Főmenü megnyitása

Georgij Makszimilianovics Malenkov (oroszul: Георгий Максимилианович Маленков; Orenburg, 1902. január 8.Moszkva, 1988. január 14.) orosz nemzetiségű szovjet politikus, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetője, Sztálin közeli munkatársa.

Georgij Makszimilianovics Malenkov
Georgy Malenkov 1964.jpg
Szovjetunió Minisztertanácsának 2. elnöke
Hivatali idő
1953. március 6. 1955. február 8.
Előd Joszif Sztálin
Utód Nyikita Hruscsov

Született 1902. január 8.
Orenburg, Oroszország
Elhunyt1988. január 14. (86 évesen)
Moszkva, Szovjetunió
Sírhely Kuncevói temető
Párt Szovjetunió Kommunista Pártja (SZKP)

Házastársa Valeriya Alekseevna Golubtsova
Foglalkozás politikus
Iskolái Bauman Moszkvai Állami Műszaki Egyetem
Vallás ateista

Díjak
A Wikimédia Commons tartalmaz Georgij Makszimilianovics Malenkov témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Felmenői az akkor még az Oszmán Birodalomhoz tartozó Ohrid (ma Macedónia) városából vándoroltak a cári Oroszországba. 1919-ben belépett a Vörös Hadseregbe. 1921-ben a Moszkvai Egyetem joghallgatója lett; itt négy év múlva végzett. Sztálin követőjeként ekkor kezdődött pártkarrierje.

Politikai pályafutásaSzerkesztés

1938-ban Sztálin személyi titkára, majd 1939. március 22-én a Központi Bizottság tagja lett. 1941. február 21-én képviselővé választották, majd 1946. március 18-ától a Politikai Iroda tagja volt.

Sztálin halála után 1955-ig a Szovjetunió minisztertanácsának elnöki posztját töltötte be. Ekkoriban (akárcsak Sztálin uralma előtt) ismét a kormányfő számított az első számú vezetőnek a Szovjetunióban. A nehézipar erőltetett fejlesztését fékezte, támogatta a mezőgazdaságot és a fogyasztási cikkek előállítását. Szerepe volt abban, hogy a gazdaságpolitikai elgondolásban hozzá közel álló Nagy Imre lett az új magyar kormányfő 1953 nyarán. Hruscsov, a párt első titkára és más szovjet vezetők 1954 őszén már elhibázottnak és túlzottnak tartották a nehézipar „háttérbe szorítását”, és miután az év utolsó hónapjaiban befutottak a kedvezőtlen gazdasági adatok, Malenkov helyzete megingott, majd 1955 elején leváltották a kormányfői posztról.

1957-ben – másokkal együtt – sikertelenül kísérelte meg Hruscsovot megbuktatni, ezért kikerült a Központi Vezetőség Elnökségéből (Politikai Bizottság) és magából a Központi Vezetőségből is, majd 1961-ben a pártból is kizárták. Ezután Kazahsztánban egy vízerőműhöz került, és ott töltött be vezető pozíciót.

Magyarul megjelent műveiSzerkesztés

  • A Szovjetunió Kommunista bolsevik Pártja Központi Bizottságának tevékenysége; Román Munkáspárt, Bukarest, 1948 (Tartós békéért, népi demokráciáért)
  • Új diadalok felé. G. M. Malenkov beszéde a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32. évfordulóján; Szikra, Bp., 1950 (Nemzetközi kérdések)
  • A pártszervezetek feladatai az ipar és a közlekedés terén. Beszéd a SZK(B)P 18. konferenciáján 1941 febr. 15.; Szikra, Bp., 1950 (Pártépítés kiskönyvtára)
  • Sztálin elvtárs, a haladó emberiség vezetője; RMP, Bukarest, 1950
  • Az SZKBP Központi Bizottságának beszámolója a Párt 19. kongresszusa előtt. 1952. október 5.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
  • J. V. Sztalin beszéde az SZKP XIX. kongresszusának záróülésén / G. M. Malenkov előadói beszéde az SZK/b/P Központi Bizottságának tevékenységéről; Pravda, Pozsony, 1952
  • Beszámolójelentés a párt 19. kongresszusának a SZKbP Központi Bizottsága munkájáról; Kárpátontúli Területi Könyv- és Folyóiratkiadó, Uzshorod, 1952
  • A Központi Bizottság beszámolója az SZKBP 19. Kongresszusának. 1952. okt. 5.; Szikra, Bp., 1952
  • Beszéd a Szovjetunió Legfelső Szovjetje 5. ülésszakának záróülésén. 1953. augusztus 8.; Politikai Kiadó, Bukarest, 1952
  • Beszéd a Szovjetunió Legfelsőbb Szovjetjének ülésén. 1953. augusztus 8.; Szikra, Bp., 1953
  • A Szovjetunió legfelső tanácsának ülésén 1953. augusztus 8-án elhangzott beszéd; CSKP, Bratislava, 1953
  • A Szovjetunió Kommunista Bolsevik Pártja Központi Bizottságának tevékenységéről; MSZMP Politikai Főiskola, Nemzetközi Munkásmozgalom Története Tanszék, Bp., 1968

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés