Főmenü megnyitása

Germaine Dieterlen (Valleraugue, 1903. május 15. – Párizs, 1999. november 13.) – francia antropológus, néprajztudós.

Germaine Dieterlen
Az idős Germaine Dieterlen a „Sirius, l'étoile Dogon” c. életrajzi dokumentumfilmben (CNRS, 1999)
Az idős Germaine Dieterlen a „Sirius, l'étoile Dogon” c. életrajzi dokumentumfilmben (CNRS, 1999)
Született Germaine Teissier du Cros
1903. május 15.[1][2]
Valleraugue
Elhunyt 1999. november 13. (96 évesen)[1][2]
Párizs
Állampolgársága francia
Foglalkozása
  • antropológus
  • etnológus
  • esszéíró
  • filmkészítő
Kitüntetései Grande Médaille d'Or des Explorations (1977)

ÉletrajzaSzerkesztés

Germaine Dieterlen 1903 május 15-én született Párizsban, protestáns családban. Tanulmányait Párizsban végezte, majd a Néprajzi Múzeumban dolgozott. 1931-ben találkozott Marcel Griaule-lal, akivel 1931 májusától 1933 februárjáig tartó Dakar-Dzsibuti misszióban. Tagja volt a negyedik (Sahara Kamerun), és az ötödik (Niger-Lac Iro, 1938-1939) Griaule Missiónak is. Germaine Dieterlen végezte az első vizsgálatokat a dogonoknál a második afrikai utazása alkalmával. Franciaországba visszatérve ő kezdte meg az itt gyűjtött anyagok vizsgálatát. Dieterlen 1941-ben kezdte a néprajzi kutatást Maliban, Bandiagarában.

Talán a legtöbbször, és legellentmondásosabban Dieterlent és Griaule-t bírálták a dogon csillagászati értekezéseik miatt amely egy ősi tudást részletezett, amely szerint létezik egy törpe fehér csillag, a Szíriusz B, más néven a Dog Star, mely szabad szemmel láthatatlan. Dieterlen dokumentálta és értelmezni próbálta a dogon Sigui ciklust, és az ehhez kapcsolódó rítusokat, amelyeket eddig csak részben figyeltek meg. Ezt az ősi bennszülött tudást (a Nommo), valamint azt a feltételezést, hogy a dogonoknak földönkívüliekkel lehetett kapcsolata népszerűsítette Robert Temple a Sirius rejtély (1976) könyvében.

A holland antropológus Walter van Beek , aki hét évet töltött a dogonoknál, komolyan kritizálta Griaule és Dieterlen kutatási módszereit. Brecher és Sagan forgatókönyve alapjául szolgált, hogy az egyik elsődleges informátor, aki befolyásolhatta a tanítást egy jezsuita misszionárius volt, aki a térségben élt még az érkezésük előtt (Dogon Restudied 1991). Lánya és munkatársa Marcel Griaule azonban megvédte a projektet, elutasítva van Beek kritikáját. Ezen kívül megemlíthető, szkeptikus még James Oberg újságíró is. Az ő dogon rejtély vizsgálata szintén nem talált lényeges bizonyítékot.

Akadémiai karrierSzerkesztés

Dieterlen is folytatott tanulmányokat és igazgatója is volt a párizsi Ecole Pratique des Hautes Etudes, Sorbonnenak, alapító tagja a Centre National de la Recherche Scientifique (CNRS)-nek, valamint a Bizottsági elnöke a Néprajzi Film Bizottságnak (alapította Jean Rouch). Az 1978-ban megjelent „Hommage” gyűjtemény (Systèmes de signes: Textes Réunis en Hommage à Germaine Dieterlen) tartalmazza a Meyer Fortes és Claude Lévi-Strauss esszéket. Dieterlen is együttműködött a néprajzi filmesekkel mint Griaule. Mary Douglas áttekintette az eredményeket, amelyeket a Dieterlen francia antropológia Dogon Kultúra - profán és Arcane (1968).

A francia iskola és a néprajz területén Germaine Dieterlen - valamint Solange Gannay is, aki részt vett az 1936-1937-es Dakar-Dzsibuti Missioban és néprajzi anyagot gyűjtött a francia Szudánban, a dogonoknál, a Badiagara fennsíkon. Erről szóló könyvét 1941-ben adták ki Párizsban, valamint Marcel Griaule, Michel Leiris, Deborah Lifshitz, Denise Paulme, André Schaeffner - neve elválaszthatatlan a történelmi 1930-as az egykori francia Szudánban, most Maliban végzett nagy dogon kutatás óta.

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  2. a b Comité des travaux historiques et scientifiques, 2017. október 9., 105201, Germaine Dieterlen

ForrásokSzerkesztés