Gilisztaűző varádics
A gilisztaűző varádics (Tanacetum vulgare) az őszirózsafélék (Asteraceae) családjába tartozó növényfaj. Népi nevei közül talán a mezei mimóza a legérdekesebb, ezt valószínűleg levelei alakjáról kapta.
 | ||||||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||||||||||
| Rendszertani besorolás | ||||||||||||||||||
| ||||||||||||||||||
| Tudományos név | ||||||||||||||||||
| Tanacetum vulgare L. 1753[1] | ||||||||||||||||||
| Szinonimák | ||||||||||||||||||
| Hivatkozások | ||||||||||||||||||
 A Wikifajok tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú rendszertani információt.  A Wikimédia Commons tartalmaz Gilisztaűző varádics témájú médiaállományokat és Gilisztaűző varádics témájú kategóriát. |
Származása, elterjedése szerkesztés
Egész Európában megtalálható; Magyarországon is gyakori.
Megjelenése, felépítése szerkesztés
Felálló, felső részén elágazó szárú, 80–120 cm magas. Megdörzsölve fűszeres, kámforos illatú. Levelei kétszeresen, szárnyasan szeldeltek.
Aranysárga, gömbszerű fészekvirágzatai 80–100 cm magasan díszlenek dús sátorvirágzatban. A fészkekben csak csöves virágok vannak, sugárvirágok nélkül.
Életmódja, termőhelye szerkesztés
Évelő. Ártéri magaskórós társulásokban és mocsárréteken, nedves gyomtársulásokban él, gyakorta az aranyvesszővel (kanadai aranyvessző Solidago canadensis, magas aranyvessző Solidago gigantea)) együtt. Június–szeptember között nyílik. A margarétákhoz hasonlóan, tőosztással szaporítható.
Felhasználása szerkesztés
Gyakran ültetik nedves kertrészek évelő ágyásaiba, egy alacsony termetű változatát sziklakertekbe is.
Méliusz Juhász Péter 1578-ban megjelent Herbáriumában ezt írta a varádicsról: „Próbált dolog. Levelét főzd meg borban, vagy tejben add innya, a gilisztát kiűzi.”
Nevéhez híven, napjainkig gyakorta használták az ember és a háziállatok bélférgeinek elpusztítására, kiűzésére, külsőleg ízületi fájdalmak enyhítésére. Főként szárított virágból főzött teája tartalmazza a férgek, rovarok által nem kedvelt illóolajokat, gyantát és keserűanyagot. Mérgező hatása miatt háziszerként ma már nem ajánlott. A biokertészek elsősorban a hangyák távoltartására alkalmazzák. A szárított növény nemcsak az ágyásokból, de a tárolóhelyekről is elűzi a hangyákat és más rovarokat, így a molyokat is.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ a b c A taxon a Tropicos adatbázisban. Tropicos. (Hozzáférés: 2014. február 6.)
- ↑ Az OGYÉI Tudományos Tanácsadó Testülete által élelmiszerekben, étrend-kiegészítőkben alkalmazásra nem javasolt növények
Források szerkesztés
- Bukk.info
- Botta Pál, 1987: 88 színes oldal a vízi- és a mocsári növényekről. Mezőgazdasági, Budapest, p. 24. ISBN 9632324129 Archiválva 2016. április 14-i dátummal a Wayback Machine-ben
