Főmenü megnyitása

Geszty Szilvia

magyar operaénekesnő (1934–2018)
(Geszty Sylvia szócikkből átirányítva)

Geszty Szilvia (Geszty Sylvia, illetve a külföldi sajtóban Sylvia Geszty) (Budapest, 1934. február 28.Stuttgart, 2018. december 15.) magyar-német koloratúrszoprán opera-énekesnő. 2005-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével tüntették ki művészi pályafutása elismeréseként.[1]

Geszty Szilvia
Sylvia Geszty as Cleopatra in Händel's Giulio Cesare in Egitto, Berlin, 1970.01 (cropped).jpg
Született Witkowsky Ilona Mária Szilvia
1934. február 28.
Budapest
Elhunyt 2018. december 15. (84 évesen)
Stuttgart
Állampolgársága magyar
Házastársa Geszty Péter
Foglalkozása
Iskolái Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (1955–1959)
Zenei pályafutása
Műfajok opera
dal
oratórium
operett
Hangszer ének
Hang koloratúrszoprán

A Wikimédia Commons tartalmaz Geszty Szilvia témájú médiaállományokat.

Nemzetközi hírű énekesnő, akit a koloratúra királynője névvel is illetnek.[1] Legnagyobb sikereit Mozart-operák szerepeiben aratta, de az operákon kívül sikeres dalénekes is volt (nyilatkozata szerint ezt szerette leginkább), illetve fellépett oratóriumokban és operettekben, szerepelt a televízióban is. Előadásaiban ragyogó énektechnikája, jó színészi játéka és kiváló stíluskészsége egyszerre mutatkozott meg.[2] Kristálytiszta magas hangja a felső f-ig terjedt.[1]

ÉletpályájaSzerkesztés

Lengyel származású apa gyermekeként Witkowsky Ilona Mária Szilvia néven született, a Geszty vezetéknevet később, első férje neve után vette fel. Elmondása szerint a művészetek iránti érdeklődését és tehetségét az énekesnek készült édesanyjától örökölte. Ő maga már kiskorától kezdve énekelt, balettozott, zongorázni tanult, játszott színjátszó csoportban, darabokat rendezett és koreografált. Az érettségit követően a színművészeti főiskolára jelentkezett,[1] a felvételire édesapja egyik betege, Pethes Sándor készítette fel. A felvételin a Hamletből Ophelia őrülési jelenetét adta elő, majd kérésre elénekelt egy dalt (Martini: Plaisir d’amour).[3] Miután meghallották szép hangját, a Zeneművészeti Főiskolára (a Zeneakadémiára) irányították át, ahová később maximális pontszámmal vették föl,[1] s ahol 1955–1959 között tanult Hoór Tempis Erzsébetnél.[2] Még főiskolásként és legfiatalabb indulóként lett ötödik a Schumann-énekversenyen,[1] majd 1958-ban megnyerte a budapesti Liszt Ferenc Énekversenyt, a toulouse-i énekversenyen pedig harmadik helyezést ért el.[2]

A Zeneakadémia elvégzése után 1959-től az Országos Filharmónia szólistája, majd még ebben az évben a kelet-berlini Staatsoper ösztöndíjas énekese lett, ahol aztán 1961–1970 között már társulati tag volt. Az 1960-as években a világ számos operaházában színpadra lépett, például Rómában, Londonban, Buenos Airesben, a New York-i Metropolitanben. Londonba 1965-ben hívta meg Solti György A varázsfuvola előadására.[1][2]

1970-ben megkapta az NSZK-állampolgárságot és áttelepült Nyugat-Berlinbe.[1] 1970–1972 között a hamburgi Staatsoper magánénekese, 1972–1975 között a stuttgarti Staatstheater első koloratúrszopránja volt. 1966 és 1974 között állandó közreműködő volt az edinburghi, a salzburgi, a müncheni, a luzerni és a glyndebourne-i fesztiválokon,[1][2] vendégszerepelt a bécsi, a müncheni és a drezdai operában is.[4]

1975-től több mint húsz évig a stuttgarti, és több mint öt évig (1986–1991)[4] a zürichi Zeneakadémián tanított. Tanítványa volt mások mellett Melanie Diener, Regina Kabis, Marlis Petersen és Falk Struckmann. Mesterkurzusokat is tartott, itthon a Magyar Állami Operaházban is.[1][3]

