Giorgio Ghezzi

Giorgio Ghezzi (Cesenatico, 1930. július 10. – Forlì, 1990. december 12.) olasz válogatott labdarúgókapus, később rövid ideig edző.

Giorgio Ghezzi
Személyes adatok
Teljes név	Giorgio Ghezzi
Születési dátum	1930. július 10.
Születési hely	Cesenatico, Olaszország
Halálozási dátum	1990. december 12. (60 évesen)
Halálozási hely	Forlì, Olaszország
Állampolgárság	olasz olasz
Magasság	182 cm
Testtömeg	79 kg
Becenév	kamikaze
Poszt	kapus
Felnőtt klubok1
Időszak Klub Mérk. (Gól) 1946–1947 Cesenatico ? (0) 1947–1949 Rimini 44 (0) 1949–1951 Modena 62 (0) 1951–1958 Internazionale 186 (0) 1958–1959 Genoa 32 (0) 1959–1965 Milan 123 (0)
Válogatottság
1954–1961 Olaszország 6 (0)
Edzőség
Időszak Klub 1966–1967 Genoa
1 A felnőtt klubokban játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
A Wikimédia Commons tartalmaz Giorgio Ghezzi témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Pályafutása

Karrierjét szülővárosa csapatában, a Cesenaticóban kezdte, ahol már tizenhat évesen a felnőttcsapatban játszhatott. Ezt követően gyorsan ívelt felfelé a karrierje, ugyanis két év rimini és modenai játék után 1951-ben már az egyik legsikeresebb csapat, Ghezzi kedvence, az Inter szerződtette.

Milánóban egy korábbi korszakos kapusegyéniség, Aldo Olivieri volt az edzője, és nála mutatkozhatott be az első osztályban, az 1951-52-es szezon elején, a Legnano ellen. Ennek ellenére az indulás nem volt egyszerű, ugyanis első szezonjában még sokat váltották egymást posztriválisával, Livio Puccionival. A következő évtől már egyértelműen ő volt az első számú kapus a „nerazzurri”-nál, és aktív részese volt az 1952-53-as és az 1953-54-es bajnoki címeknek.

Az Internél töltött időszaka alatt ragadt rá a „kamikaze” becenév, amit vakmerő, néha őrültnek titulált kijövetelei miatt kapott, és karrierje hátralévő részére hozzá is nőtt ez a név.

Utolsó interes szezonjában, John Carver edzősködése idején kiszorult a kezdőcsapatból, Enzo Matteucci került a helyére. Ennek köszönhetően a Genoához igazolt, ahol Annibale Frossi irányításával sikerült visszanyernie az önbizalmát. Országszerte ismert volt a rivalizálása a korszak másik nagy kapusával, Lorenzo Buffonnal, aki sokáig a Milan kapusa volt. A rivalizálás személyes szinten is folyt, ugyanis Buffon elszerette Ghezzitől Edy Campagnolit, aki eredetileg Ghezzi jegyese volt.

Mindössze egy év genovai játék után Ghezzi a Milanhoz szerződött, míg Buffon a Genoához igazolt, így a két nagy rivális helyet cserélt. További érdekesség a két hálóőr karrierjében, hogy mindketten megfordultak az Internazionaléban, a Genoában és a Milanban, az egyetlen különbség, hogy Buffon az említett három csapatnál fordított sorrendben játszott Ghezzihez képest.

A Milannál első idényében ismét meg kellett küzdenie a kezdőcsapatba kerülésért, ugyanis a két edző, Giuseppe Viani és Luigi Bonizzoni is inkább Luciano Alfierit preferálta Ghezzivel szemben. A változás Nereo Rocco érkezésével jött el, akinél már Ghezzi élvezte a bizalmat, és karrierje vége felé még Milánó piros-fekete felében is nyert egy bajnoki címet.

A válogatottban összesen hat meccsen lépett pályára, közte kettőn az 1954-es világbajnokságon.

Játékospályafutása befejezése után rövid ideig a Genoa edzője volt.

A labdarúgás után

Már 1956-ban, tehát bőven aktív évei alatt egy hotelt építtetett szülővárosában, Cesenaticóban, amelynek tulajdonosa is lett. A hotelnak az Internazionale nevet adta.

Sikerei, díjai

• Bajnok:
  • 1952-53, 1953-54, 1961-62
• BEK-győztes:
  • 1962-63

Források

• Giorgio Ghezzi – a FIFA adatbázisában