Gaál Sándor (hadnagy)
Gaál Sándor (angolul: Alexander Gaál) (Magyarország, 1831. – New Orleans, Louisiana, USA, 1912. február 29.) magyar honvédhadnagy; harcolt az itáliai magyar légióban és az amerikai polgárháborúban az unionisták oldalán.
| Gaál Sándor | |
| Született | 1831 Magyarország |
| Elhunyt | 1912. február 29. (80-81 évesen) New Orleans |
| Foglalkozása | katona |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életútja szerkesztés
Az ismeretes Gyulai Gaál családból származott Gaál Sándor, rokona volt annak a Gyulai Gaál Miklós honvédtábornoknak, ki húszévi várfogságra ítélve osztrák börtönben ült, ott megvakult, és 1854-ben meghalt. Gaál tizedesként szolgált a császári hadseregben, onnan dezertált, s hadnagyi beosztásban harcolt az 1848-49-es magyar szabadságharcban, súlyosan meg is sebesült. A világosi fegyverletétel után török földre menekült, majd elhitették vele, ha hazatér, nem esik bántódása, s haza is tért, elfogták, kényszersorozással az osztrák seregbe szervezték be közlegénynek. Innen sikerült a lengyel forradalmárokhoz csatlakoznia 1863-ban, de orosz fogságba került. Az oroszok kiadták őt az osztrákoknak, de mivel már az osztrákok békülni akartak a magyarokkal, nem bántották Gaál Sándort, elengedték azzal a feltétellel, ha külföldre távozik.[1]
Gaál 1864-ben megérkezett Amerikába, itt éppen még dúlt a polgárháború, Gaál 1864 október 10-én beállt harcolni az unionisták oldalán a Floridai 1. számú lovasezredbe, de nagyon hamar megsebesült, így azután sebesülése és angol nyelvtudásának hiánya miatt kilépett a seregből. Rövid szolgálatának idejét Ruttkay Albert Bélával, Mészáros Imrével és Rombauer Rolanddal töltötte egy ezredben.
Gaál Sándor 1870-ben New Orleansban telepedett le, ott sorsjegyügynök lett, amerikai nőt vett feleségül. A Mississippi torkolatában, a Beriteria szigeten kis házat épített, esténként ott pipázott és halkan dúdolta a magyar dalokat. 1912-ben kiesett a pipa a szájából és elhunyt, a louisianai Chalmette Nemzeti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Fecso Imre, a clevelandi (Ohio) Magyar Napilap tulajdonosa 1904-ben interjút készített a New Orleans-ban élő Botsay Sándorral, Gaál Sándorral és Grossinger Károllyal. Mindhárman részt vettek a magyar szabadságharcban és az amerikai polgárháborúban, Botsay, Gaál levelezett Kossuth Lajossal, Klapka Györggyel és más volt magyar szabadságharcosokkal, de még haláluk előtt mindent elégettek, hogy semmi ne maradjon utánuk.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ A világosi fegyverletétel és az 1864-es Amerikába érkezése közti időszak még további kutatásokat igényel, erre utal Vida István Kornél További információk c. fejezetben i.m. Még a névvel is merül fel probléma, Vidánál Gál Sándor, a többi forrásban Gaál.
Források szerkesztés
- Lincoln's Hungarian heroes; the participation of Hungarians in the Civil War, 1861-1865 / by Edmund Vasvary. Washington, D.C., The Hungarian Reformed Federation of America, 1939. 171 p. Gaál Sándor lásd 54, 132. p. (angolul) és (magyarul)
- Kende Géza: Magyarok Amerikában . az amerikai magyarság története. I. köt. Cleveland, Ohio; Szabadság kiadása, 1927. Gaál Sándor lásd 277-278. p.
- Dojcsák Győző: Amerikai magyar történetek. Budapest, 1985. ISBN 963 422 612 4 Botsay, Gaál, Grossinger lásd 101. p.
- Halász Imre: Magyarok az amerikai szabadságharcban
További információk szerkesztés
- Vida István Kornél: Világostól Appomattoxig: magyarok az amerikai polgárháborúban. Budapest, Akadémiai Kiadó, 2011. Gál Sándor lásd 231-232. p.
