Wikipédia

Geszty Szilvia

(1934–2018) magyar operaénekesnő
(Geszty Sylvia szócikkből átirányítva)

Geszty Szilvia (Geszty Sylvia, illetve a külföldi sajtóban Sylvia Geszty) (Budapest, 1934. február 28. – Stuttgart, 2018. december 15.) magyar-német koloratúrszoprán opera-énekesnő. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki művészi pályafutása elismeréseként.[1]

Geszty Szilvia
SzületettWitkowsky Ilona Mária Szilvia
1934. február 28.
Budapest
Elhunyt2018. december 15. (84 évesen)
Stuttgart
Állampolgárságamagyar
HázastársaGeszty Péter
Foglalkozása
  • operaénekes
  • vocal coach
  • zenepedagógus
IskoláiLiszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola (1955–1959)
Zenei pályafutása
Műfajokopera
dal
oratórium
operett
Hangszerének
Hangkoloratúrszoprán
A Wikimédia Commons tartalmaz Geszty Szilvia témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Nemzetközi hírű énekesnő, akit a koloratúra királynője névvel is illetnek.[1] Legnagyobb sikereit Mozart-operák szerepeiben aratta, de az operákon kívül sikeres dalénekes is volt (nyilatkozata szerint ezt szerette leginkább), illetve fellépett oratóriumokban és operettekben, szerepelt a televízióban is. Előadásaiban ragyogó énektechnikája, jó színészi játéka és kiváló stíluskészsége egyszerre mutatkozott meg.[2] Kristálytiszta magas hangja a felső f-ig terjedt.[1]

Életpályája szerkesztés

Lengyel származású apa gyermekeként Witkowsky Ilona Mária Szilvia néven született, a Geszty vezetéknevet később, első férje neve után vette fel. Elmondása szerint a művészetek iránti érdeklődését és tehetségét az énekesnek készült édesanyjától örökölte. Ő maga már kiskorától kezdve énekelt, balettozott, zongorázni tanult, játszott színjátszó csoportban, darabokat rendezett és koreografált. Az érettségit követően a színművészeti főiskolára jelentkezett,[1] a felvételire édesapja egyik betege, Pethes Sándor készítette fel. A felvételin a Hamletből Ophelia őrülési jelenetét adta elő, majd kérésre elénekelt egy dalt (Martini: Plaisir d’amour).[3] Miután meghallották szép hangját, a Zeneművészeti Főiskolára (a Zeneakadémiára) irányították át, ahová később maximális pontszámmal vették föl,[1] s ahol 1955–1959 között tanult Hoór Tempis Erzsébetnél.[2] Még főiskolásként és legfiatalabb indulóként lett ötödik a Schumann-énekversenyen,[1] majd 1958-ban megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Énekversenyt, a toulouse-i énekversenyen pedig harmadik helyezést ért el.[2]

A Zeneakadémia elvégzése után 1959-től az Országos Filharmónia szólistája, majd még ebben az évben a kelet-berlini Staatsoper ösztöndíjas énekese lett, ahol aztán 1961–1970 között már társulati tag volt. Az 1960-as években a világ számos operaházában színpadra lépett, például Rómában, Londonban, Buenos Airesben, a New York-i Metropolitanben. Londonba 1965-ben hívta meg Solti György A varázsfuvola előadására.[1][2]

1970-ben megkapta az NSZK-állampolgárságot és áttelepült Nyugat-Berlinbe.[1] 1970–1972 között a hamburgi Staatsoper magánénekese, 1972–1975 között a stuttgarti Staatstheater első koloratúrszopránja volt. 1966 és 1974 között állandó közreműködő volt az edinburghi, a salzburgi, a müncheni, a luzerni és a glyndebourne-i fesztiválokon,[1][2] vendégszerepelt a bécsi, a müncheni és a drezdai operában is.[4]

1975-től több mint húsz évig a stuttgarti, és több mint öt évig (1986–1991)[4] a zürichi Zeneakadémián tanított. Tanítványa volt mások mellett Melanie Diener, Regina Kabis, Marlis Petersen és Falk Struckmann. Mesterkurzusokat is tartott, itthon a Magyar Állami Operaházban is.[1][3]

1998-ban Poznańban, majd Luxembourgban Donizetti Don Pasquale című operáját rendezőként vitte színpadra. 1988 és 2002 között kétévente nemzetközi, a nevét viselő koloratúrversenyeket rendeztek, amelyen hangnemtől függetlenül indulhattak énekesek. 2004-ben jelent meg önéletrajza.[1]

Élete utolsó hat évében Stuttgart-Riedenbergben élt, és idős kora ellenére fellépéseket is vállalt.[5]

Családja szerkesztés

Édesapja lengyel származású – már az apai nagyapa sem Lengyelországban, hanem Brünnben született –, aki a színészet iránt érdeklődött, de végül orvos lett.[1][3] Édesanyja énekesnőnek készült, de orvos férje nem engedte neki ezt a pályát. Az 1937. február 23-án született húga, Witkovszky Erika (később Karácsonyné) zongoratanár-igazgató, karvezető, festő, költő lett.[6][7] Első férje Geszty Péter volt, akitől gyermeke született még a Zeneakadémiára történt felvételije előtt.[3]

Főbb szerepei szerkesztés

  • Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola)
  • Zerbinetta (Richard Strauss: Ariadné Naxoszban)
  • Alcina (Händel: Alcina)
  • Ámor (Gluck: Orfeusz és Euridiké)
  • Konstanze (Mozart: Szöktetés a szerájból)
  • Donna Anna (Mozart: Don Giovanni)
  • Fiordiligi (Mozart: Così fan tutte)
  • Rosina (Rossini: A sevillai borbély)
  • Norina (Donizetti: Don Pasquale)
  • Lucia (Donizetti: Lammermoori Lucia)
  • Gilda (Verdi: Rigoletto)
  • Violetta (Verdi: Traviata)
  • Mimi (Puccini: Bohémélet)
  • Olympia, Giulietta, Antonia, Stella (Offenbach: Hoffmann meséi)
  • (ifj. Johann Strauss: A denevér)

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ a b c d e f g h i j k l MTI – szinhaz.hu: "A koloratúra királynője" - Geszty Szilvia operaénekesnő 80 éves. szinhaz.hu. (magyarul) Budapest: PORT.hu Kft. (2014. február 28.) (Hozzáférés: 2018. december 18.) arch
  2. ↑ a b c d e Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4   (Hozzáférés ideje: 2018. december 18.)
  3. ↑ a b c d zéta: "Házy Erzsi is mondta: örüljek neki, hogy nem maradtam itthon." (Geszty Sylvia). momus.hu (café momus komolyzenei magazin) (magyarul) (2011. március 10.) (Hozzáférés: 2018. december 18.) (php) arch
  4. ↑ a b Geszty Szilvia 70 éves. (magyarul) Muzsika, XLVII. évf. 2. sz. (2004. február) 2. o. ISSN 0027-5336 Hozzáférés: 2018. december 18.
  5. ↑ fidelio.hu: Elhunyt Geszty Szilvia világhírű szopránénekesnő. fidelio.hu. (magyarul) Budapest: Programmagazin Kiadó Kft. (2018. december 18.) (Hozzáférés: 2018. december 18.) (html) arch A cikk szövege lényegében a 2014-ben a szinhaz.hu oldalon megjelent cikk szövege kis változtatással..
  6. ↑ Gábor Adrienn Angéla: Példás beteg - "luxus börtönben": Beszélgetés Witkovszky Erika ny. zeneiskolai igazgatóval (2005). (magyarul) Parlando: zenepedagógiai folyóirat, LIV. évf. 2. sz. (2012) ISSN 0133-2767 Hozzáférés: 2018. december 18. (htm) Ugyanez a cikk megjelent az Új Ember című folyóiratban is 2005-ben: Gábor Adrienn Angéla: Példás beteg - "luxus börtönben": Beszélgetés Witkovszky Erika ny. zeneiskolai igazgatóval. (magyarul) Új Ember, VI. évf. 1. sz. (2005) ISSN 0133-1205
  7. ↑ Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (Hozzáférés ideje: 2018. december 19.)

Források szerkesztés

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Geszty_Szilvia&oldid=24837586”