A Great Western Railway (GWR) 4900 típusú vagy Hall osztályú, 4-6-0 tengelyelrendezésű, univerzális  gőzmozdonyát  Charles Collett tervezte. Összesen 259 példányt építettek ebből a típusból, 4900-4999, 5900-5999 és 6900-6958 sorozatszámokkal. A későbbi LMS Stanier és az LNER Thompson B1 típusú mozdonyok sok hasonlóságot mutatnak a Hall osztályúakkal. Az államosítás után, 1948-ban, a Brit Vasutak az 5MT teljesítményosztályba sorolta.

GWR 4900
GWR 4900 Class 4953 Pitchford Hall.jpg
GWR 4900
Pályaszám
4900-4999, 5900-5999, 6900-6958
Általános adatok
Gyártó Swindon Works
Gyártásban 19281943
Szolgálatba állás 1928. december
Selejtezés 1965. december
Darabszám259 db
Műszaki adatok
Tengelyelrendezés 4-6-0
Nyomtávolság 1 435 mm
Hajtókerék-átmérő 1 829 mm
Futókerék-átmérő
Elöl 914 mm
Szolgálati tömeg76,2 t t
Tapadási tömeg57,9 t t
Legnagyobb tengelyterhelés 19,3 t
Gőzvontatás
Jelleg 2'Ch
Hengerek
Átmérője 470 mm
Dugattyú lökethossza 762 mm
Gőznyomás 15,5 bar
Rostélyfelület 2,515 m²
Túlhevítő felület 24,4 m²
Forrfelület 156,69 m²
A Wikimédia Commons tartalmaz GWR 4900 témájú médiaállományokat.
A GWR 4953 Pitchford Hall a birminghami vasúti múzeumban

TörténeteSzerkesztés

1923 végére a GWR elegendő expresszvonati mozdonnyal rendelkezett, de a GWR 4300 univerzális gőzmozdonyai már nehezen birkóztak meg a növekvő terheléssel. George Jackson Churchward a 2-8-0 tengelyelrendezésű, 1.727m hajtókerék átmérőjű GWR 4700 típust az expresszáru-szállításhoz és a mentesítő személyvonatok vontatásához tervezte. Collett azonban a Saint osztály kisebb hajtókerék-átmérőjű, módosított változatát preferálta, forgóvázba helyezett futókerekekkel, ezért építette a 2925 pályaszámú Saint Martin mozdonyt 1,829 m átmérőjű hajtókerekekkel.

A prototípusSzerkesztés

A prototípust 1924-ben átépítették, a gőzhengereket áthelyezték és korszerű mozdonysátorral látták el. A Saint Martin Swindonból 1924-ben indult a hároméves próbaüzemre. Ezen időszak alatt Collett több változtatást eszközölt például a kazánon és a gőzcsöveken.

SorozatgyártásSzerkesztés

Collett elégedett volt az 1925 és 1927 közötti próbaüzem során a prototípus képességeivel és további nyolcvan példányt rendelt a Swindon művektől 1928-ban. 1928 decemberében a prototípust átszámozták, az új pályaszáma 4900 lett. Az 1930-ig elkészülő új mozdonyok a 4901-80 pályaszámokat kapták. Nevüket angol és welszi kastélyokról kapták, amelyek nevében 'Hall' szerepelt, ezért a típus 'Hall osztály'-ként vált ismertté.

A sorozatgyártású mozdonyok a prototípushoz képest kisebb eltérésekkel épültek, a futókerekek átmérőjét 914 mm-re csökkentették és nagyobb (191 mm) oldalirányú elmozdulási lehetőséget kaptak. A mozdony tömege is megnövekedett 2,5 tonnával, így a vonóerő (121,33kN) nagyobb lett a 'Saint' osztályénál (110,92kN). Az eredeti mozdonyokat Churchwall szerkocsikkal építették (16m³), de a 4958-as pályaszámtól kezdve általában Collett nagyobb, 18m³-es típusait használták, bár néhány példány ez után is az éppen rendelkezésre álló kisebb szerkocsival állt szolgálatba.

Az első megrendelést továbbiak követték az 1930-as években és az 1940-es évek elején. 1935-ben már 150 példány állt szolgálatban és a 259., utolsó Hall, a 6958 Oxburgh Hall 1943-ban készült. A típus utódja a '6959 Módosított Hall' osztály, amelyből további 71 mozdony épült.

Megőrzött példányokSzerkesztés

A sorozat forgalomból kivonása a prototípus Saint Martin-nal kezdődött 1959-ben. A mozdony futásteljesítménye elérte a figyelemre méltó 2 092 500 mérföldet. A sorozat további példányait az 1960-as években vonták ki a forgalomból, 1965-re a típus eltűnt a forgalomból.

A sorozatból 11 példány maradt fenn, hét működőképes, közülük 6 használható nyílt vonalon: 4930 Hagley Hall, 4936 Kinlet Hall, 4953 Pitchford Hall, 4965 Rood Ashton Hall, 5900 Hinderton Hall és 5972 Olton Hall. Az 5972 Olton Hall a Harry Potter filmekben a Roxfort Expressz mozdonyaként vált híressé.

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a GWR 4900 Class című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

ForrásokSzerkesztés

  • Haresnape, Brian. Collett & Hawksworth Locomotives, A Pictorial History. Ian Allan Ltd (1978). ISBN 0-7110-0869-8 
  • Whitehurst, Brian. Great Western engines, names, numbers, types, classes: 1940 to preservation. Oxford: Oxford Publishing Company, 42–44, 53–55, 62–63. 103, 144. o. (1973). ISBN 0-902888-21-8