Giampaolo Salvi
Giampaolo Salvi (Locarno, Svájc, 1954. február 1. –) svájci-magyar nyelvész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Romanisztikai Intézet Olasz Nyelv- és Irodalom Tanszék professzora.[1] Fő kutatási területe a latin és az újlatin nyelvek szinkrón és diakrón szintaxisa.
| Giampaolo Salvi | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1954. február 1. (70 éves) Locarno |
| Ismeretes mint |
|
| Állampolgárság | svájci magyar |
| Iskolái | Padovai Egyetem |
| Pályafutása | |
| Szakterület | nyelvészet |
| Munkahelyek | |
| Eötvös Loránd Tudományegyetem | egyetemi tanár |
| Szakmai kitüntetések | |
| |
| Akadémiai tagság | levelező tag (2022) |
| Giampaolo Salvi weboldala | |
Életpályája szerkesztés
Egyetemi tanulmányait a Padovai Egyetem Bölcsészettudományi Karán végezte, ahol 1978-ban doktori címet szerzett. 1978-ban költözött Magyarországra. Újlatin nyelvészeti tárgyú disszertációkkal 1992-ben kandidátusi címet, 2001-ben pedig akadémiai doktori címet szerzett. 2022-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.[2]
Fő kutatási területe az újlatin nyelvek szinkronikus és diakronikus szintaxisa. Szinkronikus szinten foglalkozott a segédigés szerkezetekkel, az infinitívuszos mondatokkal, az egyszerű mondat szerkezetével, a kopulatív mondatokkal és a szófajok kérdésével az olasz nyelvben, az alanyi személyes névmások szintaxisával az északolasz és ladin dialektusokban, valamint a főnévi csoport szerkezetével a ladin dialektusokban. Diakronikus szinten foglalkozott a segédigék történetével az újlatin nyelvekben, a szórend és a mondatszerkezet kérdéseivel a klasszikus és a vulgáris latinban és az újlatin nyelvekben, különös tekintettel az ófranciára és a galego-portugálra, a klitikumok történetével az újlatin nyelvekben, különös tekintettel a galego-portugálra, a nyelvtani funkciókkal, az igei diatézissel és a kopulatív szerkezetekkel a középkori olasz nyelvben, a mellérendelő szerkezetekkel és a kiemelésekkel az újlatin nyelvekben.
1980 óta az ELTE BTK Olasz Tanszékén dolgozik, 2002-től egyetemi tanárként. 1981 és 1999 között a portugál szakon is tanított. 1991 és 2021 között rendszeresen oktatott ladin nyelvészetet vendégtanárként a Trentói Egyetemen.
Családja szerkesztés
Felesége Lax Éva énekművész, tanár, gyermekei Salvi Nóra oboaművész és Salvi Péter informatikus.[3]
Kitüntetések szerkesztés
2013-tól a firenzei Accademia della Crusca külföldi levelező tagja, 2017-től pedig az Academia Europaea tagja. 2013-ban Galileo Galilei díjjal tüntették ki az olasz nyelvtörténet tanulmányozásában szerzett érdemei elismeréseképpen,[4] 2015-ben a Bukaresti Egyetem díszdoktorrá avatta.[5]
Fontosabb publikációi szerkesztés
- L. Renzi/G. Salvi/A. Cardinaletti (szerk.): Grande Grammatica Italiana di Consultazione, 3 kötetben, Bologna: il Mulino, 1988/95, 2. kiadás 2001.
- G. Salvi: La formazione della struttura di frase romanza. Ordine delle parole e clitici dal latino alle lingue romanze antiche, Tübingen: Niemeyer, 2004 (Beihefte zur Zeitschrift für romanische Philologie, Band 323).
- G. Salvi/L. Vanelli: Nuova grammatica italiana, Bologna: il Mulino, 2004.
- G. Salvi/L. Renzi (szerk.): Grammatica dell’italiano antico, Bologna: il Mulino, 2010, 2 részkötetben.
- G. Salvi: Le parti del discorso, Roma: Carocci, 2013.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Giampaolo Salvi. elte.hu. (Hozzáférés: 2021. június 2.)
- ↑ Bemutatjuk a Magyar Tudományos Akadémia új tagjait. (Hozzáférés: 2022. május 3.)
- ↑ Giampaolo Salvi. ti.chu. [2021. június 2-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2021. június 2.)
- ↑ Prof. Giampaolo Salvi. premiogalilei.it. (Hozzáférés: 2021. június 2.)
- ↑ Giampaolo Salvit díszdoktorává avatta a Bukaresti Egyetem. olassimo.blog.hu. (Hozzáférés: 2021. június 2.)