Galambos Márton (orvos)

(1820–1872) magyar orvos

Galambos Márton (Selmecbánya, 1820. április 15.Pozsony, 1872. szeptember 16.) állatorvos, orvos, honvédorvos, a magyarországi immunológiai kutatások egyik úttörője.

Galambos Márton
Született1820. április 15.
Selmecbánya
Elhunyt1872. szeptember 16. (52 évesen)
Pozsony
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásaorvos,
állatorvos
SírhelyeFiumei Úti Sírkert (9-es parcella, 6. sor, 22. sz. sírhely (felszámolták))[1]

Galambos Márton aláírása
Galambos Márton aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Galambos Márton témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Tanulmányai szerkesztés

Középiskolai tanulmányait a pesti piarista gimnáziumban végezte, majd beiratkozott a pesti egyetem bölcsészeti karára. Itt 1842-ben szerzett oklevelet, majd tanulmányait az orvosi karon folytatta. 1846-ban sebész- és szülészmesteri, 1847-ben állatorvosi oklevelet szerzett. Orvosi oklevelét csak később, 1858-ban kapta meg.

Orvostanári és tudományos pályája szerkesztés

1847-től a pesti állatorvosi tanintézetben tanársegédként alkalmazták. Az 1848–49-es szabadságharcban honvédorvosként vett részt. A magyar kormány 1849-ben segédtanárrá nevezte ki. A szabadságharc leverése után I. Ferenc József megerősítette kinevezését. Ekkortól a házi emlősök természetrajza, a gyógyszertan és rendeléstan, illetve a tenyésztéstan előadója lett. A szabadságharc alatt tanúsított hazafias magatartása miatt a kormányzat 1853. április 23-án felfüggesztette állásából és a tanári működéstől eltiltotta. Állásába 1856. szeptember 12-én helyezték vissza. 1959-ben rendkívüli tanárrá nevezték ki, egyúttal kilenc tantárgy előadásával bízták meg. A túlterhelés következtében megbetegedett, így a következő években tanári feladatainak csak korlátozottan tudott megfelelni. 1863-ban nyilvános rendes tanárrá nevezték ki. Ettől kezdve az előkészítő tantárgyakon kívül a kór- és gyógytant, a kórbonctant és a gyógyszertant adta elő. Magyarországon ő volt az első, aki önálló stúdium keretében oktatta az állatorvosi kórbonctant és kórbonctani jegyzetet is készített.[2]

Elsőként állapította meg, hogy a keleti marhavész a juhot és a kecskét is megfertőzheti. Kimutatta, hogy a betegség marhákról juhokra mesterségesen átoltva védőoltásként alkalmazható. Javaslatára 1861-ben Heitzmann Márton országos főállatorvos a helytartótanácsnál kezdeményezte a módszer gyakorlati alkalmazásának bevezetését, a javaslatot azonban elutasították.[3]

Művei szerkesztés

  • A ragályos keleti marhavésznek átvitele juhokra (Pest, 1862);
  • Kórbonctan dr. Galambos Márton előadásai után (Pest, 1865);
  • Gyógyszertan állatorvosok és mezei gazdák számára több százra menő magyar vény-(recept) példával ellátva (Pest, 1871).[4]

Emlékezete szerkesztés

Sírhelye 1918. március 10-éig Pozsonyban volt, ekkor földi maradványait Budapestre szállították és a Fiumei úti sírkertben temették el. Sírját azóta felszámolták.[5] 1981-ben Hondromatisz Rigasz görög származású magyar szobrászművész Galambos Márton portréját ábrázoló bronz érmét készített. Műve a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Könyvtárához tartozó Állatorvos-történeti Gyűjteményben található.[6]

Jegyzetek szerkesztés

  1. https://library.univet.hu/portre/sirok.pdf
  2. Szent István Egyetem, Állatorvos-tudományi Tanszék – A tanszék története. (Hozzáférés: 2009. október 19.)[halott link]
  3. Szegedi Gyula: Az immunológia kezdetei Magyarországon Archiválva 2008. október 16-i dátummal a Wayback Machine-ben (Magyar Immunológia, 2002, 1. évfolyam 2. szám)
  4. Győry Tibor: Magyarország orvosi bibliographiája. 1472–1899. (Hozzáférés: 2009. október 19.)
  5. Mészáros M. János: Az állatorvosképzés 1818-tól 2004-ig elhunyt tanárainak és előadóinak sírjai, Budapest, 2007, ISBN 963-948-372-9, Galambos Márton
  6. Galambos Márton bronz érme. (Hozzáférés: 2009. október 19.)

Források szerkesztés