Garai Gábor

Garai Gábor (eredeti neve: Rupprecht Gábor) (Budapest, 1929. január 27. – Budapest, 1987. szeptember 9.) Kossuth-díjas (1965) magyar költő, író, műfordító, kritikus.

Garai Gábor
A Szép versek antológiában megjelent portréinak egyike Csigó László felvétele
Élete
Született	1929. január 27. Budapest
Elhunyt	1987. szeptember 9. (58 évesen) Budapest
Sírhely	Farkasréti temető
Nemzetiség	magyar
Szülei	Marconnay Tibor, Garay Etelka
Házastársa	László Sarolta (1953-87)
Gyermekei	Garai Attila
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok)	versek, esszék, tanulmányok
Első műve	Zsúfolt napok (versek, 1956)
Kitüntetései	Kossuth-díj (1965) József Attila-díj (1959) József Attila-díj (1963) József Attila-díj (1979) SZOT-díj (1973)
Irodalmi díjai	József Attila-díj (1959, 1963, 1979) Kossuth-díj (1965) SZOT-díj (1973) Radnóti-díj (1981)
A Wikimédia Commons tartalmaz Garai Gábor témájú médiaállományokat.

Családja és származása

Az evangélikus felekezetű soproni eredetű nemesi származású virtsológi Rupprecht család sarja. Apja Marconnay Tibor (1896–1970) költő, anyja Garay Etta (1897–1975) szavalóművésznő. Szülei korán elváltak, édesanyja a házitanítónői munkájának jövedelméből egyedül nevelte fel. Apja Rupprecht Tiborként született, 1923-tól használta írói névként édesanyja, báró Beaulieu-Marconay Mártha (1866–1957) vezetéknevét, aki Rupprecht Olivér (1858–1942) hitvese volt. Garai Gábor apai dédszülei Rupprecht Lajos (1807–1889) sajtoskáli nagybirtokos, és alsókáldi Káldy Terézia (1827–1898) voltak. Anyai nagyszülei a római katolikus nyiregyházi származású dr. Garay Kálmán (1852–1906), ügyvéd, országgyűlési képviselő, és Andráscsik Anna (1865–1937) voltak; dr. Garay Kálmán eredetileg a Ferlicska vezetéknév alatt született, és 1905-ben, gyermekeivel együtt vette fel a Garay nevet. Garai Gábor 1953-ban megnősült, felesége László Sarolta lett; házasságukból született Garai Attila (1955–2024), okleveles biológus, az Orvosi továbbképző szemle szerkesztője, a Magyar Vegán Egyesület (MAVEG) egyik alapító tagja, műfordító.

Életpályája

1948-ban érettségizett, s ez évben jelent meg első verse az Új Időkben. A Közgazdasági Egyetemen kezdett tanulmányait származása miatt kénytelen volt megszakítani. A MÁV-nál dolgozott 1950–1958 között, 1958–1960 között az Európa Könyvkiadó lektora volt, közben az ELTE Bölcsészkarán magyartanári diplomát szerzett. 1960–1964 között az Élet és Irodalom versrovatvezetője, 1968–1972 között főszerkesztő-helyettese volt. 1964–1968 között a Magyar Írók Szövetségének külügyi titkáraként, 1972–1976 között főtitkár-helyetteseként, majd 1976-tól főtitkáraként dolgozott. 1957-ben belépett a Magyar Szocialista Munkáspártba, 1966–1980 között az MSZMP Központi Bizottságának tagja. 1982-től a Magyar PEN Club alelnöke, 1982-től haláláig a Látóhatár című irodalmi folyóirat főszerkesztője volt.

