Gavró Lajos

Gavró Lajos (Borsa/Brassó, 1894. december 28. – Szovjetunió, 1938. május 23./1941. július 24.) magyar bányász, katona, komisszár és kommunista pártmunkás.

Gavró Lajos
Született	1894. december 28. Borsa/Brassó
Meghalt	1938. május 23./1941. július 24. (43 évesen) vagy (46 évesen) Szovjetunió
Állampolgársága	szovjet
Nemzetisége	magyar
Rendfokozata	kombrig
Csatái	első világháború, oroszországi polgárháború
Kitüntetései	Vörös Zászló Érdemrend (2 alkalommal)
Házastársa	Anna Furmanova
Iskolái	M. V. Frunze Katonai Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Gavró Lajos témájú médiaállományokat.

Élete

Gyermekkorát Máramaroson töltötte, ahol bányászként kezdett dolgozni. 1912-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba. Harcolt az első világháborúban, először a szerb fronton, majd az orosz frontra vezényelték, ahol 1916-ban hadifogságba került. Szaratovba, onnan Volszkba került, ahol belépett a bolsevik pártba, amelynek megbízására 1917-ben Asztrahánban nemzetközi lovasosztagot hozott létre, amellyel részt vett az oroszországi polgárháborúban. Ezt az osztagot 1 év múlva az I. Asztraháni Internacionalista Ezreddé alakítottak át. 1918 közepén lett a 3. nemzetközi zászlóalj parancsnoka, augusztusban az asztraháni felkelés leverésében vett részt. Az év végén az ún. Kaspi-Kaukázusi Front Asztraháni Külföldi Katonai Tanács tagja, majd elnöke lett. A Magyarországi Tanácsköztársaság létrejötte (1919. március 21.) után több internacionalista egységet hozott létre, amelyek feladata a szovjet hadsereg élén harcolva eljutni a magyar hadseregig.

1919 augusztusában több hónapon át harcolt Gyenyikin és Petljura csapatai ellen harcolt, az év végén pedig az 58. hadtest III. dandárjának politikai biztosa lett, s harcolt Kijevért. A következő évben Kijev környékén a lengyelek ellen harcoló 173. dandárnak lett parancsnoka, s júniusban sikeresen vezette ki egységét az intervenciósok gyűrűjéből. A kijevi harcokban tanúsított magatartása miatt kétszer is megkapta a Vörös Zászló Érdemrendet. 1924-ben a Kommunista Internacionálé megbízta külföldi pártmunkával, 1926-ban Kínába küldték diplomáciai szolgálatra, ahonnan 1927-ben tért vissza. Visszatérése után 1929-től 3 éven át továbbképzésen vett részt.

1931-ben az 50. lövészhadosztály politikai biztosa és parancsnoka lett. Ez a hadosztály képezte a munkás-paraszt hadsereg első motorizált egysége. 1933-tól 1935-ig a Mihail Frunze nevét viselő katonai akadémián tanult. Ezután Tuhacsevszkij marsall segítője lett. 1936-ban a Távol-Keletre vezényelték, ahol a helyi hadsereg 92. lövészhadosztályának, illetve a primorjei körzetnek parancsnokaként teljesített szolgálatot. 1937-ben letartóztatták, és a sztálini tisztogatások áldozata lett. 1957-ben rehabilitálták.

Egy időben Sarló és Kalapács szerkesztőbizottságának tagja és a Bajtársi Kör elnöke volt.

Források

• Gavró Lajos. Petőfi Irodalmi Múzeum. (Hozzáférés: 2015. május 11.)
• Magyar életrajzi lexikon III: Kiegészítő kötet (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1981. 577. o. ISBN 963-05-2500-3  
• A szocialista forradalomért: A magyar forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő harcosai. Szerk. Bakó Ágnes. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1975. 189–190–191. o. ISBN 9630902435  
• Munkásmozgalom-történeti lexikon. Szerkesztette Vass Henrik – Bassa Endre – Kabos Ernő. Budapest: Kossuth Könyvkiadó. 1976. 193–194. o. ISBN 963 09 0412 8  

További információk

• Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona. Bp., Argumentum Kiadó-Petőfi Irodalmi Múzeum és Kortárs Irodalmi Központ, 2000.
• Milei György: Gavró tábornok. Egy magyar internacionalista 70. születésnapjára (Népszabadság, 1964. 302. sz.)
• Forradalmárok, katonák. Szerk. Hetés Tibor. Bp., 1968 19-35. o.
• Gavró Lajos visszaemlékezéséből. Párttörténeti Közlemények, 1967. 3. sz. 1222-1938. o.
• Józsa Antal-Milei György: A rendíthetetlen százezer. Magyarok a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban. Bp., 1968, Kossuth Könyvkiadó.
• László-Bencsik Sándor: Nagy magyarok idegenben. Bp., 1971. 133-140. o.
• A magyar internacionalisták a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban és a polgárháborúban. Dokumentumgyűjtemény. I–II. kötet. Bp., 1967-1968.