Főmenü megnyitása

Gidon Kremer

Lett hegedűs és karmester

Gidon Kremer (lettül: Gidons Krēmers, oroszul Гидон Маркусович Кремер [Gidon Markuszovics Kremer]) (Riga, 1947. február 27. –) a Szovjetunióból Németországba emigrált hegedűművész, karmester. Korunk egyik legjelentősebb hegedűművésze.

Gidon Kremer
Gidon Kremer at Kammermusikfest Lockenhaus 2008.jpg
Életrajzi adatok
Született 1947. február 27. (72 éves)[1][2][3]
Riga[4]
Házastársa Tatyjana Tyihonovna Grindenko
Gyermekei Lika Kremer
Iskolái
Pályafutás
Műfajok versenymű, kamarazene
Aktív évek 1965 -
Hangszer hegedű
Díjak
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Léonie Sonnings musikpris (1989)
  • Order of the Three Stars, 4th Class
  • Grand Officer of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Order of the Cross of Terra Mariana, 4th Class
  • Rolf Schock Prize in Musical Arts (2008)
  • Praemium Imperiale (2016)
  • Ernst von Siemens Music Prize (1982)
  • A művészetek és a tudományok érdemrendje
  • A Német Szövetségi Köztársaság nagykeresztje csillaggal
Tevékenység hegedűművész, karmester
Kiadók Deutsche Grammophon

Gidon Kremer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Gidon Kremer témájú médiaállományokat.

ÉleteSzerkesztés

Szülei németül beszéltek, édesapja holokauszttúlélő zsidó, édesanyja német–svéd-származású volt. Négyéves korában kezdett hegedűt tanulni nagyapjától és apjától, majd három év múlva a rigai zeneiskolában folytatódott képzése. Tizenhat éves korában a lett köztársasági versenyen első helyezést ért el. 1969-től a Csajkovszkij nevét viselő Moszkvai Konzervatóriumban David Ojsztrah növendéke volt.

1965-től koncertező művész. Pályája elején több nemzetközi versenyen ért el dobogós helyezést. 1967-ben a brüsszeli Erzsébet királyné zenei versenyen harmadik, 1969-ben Montréalban második, a genovai Paganini-versenyen első, 1970-ben a moszkvai nemzetközi Csajkovszkij-versenyen ugyancsak első lett. 1974-ben a szovjet filharmónia szólistaként szerződtette. Gyorsan haladt a világhír felé. 1980-ban Nyugat-Németországba emigrált. A következő évben az ausztriai Lékán saját kamarazenei fesztivált alapított (2011-ben másnak adta át a rendezvény vezetését). 1997-ben Kremerata Baltica néven fiatal balti muzsikusokból kamarazenekart alapított.

Repertoárján a klasszikusoktól a kortárs zenéig sok minden szerepel. A modernek közül például Piazzolla, Enescu, Philip Glass, Alfred Schnittke, Arvo Pärt művei.

Hangszere korábban egy 1730-ban készült Guarneri del Gesù-gyártmány ú volt, jelenleg egy 1641-es Nicola Amati-hegedű.

Tizenöt évet éltem Moszkvában, évtizedekig volt lakásom Párizsban, közben éltem New Yorkban, Zürichben, Vilniusban – s eközben alapvetően úgy érzem, hogy nincs más igazi otthonom, mint a színpad.

További információkSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 26.)
  2. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. Munzinger-Archiv (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 11.)