Munkássága

Első verseit az 1940-es években publikálta. Első kötetei (Zsúfolt napok, 1956; Ének a gyógyulásért, 1958) technikailag jól felkészült, fegyelmezett költőnek mutatják; a nyugatos hagyományok fogalmi pontosságra törekvő, racionalista ágát folytatta. 1956 után a kulturális politikától támogatott költő szerepét vállalta. A Tűz-tánc című versével vált ismertté (1957). A Tűz-tánc avantgárd stíluselemeivel és forradalmiságával a lejáratott szocialista költészet megújítására tett kísérletet. Az Emberi szertartás (1960) a szerepét és hangját megtalált költő kötete; benne a Jób könyve a szenvedések közt megőrzött hűség allegóriája. A Mediterrán őszben (1962) a szintézis útját kereste a történelem tanulságai meg a technikai haladás korszerű eredményeivel kapcsolatos szellemi és erkölcsi következtetések között (Tűzre várok, Asztronauták). Az Elégiák évadával (1974) olyan szakasz kezdődött pályáján, amelyben a valóság tárgyias rajzát a harmónia utáni vágyakozás motívuma tette személyesebbé; a szocializmusnak elkötelezett költészetében az erkölcsi elemek jutottak növekvő szerephez. A folyamatosan olvasva lírai naplóként ható verseskötetekben az 1976-os Visszfénytől az 1984-es Legszűkebb hazámig és Kelet-nyugati kerevetig mindig jelen van az elmúlással, az idővel való szembenézés motívuma. A Tiszta zengésben (1986) azokkal vitatkozik, „akik mostanság a mai magyar lírát termelik”; e kötet tartalmazza A reformátor (1985) című drámát és a belőle kimaradt „melléktermékeket” (Luther-monológok cikluscímmel). Posztumusz kötetében, a Doktor Valaki tévelygéseiben (1988) olyan alteregót szólaltat meg, akinek körülményei hasonlítanak az övéihez, de „gyöngéd iróniával és öniróniával reagál” megpróbáltatásaira. Műfordítóként is jelentős volt.

Színházi munkái

Szerzőként

Biztató (Mai magyar költők estje) (1959) Tűz-tánc (1959) Emberül felelj! (1961) Reggeltől Reggelig (1962) Ezek a mai fiatalok (1963) Gyöngykagylók (1963) Michelangelo-emlékest (1964) Pódium 64 (1964) Párbeszéd József Attilával (1964) A könyvek és én (1964) Mozgó világ (1964) Rapszódia az elragadtatásról (1965) Kalózok szeretője (1965)

Vietnám ege alatt (1967) Budapest költészete (1967) Mindenre Képes Újság (1967) Mindenkinek, mindenkinek (1967) Fő a fejünk (1968) A lebegő atlasz (1973) Tombol a Hold (1974) Várj reám! (1976) Boldog akar lenni az ember... I.-II. rész (1977) Tündér a kertben (1977) Orfeusz átváltozásai (1977) Csak semmi szenzáció (1979) A reformátor (1984)

Íróként

• A kölyökkor álmai (1985)
• Villa Negra (1986)

Műfordítóként

• Új szimfónia (1962)
• A kaukázusi krétakör (1964, 1968, 1975)
• Kalózok szeretője (1965)
• A krétakör (1966)
• Egy fő az egy fő (1966, 1978, 1989)
• A Luzitán szörny (1970)
• Tou O igaztalan halála (1971)

