Garabonciás (mitológia)

varázsló, vihartámasztó ember, diák

A garabonciás (régi magyar: garabantzás deák),[1] bűbájos, ördöngös mesterséghez értő varázsló, vihartámasztó (ember, diák) a magyar népi vallásban. A középkori népi keresztény hiedelmek és a pogányság szinkretizmusából ötvöződött mitikus alak. Gyakran szegényes vagy kifejezetten rongyos öltözetű vándorként vagy vándordiákként ábrázolt személy; hosszú fekete köpennyel és leggyakrabban bűvös könyvvel, varázskönyvvel.

Több szomszédos nép, illetve magyarországi nemzetiség (szláv, német és román) hiedelemvilágában is szerepel a garabonciás diákhoz hasonló alak néhol hasonló (szerbhorvát: garabancijaš dijak), másoknál eltérő neveken (román: solomonar).

A régibb elem egy germán Odin-Wotannal rokon vonásokat mutató vihardémon (Wilder Jäger), a magyar hiedelemvilágban a táltos.[2]

A kapcsolódó hiedelmek szövevényes kölcsönhatásainak jelei figyelhetők meg.[3] Kialakulásában nyilván közrejátszott a diákokhoz, vándordiákokhoz (goliárd, vagana, fahrender Scholast) kapcsolódó népi tapasztalatok, műveltségük (latin nyelv -> deák nyelv, „deákul”), tudásuk, ártalmatlan fortélyaik, csínytevéseik[4] megfigyelése, megtapasztalása és a legendaképzés logikája szerint ezek természetfelettivé nagyítása, ördögivé torzítása. Illetve hasonló régebbi, mitikus személyek, például a táltosok tulajdonságainak, történeteinek egybeolvasztása, ami a magyar garabonciás alakját egyedivé teszi. (Foggal születés, állatalakban viaskodás, fő tápláléka a tej, ...)

A varázskönyv motívum alapja – tekintettel a könyvek akkori igen magas árára – inkább a vándordiákok által közkedvelt emlékkönyv[5] lehet, amibe útjuk, tanulmányaik során külföldi professzorok, hírességek, diáktársak, rokonok, barátok írtak méltatásokat, útravaló bölcsességeket, kedvenc idézeteket néha színes képekkel, vízfestményekkel díszítve azokat.

Távolabbi párhuzam a középkori Dél-francia, Észak-olasz, Dél-német területeken működő, időjárással zsaroló szemfényvesztő csalók, tempestarius vagy tempestatum doctorok híre, emléke.

Neve szerkesztés

Névváltozatai szerkesztés

A garabonciás szó alakváltozatai: garaboncás, garboncsás, görböncses, barboncás, gabroncás, gorgoncás, verboncás, tókás diák stb.

A név eredete szerkesztés

A garabonciás szó már 1519 óta ismert. Eredetét Szarvas Gábor tisztázta.[6] Megfejtése szerint a tőnek tekinthető garabonca („varázslat”) a régi olasz gramanzia („bűbájosság”) szóból ered, amely a negromanzia rövidült alakja és a latin necromantia, illetve görög νεκρομαντια („jóslás halottidézés révén”) szóra vezetendő vissza,[7] vagyis tulajdonképen „halottidéző”, „szellemidéző”, a holtak lelkeinek segítségével bűbájoskodó varázsló. Csak a népi etimológiai félreértés folytán lett belőle a „Schwarzkünstler”, illetve a szláv „fekete iskola diákja”.

Megjegyzendő, hogy mindez csupán a szó eredetére vonatkozik, de a garabonciásoknak tulajdonított praktikák között nem szerepel halottidézés vagy jóslás.

Továbbá hogy a legutóbbi időkben néha tévesen a garabonciás diákot a vándordiák szinonimájaként használják, nyilván azt feltételezve, hogy a garabonciás jelentése vándor lenne.

Praktikáik és egyéb motívumok szerkesztés

  • Varázslóiskola. Az is megkülönbözteti a táltostól, hogy a garabonciás a tudományát iskolában tanulta.
  • Bűvös könyvéből előhívott, elővarázsolt tárgyak, lények (például a sárkánya). Más változatok szerint a könyvből olvasás hatására, de víz alól, tóból jön elő.
  • Gyakran illetéktelen személy olvas bele a varázskönyvébe, amiből különféle bonyodalmak származnak. Például levitáció, hirtelen távoli helyre kerülés vagy veszélyes állat előkerülése a könyvből.
  • Sárkányon, óriáskígyón lovaglás.
  • Vihar, jégverés támasztása bosszúból, ha nem, vagy csak szűkösen kimért ellátást (leggyakoribb változat szerint tejet) kap vendéglátójától. Ilyenkor az elővarázsolt sárkányra pattan és annak hátán repül el a falu felett. A sárkány farka kelti a hatalmas szélvihart, veri le a háztetőt, aminek következtében a zsugori gazdát éri a legnagyobb kár. Más változat szerint a gazdánál a tej vérré válik, esetleg béka terem benne.
  • Amelyik faluban harangoznak, annak határát nem tudja jégveréssel elpusztítani.[8]
  • Viaskodás egymással állat, például bika alakban. Ennek következtében is leggyakrabban vihar, jégeső támad.
  • A táltosokra emlékeztet az a motívum is, amely szerint varázslatára vándorbotja a Holdig nő. Azon mászik fel a felhők közé.

