Főmenü megnyitása

Garai József (Mecsekszabolcs, 1912. február 16. – Pécs, 2000. szeptember 6.[1]) Kossuth-díjas vájár, a Mecseki Szénbányászati Tröszt Szabolcs Bányaüzemének frontmestere, bányamentő.[2]

Garai József
Született 1912. február 16.
Mecsekszabolcs
Elhunyt 2000. szeptember 6. (88 évesen)
Foglalkozása bányász
Kitüntetései Kossuth-díj

ÉletrajzaSzerkesztés

Bányász családból származott.[1] 1928-1937 között segédvájárként a Szent István-aknán, majd 1967-ig vájárként,[1] később frontmesterként, végül bányamentőként dolgozott. 1928 és 1963 között – a Népszabadság 1963. március 16-i cikke szerint – „háromszor került omlás alá, bent rekedt bányatűzben, légrobbanáskor, s volt gázömlésben is”. Garai szerint „nem könnyű a bányamentő munkája […] Amikor elér az ember a betemetett bányászokhoz, s hallja jajgatásukat, akkor is hidegvérrel ácsolni, csákányozni kell […] Volt úgy, hogy a bányamentőnek az omlásba szorult szerencsétlen lábát kellett levágnia, mert az életét csak így menthette meg. […]”[3]

Garai bányamentőként 17 ember életét mentette meg 1937-1965 között.[4][1]

1951-ben és 1955-ben Kiváló Bányász címmel, 1962-ben a Szocialista Munkáért Érdeméremmel tüntették ki. 1963-ban megkapta a Kossuth-díj III. fokozatát, az indoklás szerint „termelési eredményeiért, a fiatalok neveléséért és a bányamentő szolgálatban kifejtett áldozatos munkájáért”. 1965-ben a Bányászati Szolgálati Érdemérem ezüst fokozatával díjazták.[2]

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 256. o. ISBN 978-963-06-7919-0
  2. a b Darvasné–Klement–Terjék
  3. Népszabadság
  4. Leszkó Margit

ForrásokSzerkesztés

  • Kossuth-díjasok és Állami Díjasok almanachja 1948–1985. Szerk. Darvas Pálné, Klement Tamás, Terjék József. Budapest: Akadémiai. 1988. 373. o. ISBN 963-05-4420-2  
  • Leszkó Margit: Isten lába alatt – Életregény, Pécs: Pro Pannonia, 2005. ISBN 963-9498-41-6 (online összefoglaló[halott link])
  • Kossuth-díjasok – Bányászt köszöntünk, Népszabadság, 1963. március 16. (Darvasné–Klement–Terjék 381–382. o.)