Művei

• Zsúfolt napok. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1956
• Ének gyógyulásért; Magvető, Bp., 1958
• Mediterrán ősz. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1962
• Magyar versek könyve (versek, összeállította Kormos Istvánnal, 1963)
• Artisták. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964
• Nyárvég. Válogatott versek; Szépirodalmi, Bp., 1965
• Eszköz és eszmélet; Szépirodalmi, Bp., 1965
• Kedd / Rapszódia az elragadtatásról. Verses táncjáték; Szépirodalmi, Bp., 1966
• Kis csodák. Versek; Szépirodalmi, Bp., 1968
• Anyaföld. Válogatott versek; vál., szerk., utószó Faragó Vilmos; Athenaeum Ny., Bp., 1968 (Kozmosz könyvek)
• Meghitt találkozások; Szépirodalmi, Bp., 1969
• Írás a falon; Szépirodalmi, Bp., 1969
• Orpheusz átváltozásai. Verses játék; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1970
• Márciusi nyár. Jegyzetek és versek egy indiai utazásról; Szépirodalmi, Bp., 1971
• Ablakban a nap; Szépirodalmi, Bp., 1972
• Elférünk a földön; Szépirodalmi, Bp., 1973
• A szenvedély évszakai. Összegyűjtött versek; ill. Borsos Miklós; Szépirodalmi, Bp., 1973
• Váci Mihály válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1974)
• Elégiák évada / Bolond Istók. Verses hangjáték Petőfi Sándor elbeszélő költeménye nyomán; Szépirodalmi, Bp., 1974
• A lebegő Atlasz. Színmű; Szépirodalmi, Bp., 1975
• Ölelkezők. Moszkva és Budapest versekben és képekben; vers Garai Gábor, fotó Gink Károly, Mihail Trahman; Kozmosz, Bp., 1975
• Visszfény; Szépirodalmi, Bp., 1976
• Bizalom. Válogatott versek; Magvető–Szépirodalmi, Bp., 1977 (30 év)
• Szélcsönd és újra szél; Szépirodalmi, Bp., 1978
• A kék sziget; ill. Szántó Piroska; Békés megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1979
• A viszályokon át; Szépirodalmi, Bp., 1979
• Jégkorszak után; Szépirodalmi, Bp., 1980
• Meghitt beszélgetések; Kozmosz Könyvek, Bp., 1980
• Simon István válogatott versei (válogatta, szerkesztette, 1980)
• Végtelen meg egy. Válogatott versek; Zrínyi, Bp., 1981
• Indián nyár; Szépirodalmi, Bp., 1981
• Delfin és medúza; Szépirodalmi, Bp., 1982
• Legszűkebb hazám; Szépirodalmi, Bp., 1984
• Kelet-nyugati kerevet. Útinapló versekkel; Szépirodalmi, Bp., 1984
• A megtartó költészet – prózában; Magvető, Bp., 1985
• A lady lovagja; Lapkiadó, Bp.,1986
• A tiszta zengés; Szépirodalmi, Bp., 1986
• Doktor Valaki tévelygései; Magvető, Bp., 1988
• Zápor és aszály. Versek és hátrahagyott versek, 1983–1987; Szépirodalmi, Bp., 1989
• Váci Mihály–Simon István–Garai Gábor: Valami nincs sehol. Válogatott versek; vál., szerk. Baranyi Ferenc; Papirusz Book, Bp., 2003

Műfordításai

• Emberi szertartás. Műfordítások; Magvető, Bp., 1960
• Vítězslav Nezval: Az éjszaka költeményei (versek, Eörsi Istvánnal, 1966)
• Szabad-kikötő. Válogatott versfordítások; Magvető, Bp., 1966
• Andrej Andrejevics Voznyeszenszkij: Oza (versek, 1967)
• Hans Magnus Enzensberger: Vallatás éjfélkor (versek, 1968)
• Andrej Andrejevics Voznyeszenszkij: Tükör-világok (versek, Rab Zsuzsával, 1970)
• Napkeltenyugta. Versfordítások; Szépirodalmi, Bp., 1976
• A. F. Faiz: Két szerelem (versek, 1979)
• R. I. Rozsgyesztvenszkij: Szomjúság (versek, 1979)
• Nguyen Trai: Írás egy kardon (versek, Barna Imrével, Tandori Dezsővel, 1980)
• Hans Magnus Enzensberger: A Titanic pusztulása (versek, 1982)
• Stephen Spender: A kettőzött szégyen (versek, 1986)
• Otto Fernández: El puente del ahorcado (Az akasztott hídja); Simor András, Bp., 2006 (Z)

Díjak

Sírja a Farkasréti temetőben (22-1-61/62)

• József Attila-díj (1959, 1963, 1979)
• Kossuth-díj (1965)
• Pro Arte aranyérem (1970)
• SZOT-díj (1973)
• A Munka Érdemrend arany fokozata (1975)
• A Szépirodalmi Könyvkiadó Nívódíja (1981)
• Radnóti-díj (1981)
• Szocialista Hazáért Érdemérem (1982)

Források

• Vasvári István: Garai Gábor; FSZEK, Bp., 1971 (Mai magyar költők. Bibliográfia)
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
• Ki kicsoda a magyar irodalomban? Könyvkuckó Kiadó, Budapest, 1999 ISBN 9-638157-91-7

További információk

• Magyar életrajzi lexikon
• Kortárs magyar írók
• Szerzői adatlapja a Molyon
• Színházi adattár. Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet. (Hozzáférés: 2025. április 22.)