Giuseppe Guarneri del Gesù

Bartolomeo Giuseppe Antonio Guarneri (del Gesù ragadványnévvel, Cremona, 1698. augusztus 21. – Cremona, 1744. október 17.) itáliai hangszerkészítő, manapság talán még híresebb és többre tartják Antonio Stradivarinál is.

Giuseppe Guarneri del Gesù
Az il Cannone, Niccolò Paganini 1743-ban készült hegedűje
Az il Cannone, Niccolò Paganini 1743-ban készült hegedűje
Született 1698. augusztus 21.
Cremona
Elhunyt 1744. október 17. (46 évesen)
Cremona
SzüleiGiuseppe Giovanni Battista Guarneri
Foglalkozása
  • luthier
  • hangszerkészítő
A Wikimédia Commons tartalmaz Giuseppe Guarneri del Gesù témájú médiaállományokat.
Illusztráció Guarnieri A. Gisalbertival

ÉleteSzerkesztés

1698-ban Cremonában született, a nagy lantkészítő, Giuseppe Giovanni Battista Guarneri fia és Pietro Guarneri (1695) öccseként. A Gesù (Jézus) becenevet onnan kapta, hogy hangszer rezonánsteste belsejében az IHS szignót használta.

Gyerekkoráról nincsenek adatok, ezért feltételezhető, hogy bátyjával együtt apjától a lantkészítés mesterségét tanulta, ám a műhely életében csak marginálisan vett részt.

Az első fontos esemény Bartolomeo Giuseppe életében 1711-ben történt, amikor a fivére, Pietro Velencébe költözött, hogy önállóan folytassa a hivatását úgy, hogy nem nyitott műhelyt, csak otthon dolgozott.

Bartolomeo Giuseppe apjával maradt, és folytatta a hegedűgyártást. Életének ebben a szakaszában azonban munkássága az első fejlődésen ment keresztül, és hangszerei a Stradivarius-stílus egyre jellemzőbb vonásait vették át (felismerhető a laposabb és kevésbé hegyes ívekben, amelyekben a CC mélyebbre megy a tövénél és a nagyobb szilárdságot felvevő f-lyukakban). Az ebből az időszakból származó hangszerei közül csak néhány példány maradt fenn, amelyek a „Joseph filius Andreæ” címkét viselik.

1722-től mutatkozik a második fekete folt az élettörténetében. 1731-ig nincs több hír róla, amikor is újra megjelenik Cremonában, Caterina Rota férjeként, önálló műhellyel, apjáétól függetlenül.

Amikor visszatért Cremonába, valami megváltozott hangszerkészítési stílusában. A nagyon elegáns Stradivarius-vonalakat Gasparo da Salò stílusának (és általában a bresciai iskolának) nyilvánvaló magába olvasztása és újradefiniálása révén, a maga nemében egyedi stílusa a két különböző, egymással ellentétes hagyományt ötvözve született meg.

Ennek az új eredeti stílusnak az első kísérletei a „Del Gesù” gyártása során valójában olyan alkotásokban ismerhetők fel, mint például: az 1734-es „Pugnani” (Gaetano Pugnani hegedűje, aki Giovanni Battista Viotti mestere volt) vagy a „vilon du diable” (az ördög hegedűje) 1734-ből (Arthur saint Lèon hangszere).

A „Del Gesù”-stílus végső kifejlettsége látható az 1736 után alkotott hegedűin. Ezek formájukban nagyon egyedi hangszereknek bizonyulnak; az aszimmetrikus f-lyukaktól a rendkívül vastag tetőig, alig kidolgozott (majdnem durva) és kapkodva épült hegedűknek tűnnek; mégis ebbe az időszakba tartoznak a legnagyobb és legfontosabb alkotásai, mint például a Paganini-ágyú 1742-ből, az 1743-as „carrodus” (a „cannone” ikertestvére), az 1743-as „Cariplo-hennel-rózsa” és az 1744-es „Ole Bull”.

Guarneri del Gesù hegedűinek sötét és komor hangzása kialakításához hozzájárult (a tetők vastagsága mellett, amely a modern hangszerészet szerint szinte természetellenes), hogy a felhasznált fa minősége tekintetében korlátozottak voltak a lehetőségei. Ezt erősíti meg az a két ikerhangszer is, amelyek egyazon fából készültek, a „carrodus” és a „cannone” (ágyú). Érdekes módon mindkettő Paganinié volt. Hegedűi – az Antonio Stradivari által előállítottakkal ellentétben – harmonikus és erőteljes hangzásúak, nem véletlen, hogy „ágyú” volt a virtuóz hegedűművész, Niccolò Paganini hegedűjének beceneve, amely addig saját hangszere volt Guarnerinek, s amely biztosította az addig másodlagosnak tartott mester újraértékelését.

A legnagyobb kortárs hegedűművészek közül néhányan, mint Sarah Chang, Uto Ughi, Pinchas Zukerman, Itzhak Perlman, Thomas Christian, Anne Akiko Meyers, Giovanni Andrea Zanon és Lisa Batiashvili Guarneri del Gesùn játszanak koncertjeiken.

ÉrdekességekSzerkesztés

  • Andrea Camilleri La voce del violino című regénye egy Guarneri ellopását járja körül.
  • Az amerikai James Anderson The Diner in the Desert című regénye egy Guarneri-cselló elrablásáról számol be.
  • A 2006-os cremonai kiállításon egy Guarneri del Gesù-hegedűt állítottak ki, amely akkoriban a világ legdrágább hegedűje volt, értékét ötmillió euró körülire becsülték.
  • 2008 februárjában Maxim Viktorov orosz ügyvéd és vállalkozó 3,9 millió amerikai dollárért Guarneri del Gesù-hegedűt vett a jól ismert londoni Sotheby's aukciósházban .
  • 2010 júliusában a prémium hangszerek értékesítésére szakosodott Bein & Fushi aukciós ház rekordáron, 18 millió dollárért eladásra bocsátotta Guarneri „Vieuxtemps” hegedűjét, ezzel a valaha hegedűért fizetett legmagasabb összeget megkapva.[1]
  • A Miért éppen Alaszka? televíziós sorozat egyik epizódjában a fő téma egy Guarneri del Gesù, amelyet egy ravasz üzletember pusztán pénzügyi befektetésként vásárolna meg. A hitelességének bizonyítására felkért hegedűs annyira beleszeret a hangszerbe, hogy a vevő életére tör, hogy megszerezze azt.
  • Egy aszteroidát 19185 Guarnerinek neveztek el, amelyet 1991. október 4-én fedezett fel Freimut Börngen Tautenburg ban, és hivatalosan május 9-én adta neki az új nevet a cremonai mester tiszteletére.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Francesco Tortora. „Prezzo record per il «Vieuxtemps Guarneri», violino da 14 milioni”, 2010. január 6. (Hozzáférés ideje: 2018. január 15.) 

BibliográfiaSzerkesztés

  • Alessandra Cruciani: Giuseppe Guarneri del Gesù, Dizionario biografico degli italiani, 60. kötet, Róma, Istituto dell'Enciclopedia Italiana, 2003 (URL-hozzáférés 2018. január 15.)

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés

További információkSzerkesztés

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Giuseppe Guarneri del Gesù című olasz Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.