzre, és épűletre elég van, malma jeles, piatza Rosnyón 3 mértföldnyire."

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Gömör-Panyit, magyar falu, Gömör vmegyében, Csoltó és Sztárna helységek közt rónaságon a Sajó vize mellett fekszik, a helységen keresztül visz a Tornallyától Pelsücz Rosnyó felé menő országut. A lakosok száma 456-ra megy, kik közül r. kath. 20, a többi mind evangelikus; mindnyájan magyar nyelven beszélnek. Van 9 2/8 urbéri, és 32 6/8 majorsági telek, 12 zsellér 16 lakó, 1707 hold erdő. Szántófölde bár több helyen vadvizes, mindent megterem; rétje száraz. A helységet birják Palugyai, Kiszel, Kerepesi, Szörcsei, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozári, Gotthárd, Vattay, Szentiványi, Vladár családok. Az országut mellett van kisszerü vendégfogadója, és a helység nyugoti oldalát mosó Sajó vizén malma."

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Gömörpanyit, sajóvölgyi magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 140 házzal és 768, nagyobbára ág. ev. h. vallású lakossal. A XIV. században e községgel együtt még négy Panyit merül fel, Felső-, Alsó-, Kis- és Nagy-Panyit, melyek mind ezen a vidéken feküdtek. Legrégibb birtokosaiul a Tornallyay és a Kompolthy családot ismerjük 1427-ből. Későbbi birtokosai a Palugyay, Kiszely, Kerepesy, Szörcsey, Sulyok, Czékus, Kovács, Vozáry, Gotthard, Vattay, Szent-Ivány, Vladár, Losonczy, Borffy és a Trajtler családok. Most Kubinyi Gézának, Szent-Ivány Árpádnak és Kovács Károlynak van itt nagyobb birtoka és csinos régi úrilaka; a Kubinyiét Szörcsey Gusztáv, a Szent-Iványét Szent-Ivány Miksa építtette. 1873-ban a községben kolerajárvány 51pusztított, melyben 105 ember halt el. Az ág. h. ev. templom 1801-ben épült. A falu határában, a XIII. században még két község volt, melyeknek azonban már nyomuk sincs. Az egyiket az egykorú források Thasmatu, a másikat Zogragh néven említik. A községben van posta és vasúti állomás, távírója pedig Tornallya."

A trianoni diktátumig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1944 között Tornalja újra Magyarország része.

1960–1996 között a község a Rimaszombati járáshoz tartozott, az 1996-os közigazgatási reform során azonban a Rozsnyói járáshoz csatolták.

Népessége

1880-ban 679 lakosából 630 magyar, 18 szlovák, 9 német anyanyelvű, 1 idegen és 21 csecsemő; ebből 397 evangélikus, 180 római katolikus, 67 református és 35 zsidó vallású volt.

1910-ben 821 lakosából 817 magyar és 4 német; ebből 379 evangélikus, 294 római katolikus, 121 református, 21 zsidó és 6 görögkatolikus.

2011-ben 660 lakosából 360 szlovák és 269 magyar.

2021-ben 591 lakosából 333 szlovák, 235 magyar (39,76%), 2 cseh, 1 ukrán, 1 francia, 19 ismeretlen nemzetiségű.

Híres emberek

• Itt született 1938. március 15-én Cselényi László József Attila-díjas (2003) író, költő, újságíró, műfordító, egyetemi tanár.
• Itt született 1864-ben Jeszenszky Pál mezőgazdász, az Országos Mezőgazdasági Kiállítás igazgatója, az OMGE titkára.
• Itt született 1818-ban Czékus István evangélikus lelkész, püspök.

Nevezetességei

• Evangélikus temploma 1801-ben épült barokk stílusban, később klasszicista stílusban építették át. Keresztelőkútja 1656-ban készült.
• Kastélya a 19. század közepén szecessziós stílusban épült. Egykori birtokosa Kubinyi gróf, a magyar országgyűlés tagja, a Pelsőc-Murányalja vasútvonal tervezője volt.
• Újabb, Jézus Szíve tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1966-ban épült.
• A faluban a népi építészet számos szép példája látható.

Képtár

• 
  Üdvözlőtábla
• 
  Községi hivatal
• 
  Emléktábla a községi hivatal falán (1)
• 
  Emléktábla a községi hivatal falán (2)
• 
  Községi zászló (fordítva)
• 
• 
  Kopjafa az evangélikus templom udvarán
• 
  Buszmegálló
• 
  Posta
• 
  Alapiskola és óvoda
• 
  Utcakép
• 
  Tűzoltószertár
• 
  Katolikus templom
• 
  A katolikus templomban
• 
  Kastély
• 
• 
  Régi ház a községben
• 
  Vasútállomás
• 
  Temető
• 
  48-as honvédsír a temetőben

Evangélikus templom

• 
• 
• 
• 
• 
• 
• 
  Első világháborús emléktábla
• 
  Második világháborús emléktábla
• 
• 
  Bugány Miklós emléktáblája

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Gömörpanyit témájú médiaállományokat.

• Községinfó
• Tourist-channel.sk
• A község a Gömöri régió honlapján
• E-obce.sk