Főmenü megnyitása

Gabányi László (színművész)

magyar színész

Gabányi László (Kolozsvár, 1879. december 8.Budapest, 1943. január 23.) színész, Gabányi Árpád fia.

Gabányi László
Gabányi László kb. 20 éves korában mint Fáraó a Pharao's Liebe című darabban
Gabányi László kb. 20 éves korában mint Fáraó a Pharao's Liebe című darabban
Életrajzi adatok
Született 1879. december 8.
Kolozsvár
Elhunyt 1943. január 23. (63 évesen)
Budapest
Pályafutása
Aktív évek 1899
Díjai
További díjakFarkas–Ratkó-díj (1915)

Gabányi László az IMDb-n
A Wikimédia Commons tartalmaz Gabányi László témájú médiaállományokat.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Gabányi Árpád színész fia. Öccse, István szintén színész.

1899-ben végzett Rákosi Szidi színésziskolában. Ugyanebben az évben kezdte pályáját Békésen, Halmay Imre társulatában. Igazgatói a következőek voltak: Halasi Béla Békéscsabán, Megyeri Dezső Kolozsvárott (1901–02), Monori Sándor Zomboron (1902–03), Beöthy László a Király Színházban (1903–05), Bihari Ákos Kecskeméten (1906–07). 1907-ben az Intim Színházban, 1907–08-ban a Budapesti Cabaret Színházban, 1908–10-ben Nagy Endre Modern Színpadán és 1910–11-ben a Royal Orfeumban is szerepelt. 1913-ban lett Tóth Imre jóvoltából a Nemzeti Színház tagja, s egészen haláláig ott játszott. 1915-ben Farkas–Ratkó-díjjal ismerték el. A világháború alatt a katonai szolgálat alól a Nemzeti Színház kikérte, de irodai szolgálatra önként jelentkezett és nyert is beosztást a Vöröskeresztnél. 1917–18-ban mint állandó vendég szerepelt az Intim Kabaréban. Tehetséges zsánerszínészként humorosan epizódszerepekben ért el sikereket.

Színészi munkássága mellett irodalommal is foglalkozik, több verse és egy egyfelvonásos darabja jelent meg. A Mozog az uram több mint 90 előadást ért meg az akkor Wertheimer Orfeum néven működő Új Színház épületében.[1] Emellett közreműködött rendezőként a Törekvés dalegylet színi előadásaiban is.

Fontosabb szerepeiSzerkesztés

  • Malvolio (Shakespeare: Vízkereszt);
  • Gonosz Pista (Tóth E.: A falu rossza);
  • Koszta Sámuel (Csiky Gergely: A nagymama);
  • Francia király (Kacsóh Pongrác: János vitéz);
  • I. sírásó (Shakespeare: Hamlet);
  • Tulipán (Csiky Gergely: A proletárok);
  • Wulkow (Hauptmann: A bunda);
  • Kátsa (Gárdonyi Géza: A bor).

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés