Főmenü megnyitása

Gagyi László (Fintaháza, 1910. június 22.Marosvásárhely, 1991. december 20.) romániai magyar író. A lírai hangú próza jellegzetes képviselője a romániai magyar elbeszélő irodalomban.

Gagyi László
Élete
Született 1910. június 22.
Fintaháza
Elhunyt 1991. december 20. (81 évesen)
Marosvásárhely
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) próza

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Mint vidéki tanítócsalád szülötte korán megismerkedik a parasztság és a falusi értelmiség életével, ez művészetének fő élményforrása. Tanulmányait a marosvásárhelyi Református Kollégiumban és Nagyenyeden végzi, itt szerez tanítói oklevelet 1929-ben. Egy ideig Illyefalván, Nagysajón, később Marosvásárhelyen tanítóskodik. A Kemény Zsigmond Társaság tagja, a Pásztortűz, Erdélyi Helikon, Ifjú Erdély közli írásait. 1949-től kiadói lektor, majd az Igaz Szó szerkesztője (1953–59) és könyvtáros. A Hét, Utunk, Igaz Szó, Művelődés, Előre, Vörös Zászló, Jóbarát munkatársa.

Irodalmi tevékenységét költői próbálkozásokkal kezdi a Brassói Lapok és az Ifjú Erdély diákmellékletében (1924), de érdeklődése csakhamar a próza, a novella felé fordul. Tizenkilenc éves, amikor Szomorúságok énekei címmel megjelenik első novelláskötete a sepsiszentgyörgyi Jókai-nyomda kiadásában (1929). Egykori kritikusa, Jancsó Béla szerint „Még medrüket meg nem talált áradások ezek az írások [...], de nagy biztatásként már látszik belőlük: a szembenézés a mai élettel és annak problémáival.” Ő is csatlakozik az Erdélyi Fiatalok valóságkutató mozgalmához; cikkeket közöl a tanítóság helyzetéről és időszerű feladatairól, novellával szerepel az Új arcvonal című antológiában (1932). Egyik előadója a vásárhelyi találkozónak. 1938-tól részt vesz az Erdélyi Helikon marosvécsi megbeszélésein.

Bánataratók című első regénye (1934) még „Jókai és Szabó Dezső hatásának különös keveredése” (Kovács János); túlteng benne a romantika és líraiság, a harsány verbalizmus és szónokias moralizálás, ami nagymértékben csökkenti a korabeli falura és a falusi értelmiség népmentő szerepére vonatkozó írói mondanivaló hitelét. Második regénye, A kiválasztottak (1938) már szervesen beletartozik a népi írók második nemzedékének valóságfeltáró mozgalmába: romantikus túlzásai ellenére is lényegében reális, leleplező erejű képet nyújt az 1930-as évek erdélyi falujáról s a nép körében elterjedt szekták lélektorzító következményeiről. Az 1940-es évek elején írt egyes novelláiban (Májusi fagy, A cseléd, A sáska, Vadrózsa) a realista ábrázolás hagyományos útját követi, másokban pedig – kissé Tamási Áronhoz hasonlóan – mese és valóság, líra és epika sajátos ötvözetét teremti meg (Burkus háború, Szerelem). E törekvésének jelentős nagyepikai eredménye a Pillangó Zsuzsika című regény (1941), addigi s egyben egész pályafutásának tartalom és forma tekintetében egyaránt legsikerültebb alkotása. „Levegője van regényének” – írja megjelenésekor Kovács György –, „valóban él benne a figurákon kívül maga a falu is, a regényszereplők életközössége; kibontakoznak a gondok, töprengések, melyek emésztik a falu életét, s kiválnak a könyvből azok a furcsa, elnyomorodott emberi jellemek, melyeket ez a gonosz paraszti sors nevelt.” A regény komor hangulatvilága – különösen a fiatal parasztlány reménytelen és tragikus szerelmének ábrázolásában – a népballadákra emlékeztet; bensőséges hangú előadásmódja éppúgy, mint nyelvének költőisége, az író legjobb művészi erényeiről tanúskodik. Ezeket az erényeket mint regényíró a második világháború után kevésbé tudja kamatoztatni (Fekete angyal, Tanárok), viszont két történelmi tárgyú regényével (A hadnagy esküje, A tábornok) ismét figyelemreméltót alkot.

