Főmenü megnyitása

Göndör Ferenc

(1885–1954) magyar származású amerikai újságíró, lapszerkesztő

Göndör Ferenc, 1911-ig Krausz[1] (Bihardiószeg, 1885. december 7.New York, 1954. június 1.) újságíró.

Göndör Ferenc
Született Krausz Ferenc
1885. december 7.
Bihardiószeg
Elhunyt 1954. június 1. (68 évesen)
New York
Állampolgársága
Foglalkozása újságíró

ÉletpályájaSzerkesztés

Pályafutását Nagyváradon kezdte, ahol rövid ideig a nagyváradi Szabadság munkatársa volt. Később Kaposváron a Somogyi Naplót szerkesztette. Felesége Pogány Ilona,[2] Pogány József a Tanácsköztársaság népbiztosának nővére volt. 1912-ben Budapestre költözött és előbb a Népszava, majd a Déli Hírlap munkatársa lett. 1918. október 1-jétől megindította az Ember című hetilapot. A Tanácsköztársaság idején az újságíró-szakszervezet és a sajtódirektórium elnöke lett, de később szembefordult a proletárdiktatúrával.

„Rövid sajtóharc bontakozott ki a Népszava és a Vörös Ujság között, amely a kommunista vonal győzelmével végződött; az egyesült párt vezetősége Lukács György mellett foglalt állást, és néhány hétre betiltották a támadást megindító Az Embert, Göndör Ferenc folyóiratát. Ennek a vitának jelentősége volt a forradalmi szocialista irodalom további fejlődése szempontjából is, mert leleplezte az irodalmi szociáldemokratizmus helytelen elvi vonalát és káros gyakorlatát a proletárdiktatúra körülményei között, s az elvi tisztázásnak ez a folyamata lehetővé tette a munkásosztályhoz hű szociáldemokrata írók nézeteinek tisztázását és közeledését a forradalmi szocialista irodalomhoz. Ugyanakkor – a későbbiek során – a vita annyiban nehezítette az aktivisták és Kun Béla közötti nézeteltérés teljes elvi tisztázását, hogy Kun Béla elítélő megjegyzése után Göndör Ferenc és elvbarátai megújuló erővel indítottak igazságtalan, a formalista mozzanatokat gúnyosan túlhangsúlyozó támadásokat Az Ember és a Színházi Élet hasábjain a Ma írói ellen, ami az amúgy is nehéz helyzetet még jobban elmérgesítette.”

– A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE - Elvi viták az irodalomban[3]

A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált és ott 1926-ban újra kiadta Az Embert. Később kivándorolt az Egyesült Államokba. New Yorkban telepedett le, ahol haláláig hetilapjának kiadója és szerkesztője volt.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Hárman (antológia, Szederkényi Anna és Haraszthy Lajos verseivel együtt, a kötethez Ady Endre írt előszót, Kaposvár, 1906)
  • A háború nyomában (Budapest, 1915, Dick Manó Kiadása )
    • Tartalom
      • Az olvasóhoz 3
    • Oroszlengyelország:
      • A háboru nyomában 5
      • Utazás Oroszlengyelországban 10
      • Novoradomsk és Pietrkov 17
      • Lodzban 23
      • Hindenburgnagyfalu 31
      • A lövészárokban 35
    • Galicia:
      • Este - Delatynban 44
      • Delatyn - napsütésben 49
      • A nadvornai romok között 58
      • Ágyuszó 62
      • A fölszabadított Kolomeában 65
      • Sanok, a halott város 71
      • A nadvornai csatatéren 76
      • A galiciai országuton 83
      • Meggyalázott leányok 89
      • Egy éjszaka Przemysl alatt 99
      • A tarnovi csatatéren 107
      • Rosenblut Sala regénye 112
      • Schor, a tarnovi szabó 126
      • Lemberg 135
      • Lembergi temetőben 147
    • Magyar földön:
      • Vergődő hősök között 155
      • Lövik a zborói oroszt 163
      • Az elfelejtett Przemyslben 171
    • Olasz fronton:
      • Ostromtűzben az Isonzónál 181
      • Olasz hegyek között 202
  • A szenvedések országútján (háborús följegyzések, Budapest, 1916, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-T. )
  • Szerb szocialisták a háborúban (Budapest, 1917, Népszava-Könyvkereskedés Kiadása )
  • Vallomások (Bécs, 1923)

JegyzetekSzerkesztés

IrodalomSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés