Főmenü megnyitása

GAZ–14 Csajka

szovjet személygépkocsi

A GAZ–14 Csajka luxuslimuzin kategóriába tartozó szovjet személygépkocsi, melyet 1977–1988 között gyártott a Gorkiji Autógyár (GAZ). A kézi gyártással előállított járműből 1120 darabot készítettek.

GAZ–14 Csajka
GAZ-14.jpg
Gyártási adatok
Gyártó Gorkiji Autógyár (GAZ)
Gyártás helye Gorkij
Gyártás éve 19771988
A(z) modell műszaki adatai
Méret és tömegadatok
Hossz 6114 mm
Szélesség 2020 mm
Magasság 1525 mm
Tömeg 2605 kg
Tengelytáv 3450 mm
Teljesítmény
Váltó automata
Teljesítmény 161,4 kW (220 LE)

Előző GAZ–13 Csajka
Következő GAZ-3105
Kapcsolódó modellek
GAZ–14–05, GAZ-RAF–39–20, GAZ–14–07
A Wikimédia Commons tartalmaz GAZ–14 Csajka témájú médiaállományokat.

TörténeteSzerkesztés

A Gorkiji Autógyár 1959-től gyártotta a GAZ–13 Csajka modellt, amely az 1950-es évek amerikai autóiparának stílusjegyeit hordozta magán, és annak a kornak a műszaki tartalmával rendelkezett. A GAZ az 1960-as évek elején kísérletet tett a forma megújítására. 1961-ben elkészítették a GAZ–13 megújított változatának prototípusát, amely az amerikai limuzinoknak az 1950-es évek végére jellemző vonásait mutatta. Ezt azonban nem követte a sorozatgyártás.

A GAZ gyár ezt követően csak több mint fél évtizeddel később, 1967-ben látott hozzá az akkorra teljesen elavult GAZ–13-ast leváltó utódmodell fejlesztéséhez. Az autó első teljes méretű makettje 1968-ban készült el. A formatervekre az 1960-as évek közepének amerikai luxuslimuzinjai voltak hatással, de a makett egésze nem egy adott amerikai modell másolata volt. A formaterveket 1969-ben hagyták jóvá, és elkezdődött az első prototípussorozat építése, melynek darabjai kezdetben még a GAZ–13 Csajka alvázára épültek.

Az első kísérleti sorozattal azonban elégedetlenek voltak. Az elégtelen kivitelezési és gyártási minőség, valamint a karosszéria arányainak problémái (alacsony tető, túl magas motorház), a jármű megjelenésének az elvárt esztétikai szinttől való elmaradása miatt a tervek komolyabb átdolgozása mellett döntöttek.

Az elhúzódó fejlesztés után csak 1971-ben készült el a második, módosított változatú prototípus. Ennél 200 mm-el növelték a tengelytávot, és alacsonyabb lett a motorház. Az 1970-es évek közepéig további prototípusokat készítettek apróbb módosításokkal, lassan közelítve a sorozatgyártású modell megvalósításához, amely végül megjelenésében leginkább az amerikai Mercury Monterey 1965–1968 között gyártott modelljére emlékeztetett.

1975-ben előszéria készült, melynek példányait különféle üzemi körülmények között teszteltek, többek között nehéz terepen a Krímben és a Kaukázusban. Az ott tapasztalt hiányosságok kijavítása után, 1976-ban jóváhagyták a GAZ–14 Csajka sorozatgyártását.

Az első, meggypiros színűre fényezett példányt 1977 decemberére készítették el Leonyid Brezsnyev pártfőtitkár számára a gyár születésnapi ajándékaként. A modell tényleges sorozatgyártása a tervezés elkezdése után több mint egy évtizeddel, 1977-ben kezdődött el – ez azonban sok kézimunkát igénylő, kisszériás gyártást jelentett. A járművek a GAZ központi gyárában a kisszériás járműgyártó üzemben készültek – évente kb. 100 darabot építettek. Minden elkészült járművel több száz km-es próbautat tettek.

1985-ben a bevezetett új szovjet gyártmányjelzési rendszernek megfelelően a típusjelzése négyjegyűre változott, GAZ–1402 lett. Ezzel együtt több apróbb módosítást is bevezettek. Többek között módosították a hűtőrendszerét, valamint állítható háttámlájú üléseket is kapott.

Az alapváltozat mellett néhány speciális változata is készült. Ilyen volt a katonai parádékhoz, felvonulásokhoz nyitott karosszériával készített GAZ–14–05, valamint a Rigai Autóbuszgyárban (RAF) a GAZ–14-en alapuló GAZ–RAF–3920 mentő gépkocsi.

Az 1980-as évek második felében kifejlesztettek egy modernizált változatot, a GAZ–14–07-et. A jármű csak kis mértékben változott a megjelenésében, a modernizálás elsősorban az utaskényelmet és egyes berendezéseket (pl. a fékrendszert) érintette.

A GAZ–14 gyártását 11 év után, 1988-ban szüntették be, ami része volt a peresztrojka társadalmi kiváltságok elleni kampányának is. Az utolsó példányt 1988. december 24-én készítették el, és 1989 januárjában hagyta el a gyárat. A következő, még befejezetlen példányt szétbontották. A gyártás leállítása után a jármű előállításához használt berendezéseket is selejtezték és megsemmisítették a GAZ-nál, ezzel végleg befejeződött a luxuslimuzinjaik gyártása. Ez idő alatt minden változatát beleszámítva összesen 1120 darabot készítettek a típusból.

Az 1990-es évek közepén felmerült a GAZ-nál a gyártás újraindításának ötlete, de később kiderült, hogy a jármű gyártási dokumentációja sem maradt fenn, a sorozatgyártást az alapoktól kellett volna újra megszervezni.

TípusváltozatokSzerkesztés

GAZ–14–05Szerkesztés

GAZ-RAF–3920Szerkesztés

GAZ–14–07Szerkesztés

Műszaki adatokSzerkesztés

TömegadatokSzerkesztés

  • Üres tömeg: 2590 kg
  • Teljes tömeg: 3150 kg
  • Tengelyterhelés (teljes tömegnél):
    • a mellső tengelyen: 1530 kg
    • a hátsó tengelyen: 1620 kg

MotorSzerkesztés

  • Típusa: GAZ–14 V8 hengerelrendezésű benzinüzemű motor
  • Hengerűrtartalom: 5526 cm³
  • Furat: 100 mm
  • Löket: 88 mm
  • Kompresszióviszony: 8,5
  • Maximális teljesítmény: 161,4 kW (220 LE) 4200 1/perc fordulatszámon
  • Gyújtási sorrend: 1–5–4–2–6–3–7–8

Lásd mégSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Avtolegendi SZSZSZR, 52. szám, 2011, DeAgostini kiadó, Moszkva, ISSN 2071-095X