Művészi tehetségének igazi területe ebben az időszakban mégsem a regény, hanem a novella; olyan írásai, mint az Ilvai pisztrángok, a Napfényes öböl, A tenger varázsa, jellegzetesen lírai-romantikus hangulati elemekben gazdag novellatermésének emlékezetes darabjai.

KöteteiSzerkesztés

  • Szomorúságok énekei (novellák, Sepsiszentgyörgy 1929)
  • Bánataratók (regény, Marosvásárhely 1934)
  • Szegény kicsi bojtár (balladajáték, társszerző Nagy Jenő, Marosvásárhely 1937)
  • A kiválasztottak (regény, Kolozsvár és Budapest 1938)
  • Pillangó Zsuzsika (regény, Kolozsvár és Budapest 1941)
  • Nehéz órák (regény, Kolozsvár 1943)
  • Tiszta út (tanulmány, a marosvásárhelyi tanfelügyelőség kiadványa, 1946)
  • Fekete angyal (regény, Marosvásárhely 1947)
  • A korbács (kisregény, 1949)
  • A hadnagy esküje (regény, Marosvásárhely 1955, 1959)
  • Ilvai pisztrángok (novellák, 1955)
  • Tanárok (regény, Marosvásárhely 1956)
  • A belga nyúl (vígjáték, bemutatva Kolozsvár 1956)
  • A két testvér (elbeszélések, 1956)
  • Emlékezetes nap (novellák, Marosvásárhely 1956)
  • Vadrózsa (novellák, Marosvásárhely 1957)
  • Vidéki Hamlet (novellák, Marosvásárhely 1958)
  • Díszvacsora (vígjáték, Marosvásárhely 1962, románul is)
  • Holdfényes öböl (karcolatok, 1964)
  • A tábornok (regény, 1970)
  • A kiválasztottak – Pillangó Zsuzsika (új kiadás, Kovács János előszavával, RMI 1969)
  • A tenger varázsa (novellák, 1975)
  • Doktor Fürge rendel: alvástól ébredésig (mesenovella, Soó Zöld Margit illusztrációival, 1975)

ForrásokSzerkesztés

További irodalomSzerkesztés

  • Jancsó Béla: Gagyi László novellái. Erdélyi Fiatalok 1930/2.
  • Molter Károly: Bánataratók. Erdélyi Helikon 1935/2.
  • Molter Károly: A kiválasztottak. Erdélyi Helikon 1938/8. Újraközölve Szellemi belháború. 1968. 361.
  • Molter Károly: Pillangó Zsuzsika. Erdélyi Helikon 1942/3
  • Molter Károly: Fekete angyal. Utunk 1947/15.
  • Kovács György: Erdély virágoskertjéből. Újság, Bp. 1941. dec. 7.
  • Izsák József: A hadnagy esküje. Igaz Szó 1956/3.
  • Izsák József: Tanárok. Utunk 1956/33.
  • Veress Dániel: "Tovább zengeni az emberek szívében". Utunk 1957/31.
  • Oláh Tibor: Vidéki Hamlet. Igaz Szó 1958/7–8.
  • Szekernyés László: Holdfényes öböl. Igaz Szó 1965/3.
  • Marosi Ildikó: "Közös célunk: az erdélyi kultúra ápolása." Beszélgetés Gagyi Lászlóval az Erdélyi Helikonról. A Hét 1978/20.
  • Éltető József: Képzelt gesta. Gagyi László hetvenedik születésnapjára. A Hét 1980/30.