Gergely Ferenc

(1914–1998) magyar orgonaművész, zenetanár
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. november 14.

Gergely Ferenc (Budapest, 1914. szeptember 10. – Budapest, 1998. március 18.) Kossuth-díjas orgonaművész, zenepedagógus.

Gergely Ferenc
A Csodák között élünk című könyvben Koós Gyula felvétele
A Csodák között élünk című könyvben
Koós Gyula felvétele
Életrajzi adatok
Született1914. szeptember 10.
Budapest
Elhunyt1998. március 18. (83 évesen)
Budapest
IskoláiOrszágos Magyar Királyi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1933–1940)
Pályafutás
Hangszerorgona
Díjak
Tevékenységzenész, zenepedagógus
A Wikimédia Commons tartalmaz Gergely Ferenc témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Élete, munkássága

szerkesztés

A budapesti Zeneakadémia orgona főtanszakán tanult 1933 és 1940 között. Az orgonát Zalánfy Aladárnál tanulta, zongorát Wehner Gézától, zeneszerzést Siklós Albertnél tanult. 1934 és 1942 között elvégezte a középiskolai énektanár szakot is, Harmat Artúr, Bárdos Lajos és Ádám Jenő tanítványaként. Ezt követően külföldön képezte tovább magát: 1940-ben és 1942-ben Lipcsében Günther Raminnál, 1948-ban Párizsban Olivier Messiaennál volt tanulmányúton.

1931-től haláláig a pesti Belvárosi Ferences Templom orgonistája, 1948-ig karnagya is volt, 1947-től 1950-ig a Dohány utcai főtemplomban is orgonált. Pedagógiai munkáját a Nemzeti Zenedében kezdte 1943-ban, és itt (illetve az utódintézményben, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában) tanított orgonát 1969-ig. Részbeni átfedéssel, 1948 és 1976 között a Zeneakadémián is tanította az orgona hangszert. Egyik tanítványa, Kovács Endre orgonaművész a következőképp emlékezett meg róla: „Az improvizálás nagy művésze, alázatos és segítőkész, nagyszerű pedagógus. A romantikus és a modern orgonazene világában ő segített otthonosan tájékozódnom”.[1] A főiskoláról 1976-ban ment nyugdíjba. 1950-ben, amikor a Zeneakadémián megszüntették a kántorképzést, Werner Alajossal szerzeteseket képeztek át kántorrá, majd ebből fejlődött ki az Országos Magyar Cecília Egyesület több évfolyamos intenzív kántortanfolyama.

Orgonaművészként Magyarországon kívül Európa számos országában koncertezett. Szívesen játszotta a klasszikus orgonairodalom remekei mellett a 20. század kompozícióit is, de – követve az orgonistai hagyományokat – gyakran improvizált is. Igazi templomi orgonistaként egyaránt jellemző volt rá az alázat és a szakmai tudás is. Játékát több hangfelvétel őrzi. Több orgonaantológiát is szerkesztett és adott közre. Ő tervezte többek között a budapesti Pozsonyi úti református templom és a sashalmi plébánia, valamint a székesfehérvári Szent Sebestyén-templom orgonáját.

1998-ban hunyt el. Végrendelete értelmében hamvait a Belvárosi Ferences Templom kriptájában helyezték végső nyugalomra (Gergely Ferenc a ferences rend confratere volt).

Orgonaművészi és pedagógiai munkáját több kitüntetéssel ismerték el: kétszer is megkapta a Liszt-díjat, 1994-ben Kossuth-díjat kapott. 1989-ben II. János Pál pápától megkapta a „Nagy Szent Gergely Rend civil osztályának lovagja” címet.

  • Liszt: Tizenhárom orgonamű. Budapest, 1961.
  • Magyar orgonazene III. Budapest, 1969.
  • Hans Klotz: Az orgonáról (fordítás, kiegészítés). Budapest, 1971.

Elismerései

szerkesztés
  1. Kovács Endre (magyar nyelven). Kovács Endre. [2021. június 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 15.)

További információk

szerkesztés
  • Balássy László, Szeghalmi Elemér.szerk.: Czoborczy Bence: Csodák között élünk – Művészek vallomásai Istenről, hitről, önmagukról, Koós Gyula fekete-fehér fotóival illusztrálva, Miskolc: Új Misszió (1990)