Főmenü megnyitása

Gagyi László (Fintaháza, 1910. június 22.Marosvásárhely, 1991. december 20.) romániai magyar író. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője a romániai magyar elbeszélő irodalomban.

Gagyi László
Élete
Született 1910. június 22.
Fintaháza
Elhunyt 1991. december 20. (81 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

ÉletpályájaSzerkesztés

Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Marosvásárhelyen tanítóskodik. A Kemény Zsigmond Társaság tagja, a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az Igaz Szó szerkesztője (1953–59) és könyvtáros. A Hét, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a Brassói Lapok és az Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizenkilenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, Jancsó Béla szerint „Még medrüket meg nem talált áradások ezek az írások [...], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival.” Ő is csatlakozik az Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új arcvonal című antológiában (1932). Egyik előadója a vásárhelyi találkozónak. 1938-tól részt vesz az Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Bánataratók című első regénye (1934) még „Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keveredése” (Kovács János); túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szónokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség népmentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt az 1930-as évek erdélyi falujáról s a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. Az 1940-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig – kissé Tamási Áronhoz hasonlóan – mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika című regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt legsikerültebb alkotása. „Levegője van regényének” – írja megjelenésekor Kovács György –, „valóban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibontakoznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt.” A regény komor hangulatvilága – különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerelmének ábrázolásában – a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a második világháború után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai.

KöteteiSzerkesztés

  • Szomorúságok énekei (novellák, Sepsiszentgyörgy 1929)
  • Bánataratók (regény, Marosvásárhely 1934)
  • Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő, Marosvásárhely 1937)
  • A kiválasztottak (regény, Kolozsvár és Budapest 1938)
  • Pillangó Zsuzsika (regény, Kolozsvár és Budapest 1941)
  • Nehéz órák (regény, Kolozsvár 1943)
  • Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa, 1946)
  • Fekete angyal (regény, Marosvásárhely 1947)
  • A korbács (kisregény, 1949)
  • A hadnagy esküje (regény, Marosvásárhely 1955, 1959)
  • Ilvai pisztrángok (novellák, 1955)
  • Tanárok (regény, Marosvásárhely 1956)
  • A belga nyúl (vígjáték, bemutatva Kolozsvár 1956)
  • A két testvér (elbeszélések, 1956)
  • Emlékezetes nap (novellák, Marosvásárhely 1956)
  • Vadrózsa (novellák, Marosvásárhely 1957)
  • Vidéki Hamlet (novellák, Marosvásárhely 1958)
  • Díszvacsora (vígjáték, Marosvásárhely 1962, románul is)
  • Holdfényes öböl (karcolatok, 1964)
  • A tábornok (regény, 1970)
  • A kiválasztottak – Pillangó Zsuzsika (új kiadás, Kovács János előszavával, RMI 1969)
  • A tenger varázsa (novellák, 1975)
  • Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó Zöld Margit illusztrációival, 1975)

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Jancsó Béla: Gagyi László novellái. Erdélyi Fiatalok 1930/2.
  • Molter Károly: Bánataratók. Erdélyi Helikon 1935/2.
  • Molter Károly: A kiválasztottak. Erdélyi Helikon 1938/8. Újraközölve Szellemi belháború. 1968. 361.
  • Molter Károly: Pillangó Zsuzsika. Erdélyi Helikon 1942/3
  • Molter Károly: Fekete angyal. Utunk 1947/15.
  • Kovács György: Erdély virágoskertjéből. Újság, Bp. 1941. dec. 7.
  • Izsák József: A hadnagy esküje. Igaz Szó 1956/3.
  • Izsák József: Tanárok. Utunk 1956/33.
  • Veress Dániel: "Tovább zengeni az emberek szívében". Utunk 1957/31.
  • Oláh Tibor: Vidéki Hamlet. Igaz Szó 1958/7–8.
  • Szekernyés László: Holdfényes öböl. Igaz Szó 1965/3.
  • Marosi Ildikó: "Közös célunk: az erdélyi kultúra ápolása." Beszélgetés Gagyi Lászlóval az Erdélyi Helikonról. A Hét 1978/20.
  • Éltető József: Képzelt gesta. Gagyi László hetvenedik születésnapjára. A Hét 1980/30.