Irodalom szerkesztés

A Dorottyában Csokonai így ír egy garabonciás diákról:

„Már felkerekedvén a vidi pusztáról
Vagy a Szent Gellértnek bortermő szirtjéről,
Zablás sárkányán a garabonciás deák,
már a forgó széltől csikorognak a fák,
Ropog a pásztornak kunyhója fedele,
Kavarog a vetés, víz habbal tele,
Egyebütt csendesség látszik völgyön-hegyen.
Csak ott van fergeteg, ahol ő átmegyen...”

Gárdonyi Géza: A barboncás

Külföldön Kosztolányi Dezső A fehér ezredes (1912) című novelláját emlegetik, de ebben csupán egy rosszalkodó kisfiút mondanak viselkedése miatt garabonciásnak.

Egyéb szerkesztés

 
Orr Lajos: Garabonciás (1992)

A garabonciás mint néprajzi és történelmi vonatkozású szó régóta kedvelt név a különféle intézmények, szállodák, éttermek, termékek, együttesek neveként, és gyakori tárgya művészeti alkotásoknak is.

  • Feledi Margit: Garabonciás diák, "Élet" Irodalmi és Nyomda Részvénytársaság, 1928
  • Lehár Ferenc: Garabonciás, 1943
  • Majtényi Mihály: Garabonciás. Vidám regény; Testvériség-Egység, Újvidék, 1952
  • Gáll István: Garabonciás diák, Elbeszélő költemények és verses mesék; Dunántúl, Pécs, 1954
  • Szilágyi Domokos: Garabonciás, Ifjúsági, Bukarest, 1967, 46 oldal
  • Garabonciás Táncegyüttes
  • Haranghy Jenő: Garabonciás diák, art deco életkép, akvarell papíron, 1900-1949
  • Eduard Uszpenszkij: Garanciális garabonciások - szatírikus mese, fordította: Feleki Ingrid, Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó-Kárpáti Könyvkiadó, Budapest-Uzsgorod, 1976, 91 oldal, ISBN 963-11-0712-4
  • Végh György: Mostoha éveim ; A garabonciás diák ; Eszter (önéletrajzi regény-trilógia, Budapest, 1981) (MEK)
  • Váradi István: Garabonciások húsz éve, Garabonciás Alapítvány, Budapest, 2010, 112 oldal
    • Garabonciás Együttes, a ferencvárosi táncegyüttesről
  • Toót-Holló Tamás Garabonciás Könyve regénytrilógiája:
    • Üsse kő (2012)
    • Három a kő (2013)
    • Gördül a kő (2014)

valamint

  • Üsse kő – Jelenések hét rendbéli úton (2012),

és

  • Garabonciások könyve és szerelme (2015), tanulmánykötet, Napkút Kiadó, ISBN 9789632634722
  • Sarány István: Garabonciások - CD-vel, Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2018, 306 oldal, ISBN 978-973-26-1207-1
    • A temesvári Garabonciás együttesről.
  • Galambos Tamás: A garabonciás In: Garabonciások - Antológia a XII. Lidércfény pályázatra készült novellákból, Lidércfény online kulturális magazin, Szentes, 2022, 268 oldal, ISBN 9786150154084; 186 oldal, ISBN 9786150154077 Online

Források szerkesztés

Jegyzetek szerkesztés

  1. Lexicon valachico-latino-hungarico-germanicum - Solomonari szócikk.
  2. A Magyar Katolikus Lexikon némileg félreérthető módon a fekete sámánokkal való hasonlóságot említi, azonban Diószegi szerint a magyar hitvilágban ilyen különbségtételnek nincs nyoma a sámánok azaz táltosok között (ellentétben például a burját pogány hitvilággal).
  3. Érdekes módon a szakirodalom ismeretlen okból nem említi a (férfi) boszorkányokhoz, boszorkánymesterekhez való hasonlóságot.
  4. Carmina burana
  5. Album amicorum, memoriae causa vagy philothec, németül Stammbuch.
  6. Nyelvőr VI, 97., 365. oldal.
  7. Pallas Nagylexikon: Garabonciás diák
  8. Magyar néprajz: Garabonciás

Kapcsolódó cikkek szerkesztés