1998-ban Poznańban, majd Luxembourgban Donizetti Don Pasquale című operáját rendezőként vitte színpadra. 1988 és 2002 között kétévente nemzetközi, a nevét viselő koloratúrversenyeket rendeztek, amelyen hangnemtől függetlenül indulhattak énekesek. 2004-ben jelent meg önéletrajza.[1]

Élete utolsó hat évében Stuttgart-Riedenbergben élt, és idős kora ellenére fellépéseket is vállalt.[5]

CsaládjaSzerkesztés

Édesapja lengyel származású – már az apai nagyapa sem Lengyelországban, hanem Brünnben született –, aki a színészet iránt érdeklődött, de végül orvos lett.[1][3] Édesanyja énekesnőnek készült, de orvos férje nem engedte neki ezt a pályát. Az 1937. február 23-án született húga, Witkovszky Erika (később Karácsonyné) zongoratanár-igazgató, karvezető, festő, költő lett.[6][7] Első férje Geszty Péter volt, akitől gyermeke született még a Zeneakadémiára történt felvételije előtt.[3]

Főbb szerepeiSzerkesztés

  • Az Éj királynője (Mozart: A varázsfuvola)
  • Zerbinetta (Richard Strauss: Ariadné Naxoszban)
  • Alcina (Händel: Alcina)
  • Ámor (Gluck: Orfeusz és Euridiké)
  • Konstanze (Mozart: Szöktetés a szerájból)
  • Donna Anna (Mozart: Don Giovanni)
  • Fiordiligi (Mozart: Così fan tutte)
  • Rosina (Rossini: A sevillai borbély)
  • Norina (Donizetti: Don Pasquale)
  • Lucia (Donizetti: Lammermoori Lucia)
  • Gilda (Verdi: Rigoletto)
  • (Verdi: Traviata)
  • Mimi (Puccini: Bohémélet)
  • Olympia, Giulietta, Antonia, Stella (Offenbach: Hoffmann meséi)
  • (ifj. Johann Strauss: A denevér)

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e f g h i j k l MTI – szinhaz.hu: "A koloratúra királynője" - Geszty Szilvia operaénekesnő 80 éves. szinhaz.hu (magyarul). Budapest: PORT.hu Kft. (2014. feb. 28.) (Hozzáférés: 2018. dec. 18.)
  2. a b c d e Magyar színházművészeti lexikon. Főszerk. Székely György. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6635-4   (Hozzáférés ideje: 2018. december 18.)
  3. a b c d zéta: "Házy Erzsi is mondta: örüljek neki, hogy nem maradtam itthon." (Geszty Sylvia). momus.hu (café momus komolyzenei magazin) (magyarul) (2011. márc. 10.) (Hozzáférés: 2018. dec. 18.) (php)
  4. a b Geszty Szilvia 70 éves. (magyarul) Muzsika, XLVII. évf. 2. sz. (2004. feb.) 2. o. ISSN 0027-5336 Hozzáférés: 2018. dec. 18.
  5. fidelio.hu: Elhunyt Geszty Szilvia világhírű szopránénekesnő. fidelio.hu (magyarul). Budapest: Programmagazin Kiadó Kft. (2018. dec. 18.) (Hozzáférés: 2018. dec. 18.) (html) A cikk szövege lényegében a 2014-ben a szinhaz.hu oldalon megjelent cikk szövege kis változtatással..
  6. Gábor Adrienn Angéla: Példás beteg - "luxus börtönben": Beszélgetés Witkovszky Erika ny. zeneiskolai igazgatóval (2005). (magyarul) Parlando: zenepedagógiai folyóirat, LIV. évf. 2. sz. (2012) ISSN 0133-2767 Hozzáférés: 2018. dec. 18. (htm) Ugyanez a cikk megjelent az Új Ember című folyóiratban is 2005-ben: Gábor Adrienn Angéla: Példás beteg - "luxus börtönben": Beszélgetés Witkovszky Erika ny. zeneiskolai igazgatóval. (magyarul) Új Ember, VI. évf. 1. sz. (2005) ISSN 0133-1205
  7. Adatai a Petőfi Irodalmi Múzeum katalógusában (Hozzáférés ideje: 2018. december 19.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés