Görög polgárháború
A görög függetlenségi és polgárháború 1942-től 1949-ig tartott, amelynek során a kommunista erők hadserege (ELASZ) megpróbálta fegyverrel elfoglalni egész Görögországot. Nagy-Britannia segítségére sietett a kormánynak, amelynek sikerült 1949-re legyőznie és felszámolnia a kommunista hadsereget.
| Görög polgárháború | |||
 | |||
| A Görög Hadsereg ágyúja a polgárháború alatt | |||
| Dátum | 1942–1949 | ||
| Helyszín | Görög Királyság | ||
| Casus belli | Az EAM át akarta venni a hatalmat, felrúgta a casertai szerződést | ||
| Eredmény | A kommunisták leteszik a fegyvert, kiszorulnak Görögországból, az ország monarchiává alakul | ||
| Harcoló felek | |||
| |||
| Parancsnokok | |||
| |||
| Haderők | |||
| |||
| Veszteségek | |||
| |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Görög polgárháború témájú médiaállományokat. | |||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
Előzmények szerkesztés
Az 1941. szeptember 27-én megalakult kommunista Nemzeti Felszabadítási Front (EAM) Görög Népi Felszabadító Hadserege (ELASZ) a németek által megszállt Görögországban. 1942 nyarán indítottak harcot Közép-Görögországban és Észak-Peloponnészoszon. Nagy-Macedónia szerb terve szellemében együttműködtek a macedón Szláv Nemzeti Felszabadítási Fronttal (SNOF).
A harcok kitörése szerkesztés
A dél-epiruszi monarchista Görög Demokratikus Nemzeti Szövetséggel (EDESZ) 1943 októberétől fegyveres harcba bonyolódó ELASZ 1944-re felszámolta a közvetlen riválisait, s kivédte a szintén októberben induló német tisztogató hadműveletet. Az albán határtól Attikáig húzódó felszabadított körzetben („Hegyi Görögország”) Markosz Vafiadisz (Markosz tábornok) vezetésével 1944. március 10-én kormány, majd kétfordulós (április 25., 30.) közvetett választással parlament alakul.
A brit nyomásra kötött, 1944. május 20-i libanoni és a szeptember 26-i casertai szerződés szerint a világháború alatt a Kairóba menekült, monarchistákból álló emigráns kormány és a kommunisták Jorgosz Papandréu vezetésével – egynegyedében kommunista – egységkormányt alakítottak, amire a Vafiadisz-kormány november 5-én feloszlott. A megegyezés szerint a seregeiket feloszlatva fegyvereseiket a kormány alá rendelték, az ELASZ Athént átengedte a brit csapatoknak, az államformáról népszavazást rendeztek. Az EAM letett Nagy-Macedónia tervéről. Az 1944. november 2-re befejeződő német kiürítés közben a nagyrészt az ELASZ uralta Görögországban októberben brit csapatok szálltak partra.
Az EAM a végrehajtás problémái miatt a casertai egyezményt felmondva december 1-jén kilépett a kormányból. Az EAM december 3-ára többszázezres tüntetést szervezett Athénba. A tüntetőkre a rendőrség tüzet nyitott, megölve 28 embert. A véres tüntetéssel vette kezdetét a harc Athénért, a dekemvriana néven ismertté vált decemberi összecsapássorozat.[1] A brit csapatok 5-i beavatkozása nyomán az ELASZ vereséget szenvedett, s az 1945. február 12-i varkizai béke – a Görögország Kommunista Pártja (GKP) legalitásának elismerése, parlamenti választás és az államformáról tartandó referendum fejében – előírta lefegyverzését.
A GKP a varkizai béke problémái miatt 1946 februárjában a választás bojkottja és fegyveres harc mellett döntött. A március 31-i választáson 59,7%-os részvétel mellett a royalista Egyesült Nemzeti Tábor győzött 55,1%-kal, a szeptember 1-jei népszavazás a monarchia mellett tört lándzsát 68,4%-os eredménnyel. Az 1946. október 28-án alakult, 1947-re 25 000-es Görög Demokratikus Hadsereg (DSZE) albán, jugoszláv, bolgár támogatással, szovjet kiképzőtisztekkel (a szlovéniai Bledben Balkáni Vezérkar alakul) újra létrehozta „Hegyi Görögországot”, és 1947. december 24-én Vafiadisz vezette ellenkormány alakult. Egyetlen ország sem ismerte el az új kormányt, akárcsak a szerb tervet felmelegítve 1949. március 1-jén deklarált Nagy-Macedóniát.
Külföldi beavatkozás szerkesztés
Anglia 1947. február 21-én, Görögország március 3-án fordult segítségért az Egyesült Államokhoz, amely Truman elnök március 12-i beszéde, a „Truman-doktrína” után átvette a katonai irányítást Közös Védelmi Tanács néven. A jugoszláv-szovjet konfliktussal bojkott alá került Jugoszlávia nyugati segítség fejében 1949. június 23-án lezárta határait. A kormányerők a grammoszi bázisok elleni júliusi offenzívával a partizánokat Albániába szorították, a DSZE október 16-án letette a fegyvert. A függetlenségi és polgárháború 150 000 áldozata mellett 65 000-en menekültek el Görögországból (közülük több ezren Magyarországra; számukra alapították a Fejér megyei Beloianniszt).
Jegyzetek szerkesztés
Források szerkesztés
- A görög függetlenségi és polgárháború, 1942-1949[halott link]
- A görög polgárháború nemzetközi háttere[halott link]
- ↑ Guardian, 2014.11.30.: Ed Vulliamy, Helena Smith: Athens 1944: Britain’s dirty secret (angol nyelven). The Guardian, 2014. november 30. (Hozzáférés: 2017. november 24.)
További információk szerkesztés
- Magyarországi görögök: A görög menekültek érkezése
- Dr. Mészáros Sándor teleporvos naplója. Egy magyar orvos a görög gyerekekért; Magyarországi Görögök Kutatóintézete–Bp., 2006
- Köszönjük Magyarország!; Görög Országos Önkormányzat–Magyarországi Görögök Kutatóintézete–Görögség Háza Alapítvány, Bp., 2006
- Giōrgos Tzintzīs: A magyarországi görögök politikai menekült státuszának megszüntetése; Ellīnikī Aytodioikīsī 2oy Diamerismatos Voydapestīs, Bp., 2019
- Meneküléstörténetek. A görög polgárháború során gyermekként Magyarországra került görögök visszaemlékezései; szerk. Balogh Ádám, Christoforatos Lykourgos, Purosz Alexandrosz; Magyarországi Görögök Kulturális Egyesülete Csongrád Megyei Helyi Csoportja, Szeged, 2020 (Szegedi görög füzetek)
- Trauma és megnyugvás; szerk. Fokasz Nikosz, Görög Athéna; Görög Intézet, Bp., 2020
