Főmenü megnyitása

A görög gazdasági válság (benne a görög adósságválság) 2010 óta fennálló államháztartási és gazdasági krízis Görögországban, amely egyben az euróválság része.

Egy évvel Görögország euróövezethez való csatlakozása előtt az ország államadóssága a bruttó hazai termék 104,4%-a volt. Ez az arány a 2008-ban kirobbant gazdasági világválság és bankmentő program során tovább emelkedett:[1] 107,2%-ról (2007) 129,7%-ra (2009).[2] 2009 októberében az új görög kormány a korábban lejelentett deficitet korrigálta a bruttó hazai termék 3,7%-ról 12,7%-ra. A korrekciót a görögországi statisztikai hivatal (ESYE) módszertani hiányosságai és a statisztikára vélhetőleg gyakorolt politikai befolyás tették szükségessé. További tényező lehetett a görög gazdaság kereskedelmi mérleg deficitje az előző években. Az euró bevezetését követően, a nemzeti valuta és az ehhez kapcsolódó árfolyammechanizmus eltűnése után az euró-országok megfelelő kiigazítási mechanizmusainak kifejlesztése nem sikerült jól.[3]

2009-től kezdve a pénzügyi piacokon a görög államkölcsönök hozama erős növekedésnek indult.[4] Görögországnak az államadósság és bruttó hazai termék aránya, a deficit, illetve a kedvezőtlen adósminősítés miatt magas kockázati felárat kellett fizetnie az általa felvett kölcsönök után. Emiatt 2010. április 23-án Görögország egy hároméves mentőcsomagért folyamodott 45 milliárd euró értékben, mivel a kormány nem volt képes az esedékes kölcsönök visszafizetésére.[5] 2010-ben a hitelező országok mentőövet nyújtottak Görögországnak átmeneti kölcsönök és kezességek formájában. A következő években az Európai Központi Bank (EKB), az EU és a Nemzetközi Valutaalap (IMF), amelyeket később trojkának is neveztek, több százmilliárd euró értékben nyújtott kölcsönt és kezességet. 2015 márciusában az euróövezet országai által nyújtott kölcsönöket az EKB megvásárolta.[6] A hitelező intézmények és a görög kormány átfogó megszorítási intézkedések felől döntött. Ez többek között a bérek csökkentését jelentette,[7] például a közszolgálatban és a minimálbér esetében,[8] továbbá általános költségvetési megszorításokat és az általános forgalmi adó emelését. Ezen túl privatizációt helyeztek kilátásba.[7] Ugyanakkor a közigazgatás javítására szolgáló intézkedéseket is bevezettek; ide tartozik a 2010 májusában megvalósított közigazgatási reform és az esetlegesen elhunytak számára teljesített nyugdíjkifizetések ellenőrzése.

A görög gazdaság 2008 óta recesszióban volt, és a reálértékhez számított bruttó hazai termék 2013-ig mintegy 26%-kal csökkent. 2014-ben a reálértéken számított bruttó hazai termék szerény mértékben (0,4%) növekedett.[9] A csökkenő bruttó hazai termékhez viszonyított adósság 2007 és 2014 között 107,2%-ról 177,1%-ra emelkedett minden intézkedés és segítség ellenére.[2][10] 2013 márciusa óta Görögország deflációs spirálba került.[11] A munkanélküliség erősen nőtt és 2014-re 26% körüli volt, a problémák mindenekelőtt az egészségügyi szektorban váltak súlyossá.[12]

2015. január 25-én kormányváltásra került sor Görögországban. A hatalomra került SZIRIZA öt hónapon át tárgyalásokat folytatott a második programról. 2015. június 27-én éjjel Aléxisz Cíprasz megszakította a tárgyalásokat és népszavazást kezdeményezett. Ennek következménye volt a tőkemozgások ellenőrzése, ami jelentős terhet jelentett a görög lakosságnak és gazdaságnak. 2015. július 12-én az eurózóna állam- és kormányfői megállapodásra jutottak a harmadik programot illetően.[13] A megállapodást több nemzeti parlamentnek jóvá kell hagynia.[14][15] A görög parlament 2015. július 15-én fogadta el a csomagot.

HivatkozásokSzerkesztés

  1. handelsblatt.com, 2010. január 28.: EZB-Studie. Die wahren Ursachen der griechischen Tragödie
  2. a b Directorate-General for Economic and Financial Affairs: General Government Data: General Government Revenue, Expenditure, Balances and Gross Debt. European Commission. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  3. Clas Wihlborg, Thomas D. Willett, Nan Zhang: The Euro Crisis: It Isn't Just Fiscal and it Doesn't Just Involve Greece, 8. September 2010, Claremont McKenna College Robert Day School of Economics and Finance Research Paper No. 2011-03, SSRN és doi:10.2139/ssrn.1776133
  4. Hat die Politik der Troika Griechenland genutzt?. Bundeszentrale für politische Bildung (bpb). (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  5. Chronik: Griechenlands Weg in die Krise. tagesschau.de, 2013. április 12. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  6. EZB-Kauf von Staatsanleihen: Das Billionenexperiment hat begonnen. SPIEGEL ONLINE, 2015. március 9. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  7. a b Eurokrise, Austeritätspolitik und das Europäische Sozialmodell: Wie die Krisenpolitik in Südeuropa die soziale Dimension der EU bedroht, Internationale Politikanalyse. Friedrich-Ebert-Stiftung, 1-37. o. (2012). Hozzáférés ideje: 2015. július 17. 
  8. (2012) „Aussichten der griechischen Pensionen unter der Schulden-, Steuer- und Beschäftigungskrise”. Deutsche Rentenversicherung (DRV) (04), 201. o. (Hozzáférés ideje: 2015. július 17.)  
  9. Wachstumsrate des realen BIP – Volumen: Veränderung gegenüber dem Vorjahr (%). Tables, Graphs and Maps Interface (TGM). eurostat, 2013. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  10. Bruttoverschuldung des Staates: jährliche Daten – Code: teina225. Eurostat, 2014. november 30. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  11. Griechenlands Preise fallen gefährlich: In Griechenland droht eine Spirale der Deflation. ZEIT ONLINE, 2014. március 10. (Hozzáférés: 2015. július 17.)
  12. Kentikelenis, Alexander et al.: Greece's health crisis: from austerity to denialism, The Lancet, Volume 383 , Issue 9918 , 748 – 753, 22. Februar 2014
  13. Sajtóközlemény, 2015. július 12
  14. Nadine Oberhuber und Hannes Leitlein:"Das Wichtigste zum Eurogipfel" Die Zeit online vom 13. Juli 2015
  15. Steven Erlanger "Deal on Greek Debt Crisis Exposes Europe’s Deepening Fissures" New York Times, 2015. július 13.

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Griechische Staatsschuldenkrise című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.