Földi harkály

A földi harkály (Geocolaptes olivaceus) a madarak (Aves) osztályának harkályalakúak (Piciformes) rendjébe, ezen belül a harkályfélék (Picidae) családjába tartozó faj.

Földi harkály
A természetes élőhelyén
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia) Törzs: Gerinchúrosok (Chordata) Altörzs: Gerincesek (Vertebrata) Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata) Csoport: Magzatburkosok (Amniota) Osztály: Madarak (Aves) Csoport: Carinatae Alosztály: Neornithes Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae) Csoport: Neoaves Csoport: Passerea Öregrend: Telluraves Csoport: Coraciimorphae Csoport: Eucavitaves Csoport: Cavitaves Rend: Harkályalakúak (Piciformes) Alrend: Pici Alrendág: Picides Család: Harkályfélék (Picidae) Alcsalád: Harkályformák (Picinae) Nemzetség: Malarpicini Nem: Geocolaptes Swainson, 1832 Faj: G. olivaceus
Tudományos név
Geocolaptes olivaceus (Gmelin, 1788)
Szinonimák
Picus olivaceus Gmelin, 1788
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Földi harkály témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Földi harkály témájú médiaállományokat és Földi harkály témájú kategóriát.

Nemének az egyetlen faja.

Előfordulása

A földi harkály előfordulási területe Dél-Afrika. A következő országokban található meg: Dél-afrikai Köztársaság, Lesotho és Szváziföld. Az elterjedési területe délnyugattól északkeleti irányba fut végig. Eme területen kívül, ezidáig még nem észlelték.

Megjelenése

Az élőhelyén, a 30 centiméteres hosszával a legnagyobb harkályok egyike. A háti része szürkésbarna, világos pontozással. A farktollak tövei vörösek; bár röptében jobban látszanak. A szárnyainak felső része és a farktollak barnák, fehér csíkozással. A begyi és hasi tájék drapp, rózsaszínes vagy vöröses árnyalattal. A csőre fekete, hosszú és vékony. A lábai szürkék. A szivárványhártyái (iris) rózsaszínek vagy sárgák. A hím és a tojó majdnem egyformák; azonban a tojón kevesebb rózsaszín és vörös van. A frissen kirepült fióka a tojóra hasonlít.

Életmódja

A dombos és hegyvidékes száraz, de hűvös, sziklás tájakat kedveli. Más harkályoktól eltérően a talajon mozog és táplálkozik. A legfőbb táplálékát a hangyák képezik; egyaránt elfogyasztja a lárvákat, a bábokat és az imágókat is. Ezeket a korhadó fákból vagy kövek alól vájja ki, és a ragadós nyelvével kapja el. Általában párban vagy kisebb csapatban tartózkodik. Táplálkozáskor az egyik madár őrt áll a veszélyekre leselkedve; körülbelül tízpercenként váltják egymást az őrködő madarak.

Szaporodása

A költési időszaka tavasszal vagy kora nyáron van. A fészkét egy folyó meredek partszakaszába vájja. A fészekalj általában 3 darab fényesen fehér tojásból áll; ezek az üreg legvégén találhatók.

Képek

• 
  Jól látszik a faroktői vörös foltja
• 
  Őrködő példány
• 
  Régi rajz a madárról

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Ground woodpecker című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

• Roberts' Birds of Southern Africa – 6th edition (John Voelcker Fund, 1993) ISBN 0-620-17583-4
• Ground Woodpecker – Species text in The Atlas of Southern African Birds.
• Picidae – Nashville Zoo
• Gmelin, J.F., 1788. Caroli a Linné systema naturae per regna tria naturae, secundum classes, ordines, genera, species, cum characteribus, differentiis, synonymis, locis. Tomus I. Editio decima tertia, aucta, reformata. - pp. i-xii, 1-500. Lipsiae. (Beer). BHLreference page [original description: p. 431]
• Earlé, R.A., 1986: Reappraisal of variation in the Ground Woodpecker Geocoloptes olivaceus with notes on its moult (Gmelin) (Aves: Picidae). Navorsinge van die Nasionale Museum, Bloemfontein, 5: 79–92
• Fauna Boreali-Americana 2(1831) p. 315,note