Gellért Oszkár
Gellért Oszkár, 1899-ig eredeti nevén Goldmann Oszkár (Budapest, 1882. szeptember 10. – Budapest, 1967. december 16.) költő, újságíró, szerkesztő. Gellért Hugó bátyja, Gellért Endre apja.
| Gellért Oszkár | |
 | |
| Élete | |
| Született |
1882. szeptember 10. Budapest |
| Elhunyt |
1967. december 16. (85 évesen) Budapest |
| Sírhely | Farkasréti temető |
| Nemzetiség | magyar |
| Szülei | Gellért József, Steiner Zsófia |
| Gyermekei | Gellért Endre |
| Pályafutása | |
| Jellemző műfaj(ok) | versek |
| Első műve | Az első stációnál (versek, 1903) |
| Kitüntetései |
|
| Irodalmi díjai |
Baumgarten-díj (1932, 1933, 1934) Kossuth-díj (1949) |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gellért Oszkár témájú médiaállományokat. | |
ÉleteSzerkesztés
Gellért József és Steiner Zsófia gyermekeként született. Jogi tanulmányokat végzett. 20 éves volt, amikor Osvát Ernővel megismerkedett és az Új Időkben és a Budapesti Naplóban közölte műveit. Előbb a Magyar Géniusz, majd 1904-től a Pesti Hírlap munkatársa volt. 1904-1918 között több ezer cikket írt a lapba. 1907. május 18-án Budapesten a Józsefvárosban feleségül vette Horváth Gizellát, Horváth Sándor és Kocsis Anna leányát. A bejegyzés tanúsága szerint ekkor vallási felekezeten kívül álló volt.[1] 1908-tól a Nyugat munkatársa volt. 1914-1918 között a Pesti Hírlap szerkesztője, a hadijelentések riportereként dolgozott. 1917-ben a Nyugat főmunkatársai közé került. 1918 decemberében a Vörösmarty Akadémia tagja lett. Egy évvel később Károlyi Mihály, majd a Tanácsköztársaság sajtóirodájának vezetője volt. 1919 szeptemberében körözőlevelet bocsátottak ki ellene. Letartóztatták, vád alá helyezték, a vizsgálati fogságból egy hónappal később szabadult. 1920. január 21-én felvette a római katolikus vallást[2] (korábban felekezeten kívüli volt). 1920-1940 között a Nyugat fő munkatársa volt.
MűveiSzerkesztés
- Az első stációnál (versek, 1903)
- A Szent Korona tan hazugságai. Alkotmányjogi tanulmány; Légrády, Bp., 1908
- A deltánál (versek, 1909)
- Ofélia térdein (versek, 1911)
- Gyűjtemény Gellért Oszkár verseiből; Athenaeum, Bp., 1912 (Modern könyvtár)
- Rubens asszonya. Új himnuszok a szerelemhez; Nyugat, Bp., 1912
- A diadalmas forradalom könyve. A Népkormány tagjainak, a forradalom szereplőinek és 75 magyar írónak önvallomása; szerk. Gellért Oszkár; Légrády, Bp., 1918
- Testvérbánat csillaga (régi és új versek 1900-1922, 1922)
- Velem vagytok (versek, 1926)
- Az utolsó dalért (versek, 1928)
- Valami a végtelen sugarakból; Nyugat, Bp., 1929
- Őrizd meg titkodat. Új versek; szerzői, Bp., 1932
- Hajnali három (versek, 1934)
- Tíz esztendő. Válogatott versek; Nyugat, Bp., 1934
- Égtájak közt. Versek 1945-1946; Révai, Bp., 1946
- A hetvenötéves Schöpflin Aladár; az emlékkönyvet Gellért Oszkár és Vidor Miklós állította össze; Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium, Bp., 1947
- Szövetség (versek, 1948)
- Arany János – Petőfi Sándor levelezése; sajtó alá rend. Gellért Oszkár; Hungária, Bp., 1948
- A három hegycsúcs (versek, 1950)
- Önéletrajz (versek, 1950)
- Költő a békéért (versek, 1951)
- Ötven év verseiből (1952)
- Hírmondó (versek, 1953)
- Kortársaim (1954)
- Levelezés kortársaimmal (levelek, 1955)
- Nem vagy egyedül (versek, 1956)
- Emberség, szerelem (válogatott versek, 1957)
- Daloló Hungária. Költemény ezer sorban; Szépirodalmi, Bp., 1958
- Egy író élete I-II. (1958, 1962)
- Utószüret (versek, 1963)
- Még hányszor? Versek; Szépirodalmi, Bp., 1964
- Zuhanóban. Új versek (versek, 1966)
- Száz az ezerből. Versek és történetük; Szépirodalmi, Bp., 1967
- Száz az ezerből; Szépirodalmi, Bp., 1982
- "...olvasd el szigorú szemmel cikkemet". Babits Mihály és Gellért Oszkár Nyugat-levelezése, 1929-1941; sajtó alá rend., jegyz., bev. Buda Attila és Pataky Adrienn; Gondolat, Bp., 2017
JegyzetekSzerkesztés
ForrásokSzerkesztés
- Ki kicsoda a magyar irodalomban? Tárogató Könyvek ISBN 963-8607-10-6
- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. Online elérés
- Borbély Sándor: Gellért Oszkár; Akadémiai, Bp., 1976 (Kortársaink)
