Főmenü megnyitása

Garay András

biofizikus, biokémikus

Garay András (Pécs, 1926. május 20.College Station, 2005. október 10.) magyar–amerikai biofizikus, biokémikus, molekuláris biológus, növényfiziológus, egyetemi tanár, a biológiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Fő kutatási területe az élő anyag molekuláris aszimmetriájának, e jelenség eredetének és evolúciós szerepének vizsgálata volt.

Garay András
Andrew S. Garay
Életrajzi adatok
Született1926. május 20.
Pécs
Elhunyt2005. október 10. (79 évesen)
College Station, Texas, USA
Ismeretes mint biofizikus
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Pázmány Péter Tudományegyetem, Budapest (1949)
Pályafutása
Szakterület biofizika
Kutatási terület szervezettani, fejlődéstani folyamatok molekuláris fizikai és sztereokémiai háttere
Tudományos fokozat biológiai tudományok kandidátusa (1958), doktora (1967)
Munkahelyek
Eötvös Loránd Tudományegyetem, Budapest tanársegéd (1949–51)
Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem, College Station professzor (1976–94), professor emeritus (1994–2005)
MTA SZBK Biofizikai Kutatóintézet, Szeged igazgató (1973–75)
Akadémiai tagság MTA levelező tag (1973), rendes tag (1993)

ÉletútjaSzerkesztés

Eötvös-kollégistaként végezte felsőfokú tanulmányait a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, de a Vigilia és a Válasz Körben való részvétele miatt a fordulat évében, 1948-ban kizárták a kollégiumból. Biológia–kémia szakos középiskolai tanári képesítését 1949-ben, bölcsészdoktori oklevelét 1950-ben szerezte meg. A kutató- és oktatómunkát az egyetemi növényélettani intézetben kezdte meg 1949-ben, Gimesi Nándor tanársegédeként. Miután a darwinizmus és a mendeli genetika megállapításait tagadó liszenkói tanok oktatását elutasította, 1951-ben kizárták az egyetemi oktatók sorából. 1951–1952-ben a székkutasi Gyapottermesztési Kutatóintézetben dolgozott. 1952-ben az újjászervezett budapesti Gyógynövénykutató Intézet munkatársává nevezték ki, 1957-től a fertődi Növénynemesítési és Növénytermesztési Kutatóintézet alkalmazásában állt mint tudományos főmunkatárs, 1963 után pedig mint a biokémiai laboratórium vezetője. 1968-tól Straub F. Brunó meghívására tudományos főmunkatársként, 1969-től címzetes egyetemi tanári címmel oktatott a szegedi József Attila Tudományegyetem növény-szervezettani és növényélettani tanszékén. 1971-től 1973-ig az MTA Szegedi Biológiai Központban (MTA SZBK) tudományos tanácsadói címmel, a Növényélettani Intézet igazgatóhelyetteseként végezte a kutatómunkát. 1973-tól 1975-ig az MTA SZBK Biofizikai Intézetében folyó tudományos munkát irányította intézeti igazgatóként.

A hatóságok zaklatása elől (egyebek mellett a belső elhárítás informátornak is megpróbálta beszervezni) 1975-ben családjával együtt az Amerikai Egyesült Államokba távozott. 1976-tól 1994-ig a Texasi Mezőgazdasági és Műszaki Egyetem (TAMU) biokémiai és biofizikai tanszékének professzora volt, egyidejűleg 1968–1969-ben a Kairói Egyetemen, 1986–1987-ben a franciaországi Roueni Egyetemen is oktatott vendégtanárként. 1994-től haláláig a TAMU professor emeritusa volt.

Az 1990-es fordulatot követően sem költözött vissza Magyarországra, az Amerikai Egyesült Államokban hunyt el. Végakaratának megfelelően hamvait hazaszállították, és a pécsi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.

