Garlande-i János

középkori angol filozófus

Garlande-i János (latinul: Johannes de Garlandia, franciául: Jean de Garlande, angolul: John of Garland), (Anglia, 1195 körül – Párizs?, 1252 után) latin nyelven író, Franciaországban működő középkori angol filozófus.

Garlande-i János
(John of Garland)
Johannesdegarlandiasynonyma.jpg
Született 1195 körül
Anglia
Elhunyt 1252 után
Párizs?
Állampolgársága angol
Foglalkozása
  • lexikográfus
  • nyelvész
  • történész
  • egyetemi oktató
  • író
  • költő
Iskolái
Filozófusi pályafutása
Franciaország
Középkori filozófia
Iskola/Irányzat skolasztikus filozófia
Fontosabb művei Morale scolarium, Epithalamium
A Wikimédia Commons tartalmaz Garlande-i János témájú médiaállományokat.

Londoni János tanítványa volt 12101213 körül, és 1220 körül telepedett le Párizsban. Mint írta, „Anglia az anyám, és Franciaország a dajkám, de jobban szeretem a dajkámat, mint az anyámat”. A Párizsi egyetemen működött egy ideig, az 1229-es zavargások és egyetemi sztrájk idején azonban már Toulouse-ban tanított grammatikát. 1232-ben tért vissza Párizsba, és itt is élt haláláig. Ennek időpontja mindenképpen 1252 után következett be, de egyesek szerint megélte az 1258-as, mások szerint az 1267-es, ismét mások szerint pedig az 1272-es évet is.

Sok mű maradt utána, így az Introductio is cotrapunctum pro rudibus és a Tractatus de cantu plano című két zenei értekezés; egy Dictionarius (a szó itt jelenik meg egyik első alkalommal szótár jelentésben, azonban a szavak nem betűrendben, hanem tematikusan sorakoznak egymás után); a Dictionarius metricus (egy verses szótár), és több költemény, köztük egy eposz (De triumphis Ecclisiae), a híres Morale scolarium, és az Epithalamium (másik nevén Liber Virginis Mariae). A Morale scolarium egy művészetek feletti siralom: János szerint Franciaországban a múzsák elnémultak, helyettük csak a jog és az orvostudományt művelik pénzszerzési célból az emberek. János azt javasolja művében hallgatóinak, hogy olvassák a régi klasszikus írókat, és kerüljék az újabb szegényes kézikönyveket, így Alexander de Villa Dei Doctrinaleját, és Eberhardus Bethuniensis Graecismusát.

Az Epithalamium prológusában János elmeséli a filozófia és a hét szabad művészet földjén tett zarándokútját, illetve utal arra, hogy Isten hogyan öntött bölcsességet Ábrahámba, aki asztronómiát tanított az egyiptomiaknak; Szókratészbe, aki eljutott az igaz Isten ismeretéig; és Platónba, aki jól tudta használni a mózesi könyveket. János szerint később a rómaiak örkölték a görögöktől a szabad művészetek tudományát, még később pedig ez a tudás áttelepült Párizsba.

ForrásokSzerkesztés

  • Étienne Gilson: A középkori filozófia története. Budapest: Kairosz Kiadó. 2015. ISBN 9789636627850  , 434–436. o.

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés