Főmenü megnyitása

Giorgio Ghezzi (Cesenatico, 1930. július 10.Forlì, 1990. december 12.) olasz válogatott labdarúgókapus, később rövid ideig edző.

Giorgio Ghezzi
Személyes adatok
Teljes név Giorgio Ghezzi
Születési dátum 1930. július 10.
Születési helyCesenatico, Olaszország
Halálozási dátum 1990. december 12. (60 évesen)
Halálozási helyForlì, Olaszország
Állampolgárság
Magasság182 cm
Testtömeg79 kg
Becenév kamikaze
Poszt kapus
Profi klubok1
IdőszakKlubMérk. (gól)*
19461947Olaszország Cesenatico00? 00(0)
19471949Olaszország Rimini044 00(0)
19491951Olaszország Modena062 00(0)
19511958Olaszország Internazionale186 00(0)
19581959Olaszország Genoa032 00(0)
19591965Olaszország Milan123 00(0)
Válogatottság
19541961ITA Olaszország06 0(0)
Edzőség
IdőszakKlub
19661967ITA Genoa
1 A profi egyesületekben játszott mérkőzések és gólok csak a bajnoki mérkőzések adatait tartalmazzák.
* Mérkőzések (gólok) száma

PályafutásaSzerkesztés

Karrierjét szülővárosa csapatában, a Cesenaticóban kezdte, ahol már tizenhat évesen a felnőttcsapatban játszhatott. Ezt követően gyorsan ívelt felfelé a karrierje, ugyanis két év rimini és modenai játék után 1951-ben már az egyik legsikeresebb csapat, Ghezzi kedvence, az Inter szerződtette.[1]

Milánóban egy korábbi korszakos kapusegyéniség, Aldo Olivieri volt az edzője, és nála mutatkozhatott be az első osztályban, az 1951-52-es szezon elején, a Legnano ellen. Ennek ellenére az indulás nem volt egyszerű, ugyanis első szezonjában még sokat váltották egymást posztriválisával, Livio Puccionival. A következő évtől már egyértelműen ő volt az első számú kapus a „nerazzurri”-nál, és aktív részese volt az 1952-53-as és az 1953-54-es bajnoki címeknek.

Az Internél töltött időszaka alatt ragadt rá a „kamikaze” becenév, amit vakmerő, néha őrültnek titulált kijövetelei miatt kapott, és karrierje hátralévő részére hozzá is nőtt ez a név.[2]

Utolsó interes szezonjában, John Carver edzősködése idején kiszorult a kezdőcsapatból, Enzo Matteucci került a helyére. Ennek köszönhetően a Genoához igazolt, ahol Annibale Frossi irányításával sikerült visszanyernie az önbizalmát. Országszerte ismert volt a rivalizálása a korszak másik nagy kapusával, Lorenzo Buffonnal, aki sokáig a Milan kapusa volt. A rivalizálás személyes szinten is folyt, ugyanis Buffon elszerette Ghezzitől Edy Campagnolit, aki eredetileg Ghezzi jegyese volt.[3]

Mindössze egy év genovai játék után Ghezzi a Milanhoz szerződött, míg Buffon a Genoához igazolt, így a két nagy rivális helyet cserélt. További érdekesség a két hálóőr karrierjében, hogy mindketten megfordultak az Internazionaléban, a Genoában és a Milanban, az egyetlen különbség, hogy Buffon az említett három csapatnál fordított sorrendben játszott Ghezzihez képest.

A Milannál első idényében ismét meg kellett küzdenie a kezdőcsapatba kerülésért, ugyanis a két edző, Giuseppe Viani és Luigi Bonizzoni is inkább Luciano Alfierit preferálta Ghezzivel szemben. A változás Nereo Rocco érkezésével jött el, akinél már Ghezzi élvezte a bizalmat, és karrierje vége felé még Milánó piros-fekete felében is nyert egy bajnoki címet.

A válogatottban összesen hat meccsen lépett pályára, közte kettőn az 1954-es világbajnokságon.

Játékospályafutása befejezése után rövid ideig a Genoa edzője volt.

A labdarúgás utánSzerkesztés

Már 1956-ban, tehát bőven aktív évei alatt egy hotelt építtetett szülővárosában, Cesenaticóban, amelynek tulajdonosa is lett. A hotelnak az Internazionale nevet adta.[1]

Sikerei, díjaiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés