Főmenü megnyitása

Gernot Nussbächer

erdélyi szász történész

Gernot Nussbächer (Brassó, 1939. augusztus 22. – Brassó, 2018. június 21.)[1] erdélyi szász történész, levéltáros. Az erdélyi szászok történelmének, Brassó történetének, Johannes Honterus életének kutatója és tudósa,[2] publikációs listája több, mint 1500 címet tartalmaz. Románia egyik legelismertebb és legavatottabb történésze, munkássága és életműve európai szinten ismert.[3][4][5]

Gernot Nussbächer
Született 1939. augusztus 22.
Brassó
Elhunyt 2018. június 21. (78 évesen)
Brassó
Állampolgársága román
Nemzetisége erdélyi szász
Foglalkozása történész, levéltáros
Iskolái Babeș–Bolyai Tudományegyetem

ÉleteSzerkesztés

1939-ben született a brassói Vár utca 120. száma alatti házában. Régi brassói családból származik; két dédapja – Franz Obert és Friedrich Wilhelm Seraphin – is történész volt. Az egykori Tartler-árvaházban működő óvodába járt, az elemi és a középiskolát a német tannyelvű Johannes Honterus Líceumban (akkori nevein 23-as Számú Elemi Iskola, illetve 2-es Számú Vegyes Líceum) végezte; itt nagy hatást tett rá Maja Philippi és Carl Lang. 1956 és 1961 között a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem történelem-filozófia szakán tanult. Köpeczi Sebestyén József révén bebocsátást nyert a Farkas utca 8. szám alatti Akadémiai Levéltár épületébe, ahol kapcsolatba került az akkori idők vezető magyar kutatóival, és áttekintést nyert a fontos történelmi tárgyú publikációkról.[3] Diákévei alatt feljegyezték róla, hogy szinte minden szabadidejét könyvtárakban, archívumokban töltötte.[4]

1961 októberétől a kolozsvári Állami Levéltárban, 1962–1986 között a brassói Állami Levéltárban dolgozott. 1967-ben letette a főlevéltárosi vizsgát. 1968-ban Jugoszláviában, 1973-ban Kelet-Németországban kutatta a romániai vonatkozású okmányokat. 1975-től a Román Történelemtudományi Társaság (Societatea de Științe Istorice din România) tagja. Doktori értekezését a középkori papírgyártásról tervezte írni, de a párt nem engedélyezte, hogy külföldre utazzon gyűjteményeket tanulmányozni, ezért inkább úgy döntött, hogy nem doktorál.[6]

Miután testvére Svájcba, sógora és apósa Nyugat-Németországba települt át, a kommunisták fegyelmi büntetésként elmozdították posztjáról, így 1986-tól a Brassói Megyei Könyvtár bibliográfusaként tevékenykedett. 1989-ben a Romániai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház brassói körzeti konzisztóriumának az adminisztratív igazgatója lett, majd a rendszerváltás után visszahelyezését kérte a brassói Állami Levéltárba, és 1990-től ismét ott dolgozott. Az 1990-es években több országot bejárt, számos archívumban végzett kutatómunkát, küldöttségek tagja volt, nemzetközi konferenciákon vett részt. 1996-ban levéltáros szakértőnek nevezték ki. 1999-ben nyugdíjba ment, de nyugdíjasként is folytatta kutatómunkáját. 2004-től a Casa Mureșenilor muzeográfusa,[6] a 2010-es években az Evangélikus Egyházkerület irodavezetője volt.[2] A brassói Állami Levéltár mellett az evangélikus egyház archívumában is aktív munkát végzett.[3]

MunkásságaSzerkesztés

Első tanulmányát 18 éves korában írta, a Fekete templom harangjáról.[7] Publikációs listája több, mint 1500 címet tartalmaz,[8] egyik legismertebb műve a Honterus életéről és munkásságáról szóló, 1973-ban írt monográfiája,[9] mely 6 kiadást ért meg. Szerkesztette a Brassó Megyei Történeti Múzeum évkönyvét, a Cumidava folyóiratot, és gondozta a Neuer Weg erdélyi történelemmel foglalkozó rovatát. Rendszerezte a segesvári polgármesteri hivatal irattárát, és közreműködött a brassói polgármesteri hivatal középkori iratanyagának leltározásában. 1981–1986 és 1991–1995 között között német paleográfiai tanfolyamokat tartott a Romám Állami Levéltár Továbbképző Központjában.[6]

Több kutatási ösztöndíjban részesült: 1993-ban a gundelsheimi Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde, 1994-ben a konstanzi Arbeitskreis für mittelalterliche Geschichte, 1995-ben a bécsi Österreichisches Südosteuropa-Institut, 1996-ban a stuttgarti Institut für Auslandsbeziehungen, 1997-ben a müncheni Siebenbürgisch-Sächsische Stiftung, 1998 és 2003 között a budapesti Domus Hungarica Scientiarum et Artium, 1999-ben a szegedi József Attila Tudományegyetem részéről.[6]

Fő érdeklődési köre a szászok által lakott települések (különösen Brassó) története és a hozzájuk kapcsolódó emberek, történelmi események.[7] Anyanyelvi szinten beszélt németül, románul, és magyarul.[1] A brassói levéltár legtájékozottabb kutatója, európai szinten is elismert szaktekintély.[3]

Díjai, elismeréseiSzerkesztés

  • 1998-ban az esslingeni Künstlergilde Georg Dehio-díjával tüntették ki.[10]
  • 2002-ben a Brassó Megyei Tanács díszoklevéllel ismerte el munkásságát.[11]
  • Életművének elismerésére 2004-ben brassói történészek könyvet adtak ki tiszteletére (In honorem Gernot Nussbächer).[5]
  • 2008-ban Apollonia Hirscher-kitüntetést kapott.[12]
  • 2009-ben elnyerte a Romániai Német Demokrata Fórum Johannes Honterus-díját.[9]
  • 2013-ban az Osztrák Köztársaság Arany Becsületrendjével tüntették ki.[13]

MűveiSzerkesztés

2017-ig 1580 munkát jelentetett meg;[8] ebből 35 könyv és brosúra, 71 közreműködés tanulmány- és fordításkötetekben, 140 tanulmány szakfolyóiratokban, és több, mint 1200 újságcikk német, román és magyar nyelven.[14]

Önálló kötetekSzerkesztés

  • Johannes Honterus. Sein Leben und Werk im Bild (román nyelven is megjelent). Bukarest: Kriterion (1973).
  • Aus Urkunden und Chroniken (román nyelven is megjelent); 1981 és 2017 között 17 kötet jelent meg.
  • Johannes Benkner. Sein Leben und Wirken in Wort und Bild. Bukarest: Kriterion (1988).
  • Das Kronstädter Rathaus. Brassó: Aldus (1996).
  • Die Schwarze Kirche in Kronstadt (román és magyar nyelven is megjelent). Brassó: Aldus (1997).
  • Kleiner Führer durch die Schwarze Kirche in Kronstadt (román és magyar nyelven is megjelent). Brassó: Aldus (1997; bővített kiadás 2004-ben).
  • Johannes Honterus (1498–1549) (román nyelven is megjelent). Brassó: Aldus (1997).
  • Documente privind meșteșugurile din Sighișoara. Catalog de documente (1376–1598). Brassó: Aldus (1998).
  • Basteien, Gräben, Stadtmauern. Spaziergag im mittelalterlichen Kronstadt (magyar nyelven is megjelent). Brassó: Aldus (1998; bővített kiadás 2001-ben és 2005-ben).
  • Caietele Corona. Contribuții la istoria Brașovului; 2002 és 2006 között 5 kötet jelent meg.
  • Liceul teoretic – Theoretisches Lyzeum Johannes Honterus. Brassó: Aldus (2002).
  • Beiträge zur Honterus-Forschung; 1. és 2. kötet. Brassó: Aldus (2003, 2005).
  • Wer war Honterus? Cine a fost Honterus? Brassó: Aldus (2009).

TársszerzőkéntSzerkesztés

  • Urkundenbuch zur Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, 6. és 7. kötet. Bukarest: Kriterion (1981, 1991).
  • Odae cum harmoniis (Honterus), 1548. Bukarest: Kriterion (1983).
  • Brașov 1900. Brassó: Șchei (1996).
  • Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt, 8.2 és 9. kötet. Brassó: Aldus (1999, 2002).
  • Brașov. Scurtă istorie a evoluției urbane. Brassó: Reform V (2003).
  • Brașov. Monografie comercială. Brassó: Camera de Comerț (2004).
  • Alt-Kronstadt. Bilder einer Stadt. Heilbronn: Johannis Reeg Verlag (2006).
  • Plastiken an der Schwarzen Kirche. Nagyszeben: Hora (2007).
  • Führer durch die Schwarze Kirche in Kronstadt (román és angol nyelven is megjelent). Brassó: Aldus (2007; bővített kiadás 2008-ban).
  • Hălchiu – Heldsdorf – Höltövény. O istorie în imagini. Brassó: Suvenir (2007).
  • Kreis Hermannstadt. Geschichte und Bilder (román nyelven is megjelent). Brassó: Suvenir (2007).
  • Bronzegegenstände in der Schwarzen Kirche in Kronstadt (román nyelven is megjelent). Brassó: Foton (2008).
  • Zehn Tugenden. Bilder aus der Schwarzen Kirche (román nyelven is megjelent). Brassó: Foton (2009).

MagyarulSzerkesztés

  • A brassói Fekete-templom rövid bemutatása; ford. Gyenge Gabriella. Brassó: Aldus (1997)
  • Bástyák, árkok, várfalak éta a középkori Brassóban; ford., átdolg. Gyenge Gabriella. Brassó: Aldus (1998)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b Elhunyt Gernot Nussbächer. Brassói Lapok, XXX. évf. 1482. sz. (2018. jún. 28.) 2. o.
  2. a b Mák Ferenc: Pásztorok őszi legelőkön. Magyar Könyvtárosok Egyesülete, 2015. november 29. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  3. a b c d Cziráki 159–165. o.
  4. a b Nazare 111–116. o.
  5. a b Kroner, Michael: Ein den Archiven gewidmetes Leben. Augias, 2005. július 31. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  6. a b c d Nazare 9–10. o.
  7. a b Nazare 11–14. o.
  8. a b szerk.: Heigl, Bernhard; Șindilariu, Thomas: Bibliographia Gernot Nussbächer, Coronensis Transsilvanus. Brassó: Aldus (2017). ISBN 9786069840054 
  9. a b Drotleff, Dieter: Gernot Nussbächer mit Honterusmedaille gewürdigt. Neue Kronstädter Zeitung, XXV. évf. 3. sz. (2009. szept. 30.) 3. o. ISSN 0934-4713
  10. Zimmermann, Harald: Gernot Nussbächer wurde mit dem Georg-Dehio-Preis geehrt. Neue Kronstädter Zeitung, XV. évf. 1. sz. (1999. márc. 22.) 6. o. ISSN 0934-4713
  11. Gündisch, Konrad: Herausragender Archivar und Historiker: Gernot Nussbächer wurde 70. Siebenbürgische Zeitung, 2009. szeptember 8. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  12. Drotleff, Dieter: Ein aktives Gedächtnis für uns und die nachfolgenden Generationen. Neue Kronstädter Zeitung, XXIV. évf. 2. sz. (2008. jún. 27.) 3. o. ISSN 0934-4713
  13. Chiriac, Christine: Gernot Nussbächer erhielt hohe österreichische Auszeichnung. Siebenbürgische Zeitung, 2013. november 19. (Hozzáférés: 2018. június 28.)
  14. Gernot Nussbächer műveinek válogatott bibliográfiája. Aetas, XXVI. évf. 2. sz. (2011)

ForrásokSzerkesztés