MunkásságaSzerkesztés

Pályája első szakaszában a növényi fejlődésélettan és morfológia biokémiai alapjait, a növényi növekedés molekuláris szintű, hormonális szabályozását, az auxinok virágzás-élettani hatásmechanizmusát vizsgálta a fotoperiodizmussal összefüggésben. E korai stúdiumok során merült fel benne a kérdés, hogyan és miért halad az élő anyag evolúciója során a fokozódó komplexitás irányába. Hogy e kérdéskör vizsgálatába szélesebb alapokra támaszkodva vághasson bele, az 1950-es évek során továbbképezte magát a fizika és a matematika területén (kvantummechanika, csoportelmélet stb.). Az 1950-es évek második felében vált elfogadottá a fizikában a paritássértés elve, mely szerint noha az elemi részecskék közötti erős kölcsönhatásban is megmarad a rendszerre jellemző tükrözési szimmetria (paritás), addig a gyenge kölcsönhatások az anyagban aszimmetrikus (paritássértő) végállapotokat eredményeznek. Ezt a tézist adaptálta Garay biológiai körülményekre, és kialakította munkahipotézisét, mely szerint az élő anyag szerveződésében és evolúciójában is szerepe lehet a molekulák közötti szupergyenge kölcsönhatásoknak. Pályája későbbi szakaszában ennek a hipotézisnek a bizonyítását kereste, fő kutatási területe az élő anyag molekuláris aszimmetriája (kiralitása) és annak eredete, valamint evolúciós szerepe volt. Életműve ugyan nem adott megnyugtató magyarázatot a biológiai molekulák aszimmetriájának kérdésére, de vizsgálatai során többek között kimutatta, hogy az élő szervezetek balkezes (–1-es kiralitású) és jobbkezes (+1) molekulái eltérően reagálnak az atommagból kilépő nagyenergiájú elektronokra. Megállapította, hogy az evolúció időnyila (időiránya) a komplexitás, a növekvő entrópia felé tart, és ez összhangban van a szupergyenge kölcsönhatások előidézte molekuláris paritás- és töltésszimmetria-sértéssel.

Emellett behatóan foglalkozott az optikai cirkuláris dikroizmus jelenségével is, amelynek során a lineárisan polarizált fény egy optikailag aktív anyagban jobbra és balra cirkulárisan polarizált sugarakra válik szét.

Szervezeti tagságai és elismeréseiSzerkesztés

1973-ban megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának, azonban miután 1975-ben elhagyta az országot és az Amerikai Egyesült Államokban telepedett le, „illegális külföldi tartózkodás” miatt 1976-ban kizárták az akadémikusok sorából. 1990-ben ezt az elnöki határozatot semmisnek nyilvánították, levelező tagságát rehabilitálták, majd 1993-ban a rendes tagok sorába választották. Az 1970-es években tagja volt a Szegedi Akadémiai Bizottságnak.

Főbb műveiSzerkesztés

  • Virágtalanok X.: Az anyarozs. Budapest: Akadémiai ny. 1960.   (Békésy Miklóssal)
  • Origin and role of optical isomery in life. Nature, 219. sz. (1968) 338–340. o.
  • On the role of molecular chirality in biological electron transport and luminescence. Life Sciences, X. évf. 24. sz. (1971) 1393–1398. o.
  • Comments on the time direction of biological evolution. Acta Botanica Hungarica, (1974)
  • Neutral currents in weak interactions and molecular asymmetry. Journal of Molecular Evolution, VI. évf. 2. sz. (1975) 77–89. o. (Hraskó Péterrel)
  • Superweak interactions and the biological time direction. Origins of Life and Evolution of Biospheres, IX. évf. 1. sz. (1978) 1–5. o.
  • Broken symmetries in physics and their relevance in chemistry and biology. In Origins of optical activity in nature. Ed. by D. C. Walker. New York: Elsevier. 1979. 245–257. o.  
  • Differential interactions of beta particles with liquid enantiomers and internal timing of chiral molecules. Biosystems, XX. évf. 1. sz. (1987) 63–74. o.
  • Theoretical and experimental studies on the possibility of chirality dependent time direction in molecules. In Chemical evolution: Oirigin of life. Ed. by C. Ponnamperuna. Hampton: Deepak. 1993. 165–180. o.  

ForrásokSzerkesztés

  • ”Fontosnak tartom, hogy az Akadémia érdeklődése a jövőben se szűküljön le saját kutatóbázisaira”. Magyar Tudomány, LXXXI. évf. 4. sz. (1974) 216–219. o.
  • Ki kicsoda 2000: Magyar és nemzetközi életrajzi lexikon. Budapest: Greger-Biográf. 1999. 553. o.  
  • A Magyar Tudományos Akadémia tagjai 1825–2002 I. (A–H). Főszerk. Glatz Ferenc. Budapest: MTA Társadalomkutató Központ. 2003. 394–395. o.
  • Magyar nagylexikon XIX: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Bárány Lászlóné. Budapest: Magyar Nagylexikon. 2004. 338. o. ISBN 963-9257-21-4  
  • Ormos Pál: Garay András 1926–2005. Magyar Tudomány, CLXVII. évf. 2. sz. (2006) 237–238. o.