Garbai Sándor

(1879-1947) a Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának elnöke

Garbai Sándor (Kiskunhalas, 1879. március 27.Párizs, 1947. november 7.) szociáldemokrata politikus, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a Forradalmi Kormányzótanács elnöke, a Peidl-kormány közoktatásügyi minisztere volt.

Garbai Sándor
Vajda M. Pál (Vajda Manó) felvétele)
Vajda M. Pál (Vajda Manó) felvétele)
A Magyarországi Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsának elnöke
Hivatali idő
1919. március 21. – 1919. augusztus 1.
HelyettesDovcsák Antal (június 24-től augusztus 1-ig)
ElődKárolyi Mihály
államfő
Berinkey Dénes
kormányfő
UtódPeidl Gyula
ügyvezető államfő, kormányfő

Született1879. március 27.
Kiskunhalas
Elhunyt1947. november 7. (68 évesen)
Párizs
PártMSZDP

HázastársaPötördi Zsófia
Foglalkozáskőműves, politikus
Vallásreformátus
A Wikimédia Commons tartalmaz Garbai Sándor témájú médiaállományokat.
Garbai Sándor és családja 1917-ben

Életútja

szerkesztés

Kiskunhalasi református családban nőtt fel, édesapja Garbai Gábor, édesanyja Vili Julianna volt. A kőművessegédként, napszámosként dolgozott, már nagyon fiatalon. Már szülővárosában megismerkedett a munkásmozgalommal. A jobb élet reményében 15 évesen ment dolgozni Budapestre, ahol hamar jó viszonyba került a baloldali szervezetekkel. Mivel jó szónok volt, az egyik szószólója, vezetője lett a fővárosi szociáldemokrata gyűléseknek. 1905. március 5-én Budapesten, a Józsefvárosban vette nőül Pötördi Zsófia pátyi születésű, református vallású munkásnőt, Pötördi Mihály és Márton Julianna leányát.[1]

A munkásmozgalomban

szerkesztés

Eredeti foglalkozása kőműves. 1901 – 1919 között az MSZDP vezetőségi tagja, 1903-tól a Magyar Építőmunkások Országos Szövetségének (MÉMOSZ) elnöke, 1903-tól 1919-ig a Munkásbiztosító Intézet elnöke, 1907-től az Országos Munkásbiztosító Pénztár alelnöke, 1910-től elnöke. 1907-től ő szerkesztette az Építőmunkás című szaklapot. 1908-tól a Munkásbiztosító Pénztár elnöke, 1918 – 1919 között az Országos Lakásügyi Tanács elnöke.

Helyeselte a Szociáldemokrata Párt és a Kommunista Párt egyesülését. 1919. március 21-étől augusztus 1-jéig a Forradalmi Kormányzótanács elnöke volt. A Tanácsköztársaság legmagasabb tisztségét viselte, így irányítója, vezetője volt az 1919-es államnak.

Emigrációban

szerkesztés

1919. augusztus 1-jétől augusztus 6-áig közoktatásügyi miniszter a Peidl-kormányban. Majd ebben a hónapban román fogságba esett. A kiadatástól tartva 1920-ban Kolozsvárról szökött meg, és álnéven menekült Csehszlovákiába. Innentől emigrációba kényszerült, először Pozsonyban majd Bécsben élt. Az emigráció centrista irányzatának egyik vezetője volt. A bolsevik-kommunista eszmékkel szembefordult, és "visszatért" a szociáldemokráciához.

Bécsben családjával vendéglőt nyitott. Itt vendégül látott egykori kommunista és más baloldali vezetőket. Vendéglője rövidesen csődbe jutott, mivel működtetéséhez hiányzott a kellő szakértelem és szorgalom. Hatalmas volt az anyagi vesztesége és ettől kezdve nyomorúságosan kellett élnie családjával.

Ausztria fokozatos jobbratolódása miatt 1934-től Pozsonyban, majd 1938-tól francia földön élt. Párizsban némileg rendeződött anyagi helyzete. Franciaország német megszállása idején nem vett részt az ellenállási mozgalomban, bár próbálták beszervezni, s a megszállók sem háborgatták.

Miután a németeket kiűzték Magyarországról, Garbai szeretett volna hazatérni, de ezt a hazai szociáldemokraták sem támogatták. 1947-ben halt meg.

  1. A házasságkötés bejegyezve a Bp. VIII. ker. polgári házassági akv. 234/1905. folyószáma alatt.
A magyar Wikidézetben további idézetek találhatóak Garbai Sándor témában.


Elődje:
Berinkey Dénes
Utódja:
Peidl Gyula