Gellér László (síugró)
Gellér László (Tura, 1944. augusztus 5. –) magyar síelő, síugró, tanár. Tizenhatszoros magyar bajnok, a világ élvonalát legjobban megközelítő magyar síugrók egyike. Repülősáncon legnagyobb ugrása 131 m, ami 1980-ig magyar csúcsot jelentett.
| Gellér László | |
| Született | 1944. augusztus 5. (79 éves) Tura |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | síugró |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életpályája szerkesztés
A budakeszi nyomdászcsalád kilenc gyermekéből, a négy fiú síelésben, elsősorban síugrásban jeleskedett. Bemelegítésként a János-hegyet mászták meg nap mint nap; az edzések fáradalmainak levezetését a visszaút, a leereszkedés jelentette. A legidősebb fivér, Béla – ő edzőként volt eredményes – példáját követték a többiek, Lászlón kívül Mihály és az évtizednyivel fiatalabb Gábor is. Gellér László a Budapesti Honvéd jó adottságú és példamutatóan szorgalmas versenyzője volt. Első magyar bajnoki címét 1961-ben, az utolsót 1976-ban szerezte. A legnagyobb vetélytársa pályája kezdetén Csávás László, később öccse, Mihály volt. Két olimpián is rajthoz állt, 1968–ban a középsáncon a 19. helyen végzett. Többször indult a négysáncversenyen, 1963-ban Innsbruckban a 16. helyen végzett. 1964-ben és 1968-ban az év síelője. 1969 és 1974 között ő tartotta a mátraházi sánc rekordját 79,5 méterrel. Ezt Szilágyi Gyula döntötte meg.
Kérdéses, vajon használt-e a síugrásban elért eredményeinek az északi összetett keretében a sífutásra való felkészülés.
A családi hagyományokat követve a Nyomdaipari Szakközépiskola tanára volt.
Magyar bajnoki címei szerkesztés
Források szerkesztés
- Ki kicsoda a magyar sportéletben?. Babits Kiadó ISBN 963-780-683-0
- Csak egy sánc volt? Népszabadság ONLINE
- A Magyar Sport Évkönyve. Sport Lap és Könyvkiadó
- A Magyar Sport Kézikönyve. Sport Lap és Könyvkiadó. 1984. Szerkesztő: Antal Zoltán és Sass Tibor
- Sportlexikon I. (A–K). Főszerk. Nádori László. Budapest: Sport. 1985. ISBN 963-253-415-8
- Sídinasztiák, Schäffer János írása
- EUROSPORT 2009. január 6.-i adás, Kelemen Zoltán visszaemlékezése
